Egy jezsuita meglepetés Felvidékről

A mostani pápalátogatással kapcsolatban számtalan kellemes meglepetésnek lehettünk szemlélői, élő tanúi, s mint ilyet illik ezeket továbbadni. Magamból kiindulva, lévén egyetlen szlovákiai szem- és fültanúja a Pápa találkozásának szombat este a budapesti nunciatúrán – amikorra már ugyancsak fáradt volt Ferenc pápa –, ahol még találkozott külön a magyar rendtársaival, a jezsuitákkal is. Több telefonhívást is kaptam azóta: vajon mit mondott, mit titkolnak már megint a jezsuiták?

Hát bizony vannak dolgok, amiket jobb nem dobra verni. Amit a Pápa mondott, az tényleg köztünk marad, bár egy hivatalos sajtóhír meg fog jelenni Rómában. Ami viszont nem titok, a sok ajándék között volt egy felvidéki meglepetés is…  s ez még a magyarországi jezsuitákat is meglepte. Sőt elmondhatom, nagy valószínőséggel ez volt az egyetlen határon túli ajándék (határtalan?), amit kapott, és remélhetőleg nagy hasznát fogja venni az egész Magyar Egyház. Évek óta kutattam, kerestem egy bizonyos ereklyét, amit még Pázmány Péter kapott a Nagyszombati Egyetem alapításakor (1635). És pár éve megtaláltam, csak hát – elővigyázatosságból – titkát megőriztem. Bár itt-ott publikáltam, de igazából, szerencsére, eddig senki nem figyelt fel rá.

2027-ben lesz 250 éve annak, hogy Budára költöztették a Nagyszombati Egyetemet – s majdnem mindenestől. Az ereklyék itt maradtak Felvidéken (valahol). S miért is fontosak? Eredetileg az akkori Pápa (VIII. Orbán) nem hagyta jóvá az egyetem létesítését – de a jezsuiták találtak egy-két kiskaput s végül mégis katolikus lett az egyetem. Ma már három utódegyetemmel büszkélkedhetünk: PPKE – ELTE – Semmelweis. Úgy gondoltam, 2027-re illene az ereklyéket is utólag átszállítani a jogos tulajdonosoknak. S ekkor jött a váratlan hír: jön a Szentatya Budapestre. Kollégákkal arra jutottunk, próbáljuk előbbre hozni a hírt – annak tényét, hogy előkerültek ezek a nem mindennapi ereklyék… Összeállítottunk egy kis tanulmányt (24 oldal), és ezen a bizonyos szombat estén sikerült Ferenc pápa kezébe adnom, megajándékoznom vele. Másnap, vasárnap eljuttattam a bíboros úrnak, Erdő Péternek is egy példányt, majd a délutáni találkozón, ahol művészek és akadémikusok vettek csak részt – valamennyien kézbe kapták (kapták volna, ha…). A 180 darab kéziratmásolat ott várta a V.I.P. vendégeket – s nem tudni, vajon nem húzta-e keresztbe ezen meglepetést a „másindulat”, nem pedig a jóindulat. Mindezt már csak utólag fogom tudni megállapítani…

Ezen nagy meglepetést három kicsi, de ugyancsak érdekes meglepetés követte. Ahogy vasárnap kora reggel érkeztünk a Kossuth térre, pap kollégám megjegyezte: érdekes, milyen kedvesek ezek az önkéntesek. Nálunk ilyet Felvidéken nem tapasztalni, vagy csak nagyon ritkán. A szentmise előtt üldögéltünk, beszélgettünk – s egy újabb meglepő, de szívenütős megjegyzés: érdekes, ezek a magyarországi papok mennyire szeretettel vannak egymás iránt. Mondta mindezt paptársam, szemlélve, ahogy érkeznek, kedvesen köszönti egymást a papság. Itt-ott belebotlottunk felvidéki papokba is – ők valahogy másként közeledtek hozzánk. Érdekes.

 A harmadik nagy meglepetés már a hazafelé induló vonatra várakozva ért. Leültem egy padra, s abban a pillanatban egy idősebb hölgy rám förmedt: miért nem veszem le azt a ronda fehér kalapot (amit a szentmise előtt kaptunk)? Nem igazán értettem. Mi is a fő gond ezzel a kalappal? Mert, hogy a mise alatt sokan le se vették… meg, hogy a templomban nem illik kalapban, meg, hogy a nőkre is ráerőltették… stb. Csak úgy dőlt belőle a sok negatívum. Meg hogy majd a pokolba jut, aki őt ezzel megbotránkoztatta. S eközben áradozott, hogy micsoda szép mise volt, micsoda szépeket mondott a Pápa… Hát ilyenek is vannak, csak hát kár lenne, hogy ezzel érnének véget a háromnapos felemelő élmények. Jó volt látni a vonatban a sok fiatalt, idősebbet, ahogy rajongva mesélték szebbnél szebb élményeiket – így hát én lehettem annak a bizonyos hölgynek a villámhárítója.

És hogy milyen kutatási eredményeket is tartalmaz a füzetünk? Az még mindig titok marad. Én csak egy fürge János apostol szeretnék maradni, megvárom, amíg a Szentszék illetékes szakemberei elolvassák – hogy majd ők maguk hozzák tudtára a jelenlegi Budapesti utódegyetemeknek… Lásd húsvéti cikkem: https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/koteltanc-2023-2027/

Puss Sándor SJ