Az Életünknek köszönhetően több alkalommal is el tudtam mondani gondolataimat, „kutatásaimat”. Eddig két alkalommal is szólhattam az úgynevezett Erotológia tudományáról – ha lehet annak nevezni. Újra itt a karácsony, most egy héttel korábban, mint máskor. Az idei karácsonyra – valami módon visszamaradva még az online-os covid korszakból, kérdőívekkel készítettem fel híveimet az ünnepekre. Mostanság szeretnek az emberek mindent megosztani, hát osszák, szórják a magot (szerintem jó), de ezt döntse el a Kedves Olvasó. Az előző cikkemben Stampay Jánosról írtam, majd csatoltam egy kis kérdőívet. Hát mit mondjak, nem kellett „újranyomtatni”. Most a változatosság kedvéért előbb a kérdőívvel kezdem, s csak miután kitöltötték-tippeltek, jön a tanulmány, benne a válaszok.
Karácsonyi Kvíz (automat) “Ovidius és kora”
(a címre kattintva nyílik a kvíz)
Most pedig nézzük a tényeket. Ahogy mondani szokás: Bekerült, mint Pilátus a krédóba… hát valahogy úgy került be egy másik ismert pogány személyiség Jézus születéstörténetébe. Ez a valaki nem volt más, mint Pilátus „főnöke”, Augustus, az akkori római császár (Kr. e. 63 – Kr. u. 14). Pont’ akkor rendelte el a birodalom „összeírását”, amikor a Názáreti Mária gyermeket várt (pont’ a legrosszabbkor vagy épp a legjobbkor?). Tény az, hogy ezzel beteljesedett az írás, ami Betlehemre vonatkozott… ismerjük, tudjuk, olvassuk, halljuk minden karácsony alkalmával. Nem is erről szeretnék elmélkedni, hanem inkább arról, ami kevésbé közismert.
A császárnak volt egy másik rendelete is – sokkal személyesebb, mégis sokban „prófétaibb” – amit csak utólag láthatunk. Tudvalevő, hogy abban az időben alkotott, írt, költött egy híres római személy, aki nem más volt, mint Publius Ovidius Naso (Kr.e. 43 – mai Románia, Kr.u. 17). Máig közismert. A Wikipedia-ból megtudhatjuk: „Kr. u. 1-ben vagy 2-ben adta ki egyik leghíresebb művét, az Ars amatoriát, melynek nem éppen erkölcsösnek tartott tartalma miatt a költőt sok gáncsoskodás érte.” Vagyis amikor Isten elküldte a Fiát…, pont a legjobbkor?– tehetjük fel újra a költői kérdést.Ebben pogány háttérben épp’ ekkor fogant egy Mária nevű fiatal názáreti szűz, majd világra hozta gyermekét, Jézust. A kereszténység egyik mellékküldetése épp’ az lett, hogy sikeresen megmentse az éroszt, az erotika eredeti: isteni elképzelését.
Amikor bevezették a jezsuita iskolarendszert, a latintudáshoz nélkülözhetetlen volt Ovidius latinsága. Csupán egyetlen művétől óvták elővigyázatosságból a tanárok a kispapokat, mégpedig a máig legismertebbtől: a szerelem művészetétől. Azóta ezen művét időről időre újrafordítják, -kiadják. Magyar nyelven először Az Orras Ovidnak deákból fordított változási; ford. Sándor István; Streibig Ny., Győr, 1792; A szerelem művészete; ford. Szana Tamás; Révai, Bp., 1883; majd 1917, a ’20-as években[1]; 1943; 1958; 1964… vagyis még a legkeményebben cenzúrázó diktatúra sem tudta visszatartani.
Napjainkban online is bárki hozzájut – ezt olvashatja apraja és nagyja…2 Az online könyvajánló csak annyival kezdi: időszámításunk kezdete táján. Mi tudjuk: pontosan Jézus Krisztus születésekor, amikor az Atya elküldte a Fiát, azzal, hogy épp’ itt az ideje, hogy megmutasd, mi is a szeretet valójában és mi nem. Hogy megértesse az emberiséggel, nem az éroszt kell isteníteni, hanem Istenben felismerni az éroszt – a szenvedélyt, a szenvedélyes szeretetet.
(Lásd az Életünk idekapcsolódó cikkeit:
https://www.eletunk.net/ajanlo/erotologia-cimmel-kereszteny-ertelmezo-szotar-jelenik-meg-felvideken-dunaszerdahelyen-mutatjak-be-es-kiallitas-is-kiseri/
https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-kettos-merce/)
Ovidius azonban nemcsak az erkölcstelen, pikáns szórakozásra vágyókat foglalkoztatja – a szakirodalom is hőn óhajt belemerülni eme „latin tudásba”: A 20. század közepétől az Európa- szerte a latin gyökerekhez kapcsolódó, közös műveltségbeli alapok megállapítására irányuló törekvések magukkal hozták a neolatin kutatások általános kibontakozását és elterjedését. E stúdiumok az utóbbi években Magyarországon is örvendetes lendületet vettek… Ezt felismerve, a »Hungaria Latina« Magyar Neo-latin Egyesület a szorosabb és főleg rendszeresebb szakmai együttműködés elősegítése érdekében 2013 őszén a neolatin tanulmányoknak szentelt konferenciasorozatot indított – olvashatjuk az egyik kiadvány borítójának széljegyzetében.3 Majd a reprezentatív kötet borítójaként épp’ Ovidius kerül a képbe – A borítón Virgil Solisnak az Ovidius Metamorphoses című műve 1581-es frankfurti kiadásához készített, Kliót ábrázoló metszete látható. Innen már csak pár lépés választ el bennünket vissza az Ars Amatoria-hoz.
Lépjünk vissza az időszámításuk kezdetéhez: amikor Augusztus császár megtudta, hogy egyetlen gyermekét, lányát, Julia Caesarist (Kr. e. 39. – Kr. u. 14.) Ovidiusnak a gátlástalan szabad szerelemről szóló könyve annyira magával ragadta – elveit követte, apaként (császárként) kénytelen volt előbb lányát öt évre száműzni, majd Ovidiussal együtt mindkettőjüket örökre kitiltania Rómából (Kr. u. 8 körül). Azt az „erkölcstelensége” miatt száműzött római költőt Róma városa 2017-ben rehabilitálta.
A jezsuiták már korábban „rehabilitálták” Ovidiust: A négyszázéves Jézustársaság – Jubileumi kiadvány a jezsuita rend fennállásának 400-ik évfordulója alkalmából, többek közreműködésével összeállította: Bangha Béla SJ, kiadja a Pázmány Péter Irodalmi Társaság 1940 – itt ezt olvashatjuk:
„Az ünneplésből természetesen kijut a városoknak is, ahol a magyar jezsuiták a műveltség fellegvárait építették ki: Nagyszombatnak és Kassának, sőt még Ungvárnak is. Allegorikus köntösbe öltöztetett mesetörténetek ezek, Ovidius Átváltozásainak analógiájára” (292. oldal).
Ezen rehabilitációhoz csatlakozott a XX. században Tóth Tihamér is, A tiszta férfiúság, Tóth Tihamér Összegyűjtött munkái – I. kötet, ahol háromszor is idézi Ovidiust.
Hát ezek után már csak annyi maradt számomra, hogy valóban áldásokban gazdagon, szenvedélyes ünnepléssel tudjuk megülni Urunk, Megváltónk eljövetelét.
Puss Sándor SJ
1 A szerelem művészete; ford. Gáspár Endre; Fischer, Wien, 192?
2 Az időszámítás kezdete táján Ovidius megírta a szerelem tankönyvét: Ars amatoria (A szerelem művészete). A disztichonos mértékű erotikus tanköltemény a tudományos kézikönyvek módszerességével fejti ki témáját: tanácsokat ad férfiaknak és nőknek, hogyan lehet a szerelmet felkelteni, megszerezni és megőrizni. Az elbűvölő szókimondással előadott könnyed-gáláns történetek miniatűr remekművek összefűzése. Különleges mű és Gáspár Endre fordítása formailag is tökéletes.
3 Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon, szerkesztette Békés Enikő – Kasza Péter – Lengyel Réka.
