Menü Bezárás

Pápalátogatások: vajon hova megyek? – Puss Sándor SJ jegyzete

A napokban a felvidéki sajtó döbbenve vette tudomásul, hogy például én nem készülök a NEK-re. Miért? A sajtóban is megjelent a hivatalos álláspontom (https://ma7.sk/hitelet/puss-sandor-folaldozta-a-papaval-valo-talalkozas-lehetoseget). Nem hivatalos értesülések szerint pedig rosszak az előérzeteim, nagyon kaotikusnak vélem, hogy jelenleg a szlovákiai pápalátogatás sokkal nagyobb visszhangot kap a hivatalos egyházi médiában, mint a NEK – ami viszont szerintem bír nagyobb fajsúllyal. Rendtársaim szinte, mint a vadászlesben lapuló orvvadászok, kérdezik: vajon hova megyek? Sehova – na erre nem számítottak. Pedig azt remélték, most majd lebukok – kiderül ki is vagyok valójában. Vasárnap délelőtt Budapesten lesz a Szentatya, délután, Szlovákiába való megérkezése után pedig azonnal már Pozsonyban ad szlovák jezsuitáknak „magánkihallgatást”. Szinte egyszerre mindkét helyen lenni – erre csak a Pápa képes, no meg egyes szentek – én meg se ez, se az nem vagyok.

Fotó: Bokor Klára. Forrás: ma7.sk

Nem akarom szem elől téveszteni azt a puszta tényállást, hogy az immár második éve készülődő 52.  Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sokkal nagyobb fajsúllyal bír, mint a mostanra tervezett pápalátogatás. Tavaly még úgy volt, hogy tán Dobogókőn találkozhatunk személyesen Ferenc pápával. Az viszont, hogy a kongresszus helyszíne történetesen Budapest, még nem jelenti azt, hogy a Pápa meglátogatja Magyarországot – majd utána Szlovákiát (sokkal hosszabb időre). Ennek ellenére az „amatőr” médiában napokon át azon rágcsálódtak, miért lehet az, hogy a Szentatya sokkal több időt szakít Szlovákiának, politikusainak, mint a magyar államvezetésnek? Most újra azt tapasztalni, hogy az ország önérdeke fontosabb, mint a közérdek – az összkatolikus Egyház érdeke. Falusi, plébániai kormányzóként tapasztalom, sokkal nagyobb visszhangot kap a helyi pápalátogatás, mint a határon túli NEK. Egyénekre lebontva pedig feltételezhetően az átlagon felüli hívők számára a legnagyobb hangsúlyt az fogja majd kapni, hogy sikerüljön egy „szelfit” csinálni a Pápával…  és szinte bármi áron. Mindig megborzongok, amikor látom, ahogy az átlagemberek igyekeznek minden eseményt képre, videóra venni – mert hát van okostelefonja (neki is).

Hajdanán, római éveim alatt megható volt látni, ahogy a hívők fehér zsebkendőt lobogtatva üdvözölték a Pápát – manapság mást se látni, csak magasba tartott okostelefonokat, amint épp filmre veszik azt, amit igazából így nem is lehet megörökíteni. Erre tart a világ – tényleg tartsunk vele? Haladjunk a korral vagy maradjunk meg autentikus, hitelességre törekvő keresztényeknek? Ami pedig a jelenlegi tomboló dömpinget illeti, félelmetes látni, ahogy ömlik a sok infó – osztanak meg az FB-oldalakon fűt-fát, fotókat a zajló Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán. Közismert, hogy nem vagyok egy Facebook-barát, s most újra azt tapasztalom, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Vannak jelen profi hírforrások, szakképzett újságírok – s mégis szinte mindenki saját maga akar hírt adni a nagy eseményről, tudósítani párhuzamosan a sok-sok tudósítóval. S ebben az áradatban, ha nem is szándékosan, de homályba burkolják a hiteles forrásokat. A szakképzett hiteles médiaszakemberek pedig nem mindig hajlandóak felvenni a versenyt az amatőrökkel. Arról nem is beszélve, hogy én is számtalanszor kapok FB-kínálatot sokkal nagyobb nézettségre – cserébe mindössze 10-20 euróért az FB számlájára. Ha tehetem, ha kérhetem, ne legyünk ennyire naívak és dicsekvőek, mert valljuk be őszintén, régente oda mertük mondani: ne dicsekedj – ma meg szinte feledésbe merül, akinek épp aznap nincs mivel hivalkodnia.

Puss Sándor SJ

A Missziós kereszt az eucharisztikus kongresszuson. Fotó: Ambrus Marcsi. Forrás: NEK

Vélemény, hozzászólás?