Menü Bezárás

Egyházi botrányok „háttérhatalma”

Mindig is voltak és lesznek nemcsak szegények, de botrányok is – amíg emberek vagyunk itt a siralomvölgyben. Legújabban most a katolikus ifjúságot bizonyára Cristina nővér „kilépése rázta meg”.

Felvidékről írok. Bevallom, jobban megleptek azok a néha eléggé idétlen érvelések-kommentek, mint maga a puszta tény. Nálunk az Istennek szentelt személyek helyzete sokkal fejlettebb – létezik már szinte valamennyi püspökség keretén belül a „szüzek rendje” női, Istennek szentelt intézmény. Neki, Cristinának bizonnyal ott lett volna a helye, ott ki tudott volna bontakozni s közben karriert is építeni Isten nagyobb dicsőségére. A szerzetesi közösségek erre tényleg nem a legalkalmasabbak. Kevésbé ismertek, de vannak ilyen csodás, sikeres nők az egyház berkeiben. A Budapesti Eucharisztikus Kongresszusnál maradva, ahol megismerhettük Cristinát, sorban minden bizonnyal az Eucharisztikus Kongresszusok „kitalálóját”, egy francia lányt, Istennek szentelt szüzet (ordo virginum) kell megemlíteni. Az 1938-as, Budapesten tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve idézi fel Émilie-Marie Tamisier személyével összefüggésben az eucharisztikus kongresszusok kezdeteit. S a végén hozzáteszi: a lány sosem kereste a nyilvánosságot, ott volt eltűnve a tömegben, halkan, csendben (https://pozsonyikatolikusok.sk/index.php/hirek/733-ujabb-olvasnivalo-a-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszusra-keszulve).

De megemlíthetjük Mireille Négre-t, a Párizsi Opera szólótáncosnőjét is, akire szintén Istennek szentelt szűzként tekintenek. Könyvet is írt az életéről. (Neked táncolok, Uram! címmel magyarul is megjelent.)

Ezért félelmetes, ahogy egy-egy eszmét-vesztett komment hány embert magával ragad – megtéveszt. Egyre inkább az a véleményem: nem okos dolog szabad teret adni bárki véleményének (s csupán a vulgár, trágár beszólásokat kiszűrve). Az adott cikkhez való hozzászólások – leggyakrabban satnya féligazságok – de jól hangzanak, hát megtapsoljuk, lájkoljuk. Éljen a szólásszabadság? Ez nem egészen így van – szóljon az, aki ebben érintett vagy szakavatott.

Nagy kísértés véleményalkotónak érezni magunkat, nehéz ennek ellenállni – ezért aztán összevissza érvelünk, pro és kontra, mit szeretne hallani (elnézést a kifejezésért) a tömeg (csőcselék?). Amikor egy szerzetesnővér elhagyja a közösségét – annyi év után, ott nem csak a (volt) nővér lépését kellene fontolóra venni, hanem a közösség magatartását is – hogy eddig ezt nem vette észre? Hogy talán mégsem ott a helye? Nem szeretnék ebbe itt most belemerülni, és nem tartom okos dolognak ehhez katolikus blogokon szabad teret adni – legyen az akár a 777. Sokkal több teret kellene biztosítani a hivatástisztázásnak. Sok lány csak azért lép kolostorba, mert más utat nem lát, ahol magát teljesen Istennek tudná szentelni. Persze érvelni lehet, hogy a házasságban is lehetséges – igen, de… Ezt Jézus is tudta, mégis tanácsol egy másik utat is, az Istennek szentelt szüzességet. Az pedig már a korai keresztény közösség és hagyomány vívmánya, hogy a kezdeti női remeteséget felváltotta a „szüzek rendje”, s majd ezt követték a szerzetesrendek.

(Forrás: NEK)

Talán sokan nem tudják, az Orsolya nővérek is kezdetben „csupán” Istennek szentelt szüzek akartak lenni. Az angolkisasszonyok (szlov. angol szüzek) szintén, de ma már mindenki apácákként tekint rájuk – pedig nem azok. Az apácák eredetileg valóban zárt, klauzúrás nővérek voltak – ma ilyeneknek ismerjük például a karmelita apácákat, klarisszákat. Nagyon nem ott van a gond, ahol azt a kommentelők feltárni vélik. Ami pedig Cristina nővér tettét illeti – nem akarom kommentálni, nem vagyok rá feljogosítva, de megértem. Amikor hivatást érzett, bizonnyal ő is azt vélte, hogy ehhez kolostorba kell vonulni – s meg is tette. Ma már nem tenné meg – ma bizonnyal a „szüzek rendjét” javasolná neki lelkivezetője. Én, ha tehetem, szintén azt üzenem neki: keresse fel őket – a világon kb. 5000-en vannak, ebből Olaszországban több százan (Szlovákiában tudomásom szerint 14-en). Szerintem simán maradhatna Istennek szentelt személy, csupán szüzességi fogadalmát megőrizve dolgozhatna, mint felszolgáló – ahogy olvassuk, hogy már be is lépett munkába.

ThDr. Puss Sándor SJ, PhD

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.