Augusztus 23-án este nagy és díszes ünnepség közepette vitték körbe az egyetemisták a város utcáin annak a hat szűznek és négy püspöknek a testi maradványait, akik még a kereszténység első századaiban váltak vértanúkká. Mondhatni tehát, hogy ekkor 6:4 arányban vezetnek a szüzek. Amikor ugyanis az egyetem vezetősége anyagi támogatásért folyamodott a Szentszékhez, csupán ezt kapták: régi száraz csontokat – ereklyéket. Amiket azonban sokkal nagyobb becsben tartottak, mint bármi kincset, aranyat. Majd az évek múltak s váltak lassan feledésbe ezek a pompás és ájtatos nyári egyetemista ünnepségek. Egy nap úgy döntöttek – ott fent –, hogy az egyetemet, az egyetemalapító eredeti elképzelései szerint átviszik egy nagyobb városba. Úgy is lett, mindenestől – gazdag könyvtárastól együtt hajóra rakták és átszállították a „jobb” helyre. A csontereklyékre már nem volt szükség, azokat itt felejtették… feledésbe merültek (azóta is továbbszáradnak egy ismeretlen eldugott helyen).
Krisztus Evangéliuma még tíz szűzről tanúskodik, akik közül öt okos volt és öt balga. Sok évvel később a katolikus Egyház Rómában valami oknál fogva 6 a 4-hez arányban emelte nagyobb becsbe a szüzességet a papsággal párhuzamban, legalábbis az akkori egyetemista (akkor még csak fiú)ifjúság számára. Kis túlzással mondhatni: akkor nagyobb igény volt az okos szüzekre, mint a művelt papságra. Ma sajnos mintha ott tartanánk, hogy mintha kilencre növekedett volna a balga szüzek száma… s most ez alatt értsd: lányok, akik a vőlegényre várakoznak (de önszántukból mit sem tesznek). Lányok, akik várják, hogy ne csak megkérjék kezüket, hanem el is vegyék őket, a férfiak magukhoz is vegyék őket egy életre. Reménykednek, bizakodnak, majd csak rájuk talál az igazi – mert bizony akárkihez nem mennek hozzá. Valahogy nem értik a mai szüzek, hogy az akárki és az ideális pasi között kell rátalálni a nekik aránylag megfelelőre – keresni kell, tenni kell valamit. Évek múlásával pedig engedni a képzeletbeli elvárásokból. Rég volt az már, hogy a fiúk dolga volt a folytonos háztűznéző udvarlás.
A még balgábbak pedig túl sokat kockáztatnak, olcsón adják magukat – hátha most bejön – önbizalommal. Aztán majd adnak maguknak még jó pár esélyt – és így megy ez éveken át. S nem és nem jön el az a nap, amikor ráébrednének: minden vonat elment, ideje zordabb, kényelmetlenebb tehervonat után nézni, ha mindenáron utazni akarok. Varga Péter (Samu bácsi) a Spilhózniban mondogatta: mit meg nem tesznek a lányok egy kis kedvességért, még képesek le is feküdni a fiúkkal, csak hogy… A fiúk is szinte mindenre képesek, még kedvesek is tudnak lenni, csak hogy lefekhessenek a kiszemelt lánnyal. De feleségül venni, szentségi házasságot kötni… azt (még) nem. Mit lehet tenni? Ilyen a világ? Na de vegyük már végre észre, mi tettük ilyenné – és hangzott el ez már a paraguayi jezsuita redukciókról szóló, Misszió című nagysikerű filmben is 1986-ban.
Akik pedig nem a házasságról álmodoznak, nekik is nagyobb esélyt kellene adni. A napokban egy nyugalmazott püspök atyától hallottam, meg kellene fordítani az eddigi „egyedüli megoldásnak” vélt elképzeléseinket. Máig azt gondoljuk, a papi hivatásra kiszemelt ifjoncokat egyedül az Isten szólíthatja meg. Miért nem szólíthatnánk meg mi is, Isten elkötelezett szolgái? Mondván, látok benned hivatást – s legyen az illető nős vagy nőtlen. Van benne valami. Ugyanezt lefordítva a nőkre, szüzekre, miért nem mondjuk: édes lányom, ne várakozz már annyit tétlenül, hogy eljegyezzen végre valaki – mi lenne, ha hagynád, hogy egyedül Jézus jegyese lehess? Persze itt azonnal megszólal a kisördög: Majd csak feleségül vesz valaki. Ami késik, nem múlik. De valóban? Szerintem igenis múlik, elmúlik a szűzies, üde ifjúság – s marad az egyre dominánsabb aggság… S egyre kevésbé leszel szemrevaló, férfiszívet dobogtató okos szűz. S tegyük azt is hozzá, nagyon nem illik Jézusnak azt adni, ami már senkinek nem kell… legalábbis egyre kevésbé. Ne akkor jegyezd el magad Jézussal, amikor már biztos nem kellesz senkinek. Persze mondják a nősülést tervező ifjoncoknak: ne a külső, a belső szépségre koncentrálj, az nem mulandó… sajnos csak mondják, nemigen gyakorolják. Eddig a mese – itt a vége fuss el véle…
Itt jön most a valós élet: a ’90-es évek után Felvidéken nemegyszer megesett, hogy egy papságra jelentkező fiatalembert azzal utasított el a szlovák szeminárium vezetősége, hogy „nincs hivatása”. Ugyanennek a fiatalembernek pár napon belül lett hivatása, ha mondjuk Győrbe vagy távolabbi magyarországi szemináriumba jelentkezett. S ez érthető is, hiszen a hivatás összetett tényező, igények szövevénye. Hajadon lányok esetében egészen 2012-ig kellett várakozni, akkor történt meg az első nyilvános Szüzek „beavatása”, felszentelése, belépési lehetőség az ORDO VIRGINUM egyházi intézménybe. S lett az okos szűzből Istennek szentelt szűz – amit bár eddig is ismert az Egyházjog (604-es kánon), csak hát valami oknál fogva nem gyakorolt. Akkor ehhez a Zsolnai Egyházmegye adott lehetőséget három lánynak, akik okosan úgy döntöttek, tovább nem várakoznak – örökre eljegyzik magukat Jézussal. Szerzetesi hivatást nem érezve, a házassághoz pedig alkalmas legényt nem találva – lettek az egyházmegye felszentelt szüzei. Ezt követte a Pozsonyi, majd 2017-ben a Kassai Egyházmegye. Idén, 2022. szeptember 8-án pedig a Nagyszombati Egyházmegye gazdagodik újabb három, Istennek szentelt szűzzel (a nyilvános szertartásra a Szent Miklós-bazilikában kerül majd sor este 18.30-kor).
Emlékszem, az azóta elhunyt Vrablec püspök atyával már 2003-ban a felszentelés liturgiájának szövegén dolgoztunk. Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek. Az ezzel kapcsolatos első publikációm 2004-ben jelent meg (in Liturgia, XIV. évf. 55. szám, 291k.). Azóta is még mindig sok a félreértés, nemegyszer olvasom: újabb „szűzszentelések” voltak, lesznek… Eddig kb. közel 800-an vannak az egész világon, de nincs sok közük a papszenteléshez, az más, őket felszentelik (consecratio). Ezért is tartom máig fontosnak hiteles forrásokat közzétenni, a lányokat bátorítani – ne várják míg megvénülnek. Mindenkinek tartoznia kell valahova, Istennél mindenki számára találunk megfelelő helyet, ahol életét aránylag könnyedén meg tudja szentelni. Különösen lehet ajánlani olyan nőknek, akik hivatást éreznek a tudományos kutatáshoz, legyen az orvostudomány vagy más terület, művészet, vagy akár hivatásos sportpályafutás… ahol egyébként a családja inná meg a levét. Lássuk be, mindenki találkozott már csodálatos hitoktatóval, lelkes pedagógussal, akit valami módon elkerül minden hozzá illő férfi.
Bővebb információk: https://www.facebook.com/ordovirginumhu/
2005: http://lexikon.katolikus.hu/S/sz%C3%BCzek%20rendje.html
2008: https://www.libri.hu/konyv/alexander_th_dr_phd_puss_sj.a-szuzesseg-eszmenye-a-ii-vatikani-zsinat-utani-egyhazi-dokumentumokban.html
2012: http://zavodie.fara.sk/content/historicky-prve-zasvatene-panny-na-slovensku
2016: https://mediaklikk.hu/2016/09/19/tanuim-lesztek-szuzek-rendje/
2018: https://www.magyarkurir.hu/hirek/vatikani-dokumentumot-tettek-kozze-szuzek-rendjerol
2019: http://ujmisszio.hu/kik-az-istennek-szentelt-szuzek/
2020: https://www.ujno.sk/szuzek-rendje
https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-06/ferenc-papa-uzenete-a-szuzek-rendjehez.html
Ps.: ami pedig a fent említett „mesét” illeti, nem is volt annyira mese – csak utólag tűnik annak. Történt mindez 1651-től sok éven át a nagyszombati jezsuita egyetemen. (Lásd: Tüskés Gábor — Knapp Éva (1994), A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből. Szakdolgozat, 219. lábjegyzék). Sőt még a szüzeket név szerint ismerjük is: Serotina, Christina, Sinesia, Semidia, Priscilla, Severina – lásd. Hevenesi Gabriel SJ Ungaricae Sanctitatis Indicia címmel megjelent 1692-ben és 1737-ben. Magyar nyelven Régi Magyar Szentség címmel szintén 1692-ben és 1695-ben, Nagyszombatban az Akadémia betűivel. Újra kiadva: Új Ember Kiadó, Budapest 1998. Az említett egyetemnek azóta négy utódegyeteme van: ELTE – PPKE – Semmelweis, valamint Trnavská univerzita. Érdekes, hogy azóta egyiknek sem hiányoznak ezek a csontok…?
Puss Sándor SJ
