A Nemzetközi Nőnap kapcsán írtam, hogy Szlovákiában több katolikus pedagógus(nő) felháborodva vette tudomásul a napokban megjelenő hírt, miszerint egy új, „modernebb” szexuális felvilágosító munkafüzet kellene hogy megjelenjen – ami ellen gyűlnek az aláírások (Petíció). Ez most a Szlovák Tudományos Akadémia újabb próbálkozása – átnevelni az ifjúságot (levilágosítani?). Írásom végén megjegyeztem, „jó az időzítés”, hiszen a következő vasárnap templomainkban a szamáriai asszonyról elmélkedünk (https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-pont-a-nonap-alkalmaval/).
Egy korábbi írásomban már megpendítettem azt a húrt, miszerint az a csodás magyar fogalom, hogy „asszony”, mennyire egyedi itt Európában. Azt, hogy mennyire fontos a szavak eredeti értelemzése: az „asszony”, az marad, s köszönhető ez annak, hogy egyedi magyar szó. Nem vagyok nyelvész, de azt tudom, hogy a szláv nyelvekre nem lehet lefordítani – gondolom, a többi európi nyelv is gondokkal küzdene.[1] Valóban elmondhatjuk: jól kitalálták elődjeink. Amikor most a szamáriai asszonyról fogunk elmélkedni, a szlovákok „szamáriai nőről”, ami nem ugyanaz. Ő nemcsak egy nő volt, hanem asszony – lehet, bűnös nő, de nem bűnös asszony. Nőként cserélgette a férfiakat, de csak mert (lehet) kereste az igazi férjet. Nem tudta még, Jézus világosította fel: nő-férfi páros van, férj-feleség is, de az asszony szó – az páratlan. Sosem találja méltó párját – nincs is ilyen magyar szó –, mondanánk tán ma neki Jézussal együtt. S ha egyesek meg is akarják szüntetni a férfi-nő, apa-anya fogalmakat, az asszony, az marad, azt nem lehet, nincs mivel pótolni. A nők nagyon szépek tudnak lenni, de egy boldog asszony, az kész csoda. Nem hiába Mária a Boldogasszony Anyánk…
Nemcsak a világirodalomban, de az utóbbi időkben a filmiparban is jelennek meg egyre gyakrabban leszbikus motívumok. Nagy kár ennyire profanizálni azt a puszta tényt, hogy nem találja méltó párját. Talán egyetlen filmkivétel: A magas ősz férfi társat keres (eredeti cím: Un profil pour deux) 2017-ben bemutatott francia romantikus vígjáték, ahol az idős úr elárulja: nincs annál szebb, mint amikor egy nő feltárja lelkét… Ez felül tud múlni minden testi kéjt-bájt. A nem templomba járó, mai laza erkölcsű fiataloknak a pedagógusnők talán ajánlani tudnák a sok ostoba szexfilmek helyett a Kétéjszakás kaland című alkotást (eredeti cím: Two Night Stand), 2014-ben bemutatott amerikai romantikus filmvígjátékot. Etikai szempontból kedvesen mutat rá az intim beszélgetések lényeges elemeire, a sikeres párkapcsolat valódi titkára. Bár a testiség eredetileg itt is „banalizálva” van, ez annak az ára, hogy megnézzék a fiatalok. Ez még mindig jobb, mint „szakralizálni” a testiséget.[2] A hittan legyen a hit-tana, de etika nélkül gyakran tanács-talan. S ha ez sokak számára talán érthetetlen, ennek pusztán az az oka, hogy manapság már logikát sem oktatnak középiskolákban.
De térjünk vissza Szamáriába. A nő nehezen találja méltó párját. A Bibliában még Ádámról olvassuk ugyanezt a Teremtés könyvében. Értelemszerűen ott még az asszony nem szerepelhetett, mint aki nem találja segítőtársát. Azt viszont már nem írta le az ihletett szerző: vajon Éva megalkotásával megtalálta-e Ádám, akire igazából vágyott? Bár olvasni: ez igen, ez már hús a húsomból… de ennek rossz vége lett. Végül is Ádám-Éva magányosak maradtak, s megszülettek fiaik… Most ugorjunk egy nagyot: …néhány szadduceus Jézust tőrbe akarta csalni: volt egy asszony, volt neki hét férje is, de egyiktől sem lett utód – végül ő is meghalt. Vajon kinek lesz a felesége? (Mk12,18–27; Lk20,27–40). Én talán úgy mondanám: az asszony asszony marad a feltámadás után is, még akkor is, ha magára maradt. A feleségből özvegy lesz, de az asszony, az mindig asszony marad (az özvegyasszony is asszony a magyarban). Itt a szóban forgó nő hétszeresen lett özvegy – vagyis sokszorosan. Asszonyként mindig ugyanaz, páratlan, akinek sosem adatott meg „minden”. A feleségnek lehetnek jogos elvárásai, de az asszony, az tudja, hogy ezek nem is annyira jogos követelmények.
Minderre pedig akkor döbben rá a szamáriai nő, amikor Jézussal találkozik. Jézusban ismeri fel az igazi párját – élete méltó társát. Jézussal tud végre bizalmas-intim párbeszédbe elegyedni. Végre egy férfi, aki teljesen megérti és kiismeri őt, nincs mit szégyelleni. Ezért is kell olyan nagy hangsúlyt helyeznünk nekünk, lelkészeknek a kellő jegyesoktatásra. Amíg egy nő nem találja meg Krisztusban méltó élettársát, addig a férjével sem lesz teljesen elégedett. Ne akarja tőle azt is megkapni, amit csak Jézus tud nyújtani… Akik magukat teljesen Istennek szentelik[3], ők már tudják, de a feleségek is kellene, hogy legalább gyanítsák. Csak így lesznek boldog asszonyok – boldog szamáriai nők. Minderről bővebben: https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-az-asszony-marad-2/; https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-mese-a-kilenc-balga-szuzrol/.
S amikor majd Jézus húsvétkor Mária Magdolnával beszélget, ott teljesedik be mindez. Ott döbbenünk rá, hogy miért szólítja nevén a nemrég még bűnös nőt. Sem Jézus hangja, sem testi alakja nem meggyőző, egyedül a „nevén szólítás” – s teheti ezt az, aki név szerint ismeri. Bibliai nyelven: egyedül és legjobban ismeri múltját, vágyait, álmait…
Puss Sándor SJ
[1] https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-az-asszony-marad/
[2] Aki utánanéz, az amerikai katolikus filmajánlók sok hasonló alkotással már kibékültek. És még jobban is járnak, mintha a most (2023) megjelenni készülő Szlovák Tudományos Akadémia munkafüzetét lapozgatják.
[3] https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/puss-sandor-sj-mese-a-kilenc-balga-szuzrol/