Menü Bezárás

Puss Sándor SJ: Jézus születése pogány szemszögből (Erotológia 3)

Az Életünknek köszönhetően több alkalommal is el tudtam mondani gondolataimat, „kutatásaimat”. Eddig két alkalommal is szólhattam az úgynevezett Erotológia tudományáról – ha lehet annak nevezni. Újra itt a karácsony, most egy héttel korábban, mint máskor. Az idei karácsonyra – valami módon visszamaradva még az online-os covid korszakból, kérdőívekkel készítettem fel híveimet az ünnepekre. Mostanság szeretnek az emberek mindent megosztani, hát osszák, szórják a magot (szerintem jó), de ezt döntse el a Kedves Olvasó. Az előző cikkemben Stampay Jánosról írtam, majd csatoltam egy kis kérdőívet. Hát mit mondjak, nem kellett „újranyomtatni”. Most a változatosság kedvéért előbb a kérdőívvel kezdem, s csak miután kitöltötték-tippeltek, jön a tanulmány, benne a válaszok.

Karácsonyi Kvíz (automat) “Ovidius és kora”
(a címre kattintva nyílik a kvíz)

Most pedig nézzük a tényeket. Ahogy mondani szokás: Bekerült, mint Pilátus a krédóba… hát valahogy úgy került be egy másik ismert pogány személyiség Jézus születéstörténetébe. Ez a valaki nem volt más, mint Pilátus „főnöke”, Augustus, az akkori római császár (Kr. e. 63 – Kr. u. 14). Pont’ akkor rendelte el a birodalom „összeírását”, amikor a Názáreti Mária gyermeket várt (pont’ a legrosszabbkor vagy épp a legjobbkor?). Tény az, hogy ezzel beteljesedett az írás, ami Betlehemre vonatkozott… ismerjük, tudjuk, olvassuk, halljuk minden karácsony alkalmával. Nem is erről szeretnék elmélkedni, hanem inkább arról, ami kevésbé közismert.

A császárnak volt egy másik rendelete is – sokkal személyesebb, mégis sokban „prófétaibb” – amit csak utólag láthatunk. Tudvalevő, hogy abban az időben alkotott, írt, költött egy híres római személy, aki nem más volt, mint Publius Ovidius Naso (Kr.e. 43 – mai Románia, Kr.u. 17). Máig közismert. A Wikipedia-ból megtudhatjuk: „Kr. u. 1-ben vagy 2-ben adta ki egyik leghíresebb művét, az Ars amatoriát, melynek nem éppen erkölcsösnek tartott tartalma miatt a költőt sok gáncsoskodás érte.” Vagyis amikor Isten elküldte a Fiát…, pont a legjobbkor?– tehetjük fel újra a költői kérdést.Ebben pogány háttérben épp’ ekkor fogant egy Mária nevű fiatal názáreti szűz, majd világra hozta gyermekét, Jézust. A kereszténység egyik mellékküldetése épp’ az lett, hogy sikeresen megmentse az éroszt, az erotika eredeti: isteni elképzelését.

Amikor bevezették a jezsuita iskolarendszert, a latintudáshoz nélkülözhetetlen volt Ovidius latinsága. Csupán egyetlen művétől óvták elővigyázatosságból a tanárok a kispapokat, mégpedig a máig legismertebbtől: a szerelem művészetétől. Azóta ezen művét időről időre újrafordítják, -kiadják. Magyar nyelven először Az Orras Ovidnak deákból fordított változási; ford. Sándor István; Streibig Ny., Győr, 1792; A szerelem művészete; ford. Szana Tamás; Révai, Bp., 1883; majd 1917, a ’20-as években[1]; 1943; 1958; 1964… vagyis még a legkeményebben cenzúrázó diktatúra sem tudta visszatartani.

Napjainkban online is bárki hozzájut – ezt olvashatja apraja és nagyja…2 Az online könyvajánló csak annyival kezdi: időszámításunk kezdete táján. Mi tudjuk: pontosan Jézus Krisztus születésekor, amikor az Atya elküldte a Fiát, azzal, hogy épp’ itt az ideje, hogy megmutasd, mi is a szeretet valójában és mi nem. Hogy megértesse az emberiséggel, nem az éroszt kell isteníteni, hanem Istenben felismerni az éroszt – a szenvedélyt, a szenvedélyes szeretetet.

(Lásd az Életünk idekapcsolódó cikkeit:
https://www.eletunk.net/ajanlo/erotologia-cimmel-kereszteny-ertelmezo-szotar-jelenik-meg-felvideken-dunaszerdahelyen-mutatjak-be-es-kiallitas-is-kiseri/
https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-kettos-merce/)

Ovidius azonban nemcsak az erkölcstelen, pikáns szórakozásra vágyókat foglalkoztatja – a szakirodalom is hőn óhajt belemerülni eme „latin tudásba”: A 20. század közepétől az Európa- szerte a latin gyökerekhez kapcsolódó, közös műveltségbeli alapok megállapítására irányuló törekvések magukkal hozták a neolatin kutatások általános kibontakozását és elterjedését. E stúdiumok az utóbbi években Magyarországon is örvendetes lendületet vettek… Ezt felismerve, a »Hungaria Latina« Magyar Neo-latin Egyesület a szorosabb és főleg rendszeresebb szakmai együttműködés elősegítése érdekében 2013 őszén a neolatin tanulmányoknak szentelt konferenciasorozatot indított – olvashatjuk az egyik kiadvány borítójának széljegyzetében.3 Majd a reprezentatív kötet borítójaként épp’ Ovidius kerül a képbe – A borítón Virgil Solisnak az Ovidius Metamorphoses című műve 1581-es frankfurti kiadásához készített, Kliót ábrázoló metszete látható. Innen már csak pár lépés választ el bennünket vissza az Ars Amatoria-hoz.

Lépjünk vissza az időszámításuk kezdetéhez: amikor Augusztus császár megtudta, hogy egyetlen gyermekét, lányát, Julia Caesarist (Kr. e. 39. – Kr. u. 14.) Ovidiusnak a gátlástalan szabad szerelemről szóló könyve annyira magával ragadta – elveit követte, apaként (császárként) kénytelen volt előbb lányát öt évre száműzni, majd Ovidiussal együtt mindkettőjüket örökre kitiltania Rómából (Kr. u. 8 körül). Azt az „erkölcstelensége” miatt száműzött római költőt Róma városa 2017-ben rehabilitálta.

A jezsuiták már korábban „rehabilitálták” Ovidiust: A négyszázéves Jézustársaság – Jubileumi kiadvány a jezsuita rend fennállásának 400-ik évfordulója alkalmából, többek közreműködésével összeállította: Bangha Béla SJ, kiadja a Pázmány Péter Irodalmi Társaság 1940 – itt ezt olvashatjuk:

„Az ünneplésből természetesen kijut a városoknak is, ahol a magyar jezsuiták a műveltség fellegvárait építették ki: Nagyszombatnak és Kassának, sőt még Ungvárnak is. Allegorikus köntösbe öltöztetett mesetörténetek ezek, Ovidius Átváltozásainak analógiájára” (292. oldal).

Ezen rehabilitációhoz csatlakozott a XX. században Tóth Tihamér is, A tiszta férfiúság, Tóth Tihamér Összegyűjtött munkái – I. kötet, ahol háromszor is idézi Ovidiust.

Hát ezek után már csak annyi maradt számomra, hogy valóban áldásokban gazdagon, szenvedélyes ünnepléssel tudjuk megülni Urunk, Megváltónk eljövetelét.

Puss Sándor SJ

Trinet Marion alkotása (Forrás: internet)

1 A szerelem művészete; ford. Gáspár Endre; Fischer, Wien, 192?

2 Az időszámítás kezdete táján Ovidius megírta a szerelem tankönyvét: Ars amatoria (A szerelem művészete). A disztichonos mértékű erotikus tanköltemény a tudományos kézikönyvek módszerességével fejti ki témáját: tanácsokat ad férfiaknak és nőknek, hogyan lehet a szerelmet felkelteni, megszerezni és megőrizni. Az elbűvölő szókimondással előadott könnyed-gáláns történetek miniatűr remekművek összefűzése. Különleges mű és Gáspár Endre fordítása formailag is tökéletes.

3 Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon, szerkesztette Békés Enikő – Kasza Péter – Lengyel Réka.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük