Menü Bezárás

Ezeknek?

Egy városi középkorú pap nagyon elfáradt a napi munkájában. A miséire is kevesen jártak. Nagyon el volt keseredve.

Egy szombati napon meglátogatta egyik barátja, aki kántor volt.

– Menjünk ki sétálni a hegyekbe. Talán jobb kedvre derülsz.

Találtak is egy szép erdei ösvényt. Már több mint egy órája vándoroltak, és mély beszélgetésben voltak, amikor egy tisztásra értek. Itt már volt egy csoport is, akik éppen pihenőjüket töltötték. A kántor körülsétált és talált egy sziklamélyedést egy kis asztallal. Mivel dalos kedvében volt, ki is próbálta a hely akusztikáját.

– Milyen jó is lenne itt egy szentmisét ünnepelni! – mondta pap barátjának.

– Ezeknek?

– Igen, Ezeknek is.

A misekellékeket gyorsan előszedték, az oltárt megterítették.

A kántor rákezdett a kezdőénekre:

Szeretettel jönnek hozzád, Atyánk, hívő gyermekid,
Meghálálni kegyelmednek nagy jótéteményeit.
Az oltár szent zsámolyához buzgó szívünk imádást hoz,
Áldozatul hozza néked legtisztább érzelmeit.

A pihenőcsoportból egyre többen csatlakoztak a „barlangi” közösséghez.

A szentmise után még jót beszélgettek egymással, majd immár testileg és lelkileg is feltöltődve indult mindenki haza az otthonába.

A pap is elgondolkodott a nap eseményein.

„Ezekből” „Testvéreim” és „Ünneplő gyülekezet” lett.

Funke Attila, Erding

A fénykép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

 

Vélemény, hozzászólás?