Menü Bezárás

Puss Sándor SJ: Gyermeknaphoz

A helyi, felvidéki legismertebb elektronikus sajtóban (újra) megjelentem, most elég kellemetlen helyzetben. Pár nappal ezelőtt Szent Orbánt ünnepeltek, -tünk volna, ha nem vagyok eléggé szemfüles. Szent Orbán a borosgazda címmel jelent meg egy írás még 2019-ben a Ma7.sk oldalán (https://ma7.sk/tajaink/szent-orban-a-borosgazda), ebből idézünk: „Köbölkúton pontosan tíz éve állítottak szobrot Szent Orbánnak, hogy vigyázza, óvja a termést, hogy a gazdák szép borokat tudjanak tenni az asztalra… A szobor alkotója Vas László helyi mesterember, aki a borászok felkérésére faragta meg a parasztbácsit, aki kezében pohárral és lopótökkel áll pincéjének gádorában. Szőcs Ferenc polgármester, aki maga is borász, elmesélte, akkoriban a tagság meglátta a szoborban a transzcendenst, a munkásembert, kezében munkája eredményével az oltalmazó égbolt félíve alatt, s úgy ítélték, védelmező Szent Orbán szinonimája lehetne. Felszentelték, s azóta irányítja a szőlőhegyre menő munkások figyelmét az égiek felé (Sicc?)… A Szűz Mária-körmenetet a helyi Csemadok tagjai szervezték. A menet a templomból indulva lobogókkal, »máriás« énekeket énekelve ment a kálváriára, amely a szőlőhegyre vezető út mentén található. Elvégezték a keresztutat, Szent Orbán szobránál pedig azért fohászkodtak, járjon közbe a szent Istennél…”

Mintha lassú léptekkel jönne vissza a pogányság eszmevilága. Azt meg már fölöttébb nem hagyhatnánk, hogy Orbán pápából borozgató szőlősgazdát faragjanak. Bár nagyon úgy fest, hogy az eddigi információmanipulálás egyik újabb változata a szent dolgok korlátlan „felhasználása”. Manapság minden nézőpont kérdése kezd lenni, minden relatív – bármi bárminek tekinthető. Sőt már a gyermek neme is relatív lesz? Hova jutottunk? Ezért kell ragaszkodnunk a hagyományhoz, az igazsághoz, a tényekhez.

Bár a fent idézett Szent Orbán (elektronikus) méltatása talán itt és így szépnek is, sőt ájtatosnak is hangzik, van némi szépséghibája. Idén engem is meghívtak az ünnepségre. Majd másnap a hangosbemondóból megtudhattam, hogy újra lesz szoborszentelés. Csak nem én? – hisz’ az már megvolt, ahogy olvashattuk 2019-ben. Esetleg újraszentelésre gondolhattak, vagy elhallgatják, hogy számítanak az egyház, remélhetőleg tömegcsalogató „hókuszpókuszára” (szentelés? avatás? megáldás)? Hát elmentem és próbáltam ott helyben elmagyarázni, ne csináljunk tréfát szent dolgokból… de a közmédia mit sem törődve ezzel – újra csak ferdített. Ezért van szükségünk hiteles forrásokra, közbeszédre – mint amilyen az Életünk is.

https://ma7.sk/tajaink/kobolkuton-elegedettek-szent-orban-vedelmevel

Miért írom ezt épp Gyermeknap kapcsán? Mert ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek… Az említett évből, 2019-ből egy másik esemény is megmaradt az emlékezetben: elsőáldozás Erdélyben. Onnan, ahol még nem űznek tréfát a szent dolgokból, ahol mindenkinek megvan a maga helye, a szenteknek is meg a gyerekeknek is – a családról nem is beszélve –, íme két hiteles felvétel:

Szerintem Jézus azért is mutat rá a gyermekekre, mert nekik még nem gond egy az egyben elhinni, átvenni dolgokat, amit egy hiteles embertől – szüleiktől tudnak meg. Pubertásként kezd az ember mindent relativizálni – megkérdőjelezni –, a mai kor, a liberalizmus pedig mintha a civilizáció újabb pubertája lenne.

Adja Isten, hogy mihamarabb kinőjön belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.