Menü Bezárás

Csend Elek

Ilyenkor karácsony előtt sokszor eszembe jut ez a történet.

Nem is Csend Elek volt az Ő becsületes neve, hanem Rozgonyi Pál, de az iskolában is mindenki csak így szólította.

A tanítás után sokszor ott maradtunk az iskola kertjében – ami igazán egy nagy park volt – fogócskázni, bújócskázni a társakkal.

Egyik nap Palit annyira elvarázsolta az egyik faodú, ahová elbújt, hogy el is felejtkezett az időről.  Egyik tanárnő séta közben vette csak észre, hogy valaki a hazamenetel helyett még ott maradt az iskolakertben.

– Mit csinálsz még itt Pali? Édesanyád már biztosan vár!

– Csendelek.

A tanárnő nem értette, hogy mi is akar mondani.

Pali nagyon szeretett sokat és hangosan beszélni, édesapját nagyon zavarta rádióhallgatás közben. Az édesanyja már a bejárati ajtón belépve a békesség kedvéért azt mondta neki: Maradj csendben!

Így hát Pali amikor nem beszélt, csendben volt, csendelt.

Benedek Elek
Kis falumon néma csend ül...

Kis falumon néma csend ül,
De a mezőn kasza csendül.
Otthon csak a beteg maradt,
A többi mind búzát arat.

Merre nézek kalásztenger,
Mindenfelé dolgos ember;
Hull a földre verejtéke,
S szaporodik, gyűl a kéve.

Még a földön harmat csillog,
S kasza, sarló már ott villog,
Nap fölkeltét meg se várva,
Kint van a nép a határba.

Csillagok tán földre szálltak?
Búzakeresztekké váltak?
Ahány csillag nyári éjjel,
Annyi kereszt szerteszéjjel.

Itt is, ott is csendül a dal,
S nincs vége az alkonyattal.
Együtt dalol ember, madár,
Daltól zeng az egész határ.

Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!
Mintha mennyországban lennél.
Nincsen az kótára szedve,
Csak úgy terem a szívekbe.

Szívben terem, szívhez talál,
Minden szava az égbe száll,
Hozzá, ki mindnyájunk Atyja,
Ki az áldást osztogatja.

Száll az ének, száll az égbe,
A végtelen mindenségbe:
Uram, kitől minden ered,
Áldott legyen a te neved!

Forrás: Benedek Elek versek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.