Mustos Edit: Az ötödik évszak

Ha német nyelvterületen közvéleménykutatást tartanánk arról, kinek mi jut eszébe, ha azt hallja: ötödik évszak, Google barátunkkal ellentétben nagy valószínűséggel nem egy zenei együttes, és nem is egy télikert-építő cég szerepelne első helyen a válaszok között. Kölnben az ötödik évszak az év 11. havának 11. napján, pontban 11 óra 11 perckor kezdődik, ezt mindenki tudja, aki a környéken él vagy valaha ezen a napon a városban tartózkodott. De afelől már kétségeim vannak, hogy képzeletbeli közvéleménykutatásunkon a miértre kapnánk-e kielégítő választ. Éppen ezért – másfél évtizednyi ködbe burkolózás után – szerettem volna tisztán látni.

Az ötödik évszak elnevezés nemcsak Kölnhöz kötődik. A kifejezést olyan eseményekre használják, amelyek egy vagy több naposak, akár egy hétig is tarthatnak, és az emberek életének szokásos ritmusát olyan nagy mértékben befolyásolják, mint az évszakváltozások. A karnevál fellegvárának is nevezett Kölnben azonban a Szent Márton napjától Hamvazószerdáig terjedő időszak büszkélkedhet ezzel a névvel, hiszen itt november 11-én kezdődik el hivatalosan – kicsit megtévesztve a világot – a farsang ideje.

A pontos kezdés – sokak számára bűvös, misztikus – idejének miértjére keresztény kultúránkban hamar választ kaphatunk: régebben a nagyböjti időhöz hasonlóan Urunk születésének ünnepét is böjt előzte meg, amelynek kezdete a különböző keresztény rítusoknál eltérő volt, de a gallikán liturgiában Szent Márton ünnepét követően vette kezdetét. Ezen a napon – a nagyböjt előtti húshagyó keddhez hasonlóan – el kellett fogyasztani minden olyan ételt, amelyet advent folyamán, a böjti fegyelem értelmében már nem vehettek magukhoz. A középkorban a 11-es számot a bűnösök szimbólumának tekintették, amely a mértéktelen dorbézolásra, kicsapongásra is utalhatott, sokan azonban életünk utolsó – röviddel 12 előtt lévő – órájára való figyelmeztetésként interpretálják. Az adventi várakozásba – az Úr jövetelére, a Vele való találkozásra készülve – természetesen a bűnbánat, a megtérés és a halál gondolata is belefér, a kérdés csak az, hogy mai világunk karnevalistái fejében november 11-én megfordulnak-e ezek a gondolatok. 

Megtévesztve azért érezhetjük magunkat, mert Márton napja után egészen a Három Királyok ünnepéig semmilyen farsangi mulatságot nem rendeznek. A farsang tényleges ideje itt is a Vízkereszt és Hamvazószerda közötti időszakot foglalja magába. Ezért november 11-e tulajdonképpen egynapos karneválként vagy egy szezonnyitó farsangi napként értelmezhető.

Kicsit visszaforgatva az idő kerekét, 2021 februárjában, a karneváli idő kellős közepén – mindenfajta közösségi program hiányában – épp újonnan érkezett FFP2-es maszkomat forgattam a kezemben, amikor hirtelen gyerekkori élmények törtek maguknak utat a felszínre, ugyanis közelebbről megvizsgálva, a maszk anyaga mintha kockás lenne. Ál-arcomat nézegetve igazi kreatív énem egyre jobban kezdett sürgetni. Tudtam, hogy a Nagymamától kapott könyvet már évekkel ezelőtt magammal hoztam, de vajon megtalálom-e, hiszen 30 éve nem volt rá szükségem.

Pár perc keresés után azonban könyvvel a hónom alatt és egy zsák hímzőfonallal a kezemben érkeztem vissza a konyhába. Gyermeki izgalommal kezdtem lapozgatni, keresgélni: melyik minta lenne a legszebb, amit keresztszemes öltésekkel a maszkomra tudnék varázsolni?

A hosszas válogatás után egy Borsod megyei, tardi kötényminta részletére esett a választás. Nekiláttam számolgatni s öltögetni. Úgy tűnik, a maszk is farsangi hangulatban volt, s igyekezett megviccelni, amikor álarcot öltött magára: az első öltésekkor realizálódott bennem, hogy bár szép, hogy az anyag kockásnak tűnik, de hiányoznak a kongré anyagon megszokott lyukak, és a domború felület is kihívások elé állított. De kitartóan lyukasztgattam, mindaddig, míg ál-arcom tükrözni kezdte valódi vonásaimat.

Az álarc-viselés és a farsang azonban eredetüket tekintve nem kapcsolódnak egymáshoz. Az őskori vadászó népek az elejtett állatok fejeit vagy halotti maszkokat viseltek, amely által az élet és a halál misztériumát próbálták megérteni, magukhoz közel engedni. A későbbi színpadi álarcok vagy maszkok pedig csak egy-egy alapjellemet ábrázoltak: tragikus, komikus vagy szatirikus. 

A karnevál eredetét leginkább az ókori görög Dionüszosz ünnepekhez kapcsolják. Ekkor már a vidám mulatságokhoz társultak álarcos felvonulások is, de a mai értelemben vett – vízkereszttől hamvazószerdáig tartó – farsang elnevezés csak az újkorban, a reneszánsz idején alakult ki. A nagyböjt előtti időszakot – különösen az utolsó három napot – a féktelen mulatozás, kicsapongás és eszem-iszom jellemezte.

A magyar néphagyományban a farsangi időszakhoz a párválasztás, tavaszköszöntés, télbúcsúztatás kapcsolódik. A mohácsi busójárás – tavaszváró, téltemető balkáni eredetű népszokása – alkalmával is a telet jelképező koporsót égetik el máglyán. 

A Covid-járvány alatt a farsangi vigasságok is tiltva voltak, elmaradtak. Majdnem háromévnyi szünet után ezért az elmúlt novemberi „évszakváltást” azok is nagyon megérezték, akik aktívan nem kívántak a „buli” részesei lenni. Sokan sajnos olyan álarcot öltöttek, amely emberi mivoltukat tökéletesen elrejtette: élvezetekben tobzódva, bokáig érő szemetet hagyva maguk után. 

Adja a Jóisten, hogy se a farsangi mulatozás, se az évszakok váltakozása ne legyen ok arra, hogy valódi arcunkat elveszítsük, Isten képmására teremtett emberségünkből kivetkőzzünk.

Mustos Edit