Menü Bezárás

Csend el!

Nálunk karácsonykor az volt a szokás, hogy a fára felaggatott szaloncukrok a fa lebontásáig rajta is maradtak. Ezt az iskolában elmesélve a társaim azt mondták: ha ennyire szereted, hát csend el! Csomagold ki, vedd ki a cukrot és a papírt csomagold vissza. Senki sem veszi észre.

Később is sokszor eszembe jutott ez a két szó: CSEND EL!

Hosszabb időt töltöttem kórházban, sokszor egyágyas szobában, ahová a fertőzésveszély miatt még a nővérek is csak ritkán jöttek be. Milyen csend is volt ott! Hányszor mondtam: CSEND EL és legyen valami zaj! De aztán milyen jó volt a csend, a nyugalom.

Most ebben a zajos világban: csenjünk el egy kis csendet magunk és embertársaink számára.

Funke Attila, Erding

Csend, a csendre vágyom én,
Hogy hallható legyen,
Ki vigaszt küld felém
Valaki hív, valaki vár,

Valaki hang nélkül beszél
Csend, a csendet kérem én,
Ha bántó már a zaj,
És túl sötét a fény

Valaki hív, valaki vár,
Valaki hang nélkül beszél
Jöjj, a holnaptól ne félj,
Bár fenyeget még az éj,

De közel a hajnal
Jöjj, a holnaptól ne félj,
Majd csitul a szenvedély,
És győz a józan ész,
Ha közel a hajnal

Hát engedd, hogy halljam a szót,
A békéltetőt, a vigasztalót,
És engedd, hogy érezzem én,
Hogy van még kiút, és van még remény

Bródy János / Gerendás Péter

Fénykép: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.