Általános iskolában angol tagozatos osztályba jártam. A rendszerváltozás előtt ez még ritkaságszámba tartozott. Zsóka néni nagyon jó angoltanárunk volt, nemcsak a nyelvet tanította meg, az angolszász kultúrából is próbált belénk csöpögtetni, amit csak tudott. Így került sor a Halloween megünneplésére is. Sok ideológia nem fűződött hozzá – legalábbis számomra nem –, inkább a farsang jellegét élveztük, kicsit kiszabadultunk a hétköznapok mókuskerekéből. Október végén akkoriban a boltokban nem volt még se karácsony, se mikulás, de még a Hokkaido tököt sem ismertük. Gyertyát, fenyőágat és virágot lehetett kapni. Mindenki elhunyt szerettei sírját szépítgette, hogy Mindenszentek estéjén rájuk emlékezve, értük imádkozva gyertyát gyújthasson.
Három évtizeddel később a boltok telis-tele vannak Halloween-es dekorációkkal, jelmezekkel, s mindenhol árulnak tököt, amelyekből töklámpások is készül(het)nek. Sok iskolában Halloween-partit is szerveznek, s nekem immár az a feladat jutott, hogy gyerekeket tanítsak, és megmagyarázzam az ünnepek értelmét és jelentőségét, ami október végén, november elején nem kis fejtörést okoz.
Halloween neve az All Hallow’s Eve-ből származik. All = minden, Hallow = szent, Eve = este, vagyis az október 31-én tartott Halloween ünnep Mindenszentek ünnepének előestéjét jelenti.
Mégis hogyan kapcsolódik a kísértetek, boszorkányok és egyéb csúfságok „ünnepnek” csúfolt napja az elhunyt szeretteinkről és minden szentről való megemlékezéshez?
A Halloween elterjedéséről többféle elképzelés is van. Valószínűleg a kelta újév (november 1-je), a Samhain is része. A kelták úgy hitték, hogy az elmúlt évben elhunyt emberek lelkei ezen az éjszakán vándorolnak a holtak birodalmába. A téli sötétség is ekkor kezdődött, ezért tüzeket gyújtottak. Az emberek állatbőröket vettek magukra és háromnapos ünnepet tartottak. Ez volt az ősi ünnep, amelynek pogány szokásai keveredtek aztán más – többek között római – ünnepekkel. Takarmányrépából (nem tökből) készítettek lámpásokat, amelyek a kelta szüreti fesztiválok részét képezték. Ez került át töklámpásként az amerikai Halloween hagyományba.
A katolikus egyházban november 1-jén megemlékezünk minden szentről, azokról is, akiket név szerint nem ismerünk, november 2-án pedig elhunyt szeretteinkért imádkozunk. Amikor gyertyát gyújtunk, akkor a fény Jézus Krisztust és az örök életet, az örök világosságot jelképezi. A szenteket – akik már eljutottak az örök dicsőségbe – pedig kérhetjük, hogy járjanak közben értünk, segítsenek bennünket, hogy egykor mi is Isten Országába juthassuk.
2010-ben elindult „A Fény Éjszakája” kezdeményezés. Angliában arra hívták a keresztényeket, hogy október 31-én este ablakaikba gyújtsanak fényt, ezzel is jelezve, hogy Mindenszentek ünnepének előestéjén Isten győzelmét ünneplik, amely felragyogott a szentek életében. A szentek életükkel, példájukkal világító fénnyé váltak kortársaik számára. Jézus pedig ma is arra hív minket, hogy mi is világító fény legyünk mások számára.
Az Ardennek egyik kicsi falucskájában, Banneux-ben 1921 tavaszán Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a szegénysorsú Beco családnak kislánya született. Marietta 12 éves volt, amikor a Szűzanya nyolcszor megjelent neki. Szűz Mária magát a Szegények Szüzének nevezte, és megígérte, hogy enyhíteni fogja a hozzá fordulók szenvedéseit. Banneux Belgium egyik nemzeti zarándokhelyévé vált.
1956. november 4-én éjjel a belga Katolikus Munkás Ifjúság – hallván a magyarországi eseményekről – gyalogos zarándoklatként egy fakeresztet vitt és állított fel a Banneux-i kegyhelyen Hongrie en sang – Magyarország vérben felirattal. A Banneux-i Szűzanya közbenjárását kérték, hogy enyhítse a magyarok szenvedéseit. Ft. Dobai Sándor atya, aki Belgiumban szolgált, mindenben segítségére volt a következő időszakban érkező menekülteknek. A Liége-i püspök hamarosan ki is nevezte a magyarok lelkipásztorának.
Sándor atya nyugdíjba vonulásáig minden év október 31-én nemzeti zarándoklatot szervezett Banneux-be, imádsággal és szentmisével megemlékezve a jelenésekről és az ’56-os forradalom és szabadságharc áldozatairól, megkoszorúzva a Magyar Keresztet.
Évek óta a kölni magyar lelkészség híveivel is részt veszünk a Banneux-i zarándoklaton, és Sándor atya nyugdíjba vonulása után Lukács József atya vezetésével továbbra is folytatni szeretnénk a hagyományt. Mindenszentek előestéjén Szűz Mária és a szentek közbenjárását kérjük életünkre, imádkozunk a hősökért és szeretteinkért. Meggyújtott gyertyáink az Ardennek erdejében hirdetik Isten győzelmét, amely felragyogott a szentek életében. Mi pedig szívünkben magunkkal visszük az ima és a közösség erejének világító fényét, amely évtizedek alatt sem veszít erejéből:
Banneux-i Miasszonyunk, Megváltónk Édesanyja,
Isten Anyja és a Szegények Szüze.
Felszólítottál minket, hogy higgyünk Benned
és megígérted, hogy bízol bennünk:
benned van minden bizodalmunk.
Hallgass meg minket!
Azt kérted, hogy imádkozzunk Hozzád.
Könyörülj rajtunk minden lelki és testi szükségünkben,
aggodalmunkban és szenvedésünkben.
Esdekeld ki számunkra a mély hit gazdagságát,
a szív békességét és az egymás iránti figyelmes szeretetet.
Gyógyítsd a betegeket, enyhítsd a szenvedést.
Add, hogy isteni Fiad Országa,
az igazságosság és szeretet Országa
az egész földön elterjedjen.
Ámen.
Kép és szöveg: Mustos Edit