Menü Bezárás

Metaverzum, de mi van e mögött?

Metakommunikáció – metafizika – meta. Bizonyára legelőször a metafizika kapcsán találkozunk a „meta” kifejezéssel, s majd küszködünk is vele eleget, míg némileg megsejtjük jelentését. Most, hogy megjelent a „metaverzum” szó, ugyancsak ajánlatos lenne újraismételni a metafizikát. Azt a tudományt, amelyik egyedül képes fényt vetni arra, ami a Facebook névváltozása mögött (fölött?) rejtőzik. A Wikipedia állítása szerint: „Metakommunikáció, egy másodlagos kommunikáció arról, hogy egy információdarabot hogyan kell értelmezni. Azon a gondolaton alapul, hogy ugyanaz az üzenet, amelyet eltérő metakommunikáció kísér, jelenthet valami teljesen mást, akár az ellenkezőjét is, lásd például irónia.” A hétköznapi életből nagyon jól tudjuk, mikor mit és hogyan kell mondani, ha kicsit füllenteni (manipulálni) akarunk. Ilyenkor csak a régen és jól bevált: mondd a szemembe… tud objektív összképet biztosítani. Ott, ahol ez elmarad, helyébe lépnek a mediális manipulációk, helyek, ahol szinte bármit el lehet érni – csak kell hozzá kis ügyesség, ravaszság és mondjuk egy gyors „okostelefon”.

Legutóbbi cikkemben (https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/a-szerzetes-titkos-naplojabol-egy-elvetelesre-szant-ujsagcikk/) egy 100 éve megjelent tanulmánykötet volt az, ami döbbenetes felfedezés volt számomra, és most újra vissza kell hogy tekintsünk – még mindig semmi új az ég alatt? Ezek alapján merem állítani, hogy talán épp Schütz Antal immár lassan 100 éves tanulmánya képes manapság felnyitni szemeinket, és megértetni velünk, honnét ez a sok egyre jellemtelenebb ember körülöttünk. Az emberi karaktert nagymértékben mindenki saját metafizikája alapozza meg.

Eddigi tapasztalataim alapján egyre gyakrabban észleltem, ahogy az emberek egyre képtelenebbek kommunikálni. Az úgynevezett kommunikációs eszközök lassan, de biztosan degradálták a velünk született és még emberséges kommunikációs készségeinket, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Nagy valószínűséggel függött ez attól is, ki mennyire ásta be magát a „kommunikációs eszközök” csalóka világába. Kommunikálni csak szemtől szembe lehet – írásaimban rendületlenül ezt állítom. S ebben még a kölcsönös webkamera sem vetélytárs. Minden közléssel négy dolgot közlünk, amikor kommunikálunk: magát a tényt, a hozzá való viszonyomat, viszonyomat ahhoz, akinek kommunikálok, valamint önmagam lelkiállapotába is betekintést enged a közlésem. Talán röviden így foglalhatnám össze a metakommunikáció bonyolult tudományát. Telefonban, mobilon keresztül mindez képtelenség, jobban mondva hitelét vesztett kommunikáció. A mai fiatalok a Facebook, Watsapp, Instagram és egyéb „kommunikációbutító” segítségével szinte ötpercenként verik át egymás jóhiszeműségét, s anélkül, hogy tudatosítanák. Feltöltenek, megosztanak ezt-azt, keltenek hamis benyomásokat (minden happy) a metakommunikáció négy, fent említett elemét mellőzve. Így aztán nem is csoda, hogy a háziállataink sokkal kommunikatívabbak lesznek számunkra.

„Ma láttam egy nőt, aki a macskájához beszélt. Szegény tényleg azt hitte, a macskája érti, amit mond. Hazamentem és elmeséltem a kutyámnak. Dőltünk a röhögéstől…” – olvastam nemrégiben.

Ezek után nézzük, mit ír az aktuális sajtó mindezzel kapcsolatban – s döntse el mindenki maga, merre tovább. Az ember sokáig képtelen volt metakommunikáció nélkül élni, most talán ebben a Metaverzumban menni fog? Nem fog többet ártani, mint használni?

A Facebook nevet váltott, mostantól a neve Meta. „Azonban a Facebook mint cég megváltoztatta a nevét, az új név pedig a Meta. A változás mögött sok minden van. A hivatalos magyarázat az, hogy a Meta már sokkal több mint egy közösségi platform. Hiszen van több közösségi platform házon belül. A cég jobban szeretne fókuszálni a jövőre, a jövő pedig nem más, mint a Metaverzum. Az a virtuális univerzum… A platform tehát nem megszűnik és talán nem is átalakul. Inkább egy új kapcsolati ponttal egészül ki, ez pedig akár egyszerűsítheti is az életünket. A többit pedig meglátjuk…” – olvassuk a napi sajtóban (https://kozossegikalandozasok.hu/2021/10/28/a-facebook-uj-neve-meta/). Félő, hogy épp nem látjuk meg, legalábbis még inkább elveszítjük reális látásunkat.

A metaverzum alatt egy olyan virtuális univerzumot értenek, ahol a való világon túl virtuális környezetben tudunk kapcsolatba lépni egymással. A régi Facebook célja, hogy összekapcsolja az embereket, a metaverzum pedig egy logikus továbbgondolása a koncepciónak, abban próbál segíteni, hogy ez az összekapcsolódás minél valósághűbb legyen; a jelenlegi funkciók eközben megmaradnak” – ecsetelte Lévai Richárd közösségimarketing-specialista.

Az újítás társadalmi hatásáról szólva pedig elmondta: most, amikor a telefon is elvon minket a valóságos életünktől, a fejlesztéssel már „teljesen ki leszünk kapcsolva az adott környezetünkből”, miközben a távolból menedzselhető kapcsolatok felerősödését ugyanígy szolgálhatja a változás.

Akinek még ezek után sem esik le a tantusz, annak már nem is fog. Annak már talán nincs is tantusza, nincs esélye a realitásban maradni, itt élni. És akkor kezdheti elölről a hittant: Isten az embernek megteremtette a Paradicsomot, egy olyan világot, ahol élni lehet, ahol boldogulhat… Most az ember egy virtuális világot „teremt”, ahol csak boldogulni lehet, de emberhez méltó módon élni nem. Mást sem fog hallani, mint hogy boldogulsz az újabb okostelefonoddal, applikációkkal stb. Azt sem lehet kizárni, hogy sok család számára már a 24. óra után jelent csak meg Dr. Mary Aiken remek könyve: Cybercsabda. Hogyan változtatja meg az online tér az emberi viselkedést? Mivel azt már tapasztalni. hogy egyre nagyobbak és drámaibbak a változások – csak még nem tudatosítjuk az összefüggéseket. Amerikában a legnagyobb napilapok ajánlják minden szülőnek elolvasni („most mindent félretéve”).

„A Cybercsapta lebilincselő és izgalmas olvasmány arról a mélyreható változásról, amit az online tér idéz elő az emberi viselkedésben” – írja a The Times magazin. A Guardian magazinban John Naughton szerint a könyv „Látlelet a jövőről, aggasztóan meggyőző, hatásos és remekbe szabott”. Mary Aiken a törvényszéki cyberpszichológia professzora, az Europol tudományos tanácsadója, valamint olyan globális szervezeteknél vezet kutatásokat és tart képzéseket, mint az INTERPOL vagy az FBI. Aiken a kriminalisztika terén szerzett tapasztalataira támaszkodva mutatja meg, hogy milyen hatással vannak a digitális eszközök a fejlődő gyermekekre, a tinédzserek körében terjedő szokásokra és viselkedésformákra, az ismerkedésre és a párkeresésre, miért erősödik fel a kényszeres, függő vagy deviáns viselkedés az online térben vagy hogy miért nem tanácsos szabadon csatangolni bizonytalan webfelületeken.

Tari Annamária pszichoanalitikus szerint az internetes veszélyekről egyre többet kellene tudnunk. „De általában mindenki tart attól, hogy azt reálisan meglássa, amit nem szeretne. Csak az segít, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen környezet várja a gyerekeket, amikor önállóan kóborolnak egy olyan online vidéken, amit a szüleik sem ismernek.Quo Vadis cybernetikus? Péter akkor ott vette a bátorságot és visszafordult. Nekünk sem ártana visszapörgetni régi szép szokásainkat, beszélgetéseinket face to face (szemtől szembe). Eddig csak mobilon függő gyerekekkel lett szinte lehetetlen, most már egyre több felnőttön is látszik, hallgat, néz, de nem lát, nem hall – esze ott jár valahol a cybertérben. Mindehhez nagyban hozzájárul a covid-adta online világ, munkahely, oktatás, szórakozás – minden szinten szinte minden.

Puss Sándor SJ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.