Puss Sándor SJ: Újra Sándor-József-Benedek?

Zsákba hozzák a meleget, de talán ilyenkor, háború idején hozhatnának kis emberi melegséget is. Tavaly ilyenkor még ki gondolta volna, hogy ide jutunk (https://www.eletunk.net/essze-jegyzet/sandor-jozsef-benedek/). Hát igen, nagyon úgy néz ki, hogy az én generációm is megéri a háború viszontagságait. Szinte mondhatni, az ember életéhez tartozik, senki nem ússza meg? Nagyapámat az első, apámat a második világháború sodorta Ázsiába, egészen az Ural-hegység mögé – s mindezt, reméltem, csak elbeszélésből fogom ismerni, de ki tudja?

Mondani szokás, a bajban ismeri meg az ember a legjobb barátját; úgy látszik, lesz most erre alkalom. Paradox módon, előző írásaimban a könyvekről írtam – azzal a biztos pátosszal, ahogy mondogatták: a könyv az ember legjobb barátja…, vajon a bajban is az? Számomra a barátsággal kapcsolatban a legkifejezőbb mondás úgy hangzik: az igazi barát az, aki épp akkor érkezik, amikor már mindenki magadra hagyott. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben a napokban – március 12-én, amikor épp a 400. évfordulóját ünnepeltük öt nagy szentünk oltárra emelésének – történetesen Loyolai Ignác, Xavéri Ferenc, Jézusról nevezett Avilai Teréz, Munkás Izidor és Néri Fülöp szentté avatásának centenáriumán. Az Egyház történetében először fordult elő, hogy egy napon több ismert személy is ebben a kitüntetésben részesült – hogy miért pont akkor, azt csak most utólag tudatosítjuk. Tavaly már erről írtam[1], idén nem is annyira ezen szentekről, mint inkább jellemük melegségéről szeretnék írni pár szót. Idén jelent meg Darío Menor könyve, amelyben a jelenlegi jezsuita generálissal, Arturo Sosa SJ atyával való kötetlen beszélgetését adják közre.[2] A sok értékes és új információ között szinte megbújik egy apró kis részlet, a szlovák fordításban az 51. oldalon. Amikor az újságíró a jezsuita előző, szerelmi élete felől érdeklődik, a jelenlegi legfőbb rendi elöljáró (szemrebbenés nélkül) bevallja, bizony ő is volt (felnőttként is) szerelmes. Sőt a barátságok élete lényeges részét alkották, (szó szerint) főleg a nőkkel való barátságok. Voltak és vannak nagyon jó barátnőim, akikben megbízom… Még szerencse, hogy a többes számot alkalmazta.

*Forrás: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2022-03/ferenc-papa-homilia-szent-ignac-400-eves-evfordulo.html*

Mi is úgy tanultuk az egyetemen, hogy a másneműekkel való barátság a szerzetes életében nem kell hogy okvetlenül az ördögtől legyen – a lényeg, hogy ne kizárólagos kapcsolatot alkosson. Értem ez alatt, egy bizalmas barát(nő) előnyben való részesítése a többi hívek rovására. A Pápai Gergely Egyetem akadémiai berkeiben az sem titok, hogy több szentnek is volt bizalmas barátja a másik nem táborából. Talán a legismertebb Assisi Szent Ferenc és Szent Klára barátsága, de a 400 éve szentté avatottak között Avilai Teréznek, valamint Loyolai Ignácnak is volt bizalmas lelki barátnője. Nekem személyesen eddig 13 ilyen szent barátságot sikerült felkutatnom a lelkiség történetében. S azért szeretném kihangsúlyozni a „szent barátságot”, mert csak ezek működnek hatékonyan, arra a bizonyos meghitt bensőséges emberi melegségre csak itt számíthatunk. Tanárom, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának egyik szaktekintélye, Páter Molinari SJ is bevallotta egy előadásán, neki is van ilyen barátnője. Mindig nagy öröm számukra, ha találkoznak – mondta. S majd gyorsan hozzátette, de mit meg kellett érte dolgoznunk, hogy a kapcsolat szent maradjon…, tette ezt a szerzetesek tisztasági fogadalmáról szóló előadása alkalmával. Mondhatni, nem mindennapi dolgok ezek, kényes témák, amelyekről az egyházmegyés papi szemináriumokban még kevesebbet beszélnek. Ott a papi nőtlenségen van a hangsúly, nem annyira a nemiség tisztán való megélésén, ami a szerzetesi hivatás szerves része.

Először Ignace Lepp SJ francia teológus volt az, aki 1964-ben írta meg e téren történelminek nevezhető művét, „A barátság pszichológiáját” (Les chemins de l´amitié), amit szlovákra csak 1994-ben fordítottak (olvashattam), magyarul pedig 1999-ben jelent meg az Agape gondozásában Szegeden. Ebben a francia teológiai tanulmányban bukkanhatunk kevésbé ismert „szent barátságokra”, Ignác és Teréz mellett több más szentet is felsorakoztat, külön elemezve Szalézi Szent Ferenc és Chantal Frantiska lelki kapcsolatát. Levelezésükből megtudhatjuk, hogy a két szent barátságában sem az érzelgősség, sem az érzékenység nem hiányzott: … hasonló férfiak és nők misztikus barátságában jelen van ugyan Erósz (érosz) is, de olyan tökéletesen irányult magasabb cél felé, hogy a szó teljes értelmében „testetlenné” vált. Az „egyszerű” férfiak és nők számára biztosan jobb, ha jó előre többé-kevésbé tudatosodik bennük, hogy érosz fontos szerepet tölthet be a barátságban is.

Ha ezen tanulmány előzményeit akarjuk kutatni, talán P. Teilhard de Chardin jezsuita antropológushoz kell visszalapoznunk. Amikor az Örök Női-ről ír, szeme előtt bizonnyal unokahúga lebegett, akivel mély bizalmas lelki kapcsolatban állt. Ha pedig azt keresnénk, sikerült-e azóta túlszárnyalni ezen közismert szerzőket, talán Anselm Grün bencés szerzetest említhetném, annak Misztika és érosz című kis írását. Hogy lesz tovább ezen a téren? A manipulálható közvéleményt csak az érdekli, mikor nősülhetnek a papok. Sokkal érdekesebb kérdés lenne, mikor kezdik végre felfedezni a nőiesség kedvező hatását a papi életre, az egyházszervezés dinamikájában-hétköznapjaiban. Ferenc pápának köszönhetően egyre több nőszemély kap komoly beosztást a vatikáni berkekben. Sőt azt sem téveszthetjük szem elől, hogy egyre több áll be az Istennek szentelt szüzek táborába, akik bár továbbra is a világban, nem apácák, hanem a családjukban élnek, a házaséletről mégis lemondva Jézussal, az Egyházzal jegyzik el magukat egész életükre.[3] Ezek azok a nők szerintem, akiknek, nem az a küldetésük, hogy megmutassák, milyen szép dolog tud lenni az őszinte barátság – hiszen ők teljesen Krisztus jegyesei. Viszont rávilágítanak arra, milyen szép a szüzesség, a szűziesség, a nőiesség, az intim bizalmas kapcsolat Istennel. Az Istennel való bensőséges kapcsolat felfedezéséhez nem feltétlenül csak az intimitás, házasélet tud útmutatást adni, rátalál az is, aki igaz barátra lel. A meghitt bensőséges bizalom az, ami nélkül sem a házasság, sem a szerzetesi élet nem igazán működik.[4]

Puss Sándor SJ

Utóirat

Figyelmet érdemel az alábbi kiadvány, amely Ignác belső életének, a nőkhöz való viszonyának egy kevésbé ismert részletére is rávilágít. Mint tudjuk, foglalkozott utcanőkkel is – mentett női életeket, sőt hercegnő-életet is (lásd Ignatius film). Mindig megcsodáltam azokat az atyákat, akik órákon át képesek voltak figyelmesen gyónásokat meghallgatni. Utólag megtudtam, nem is olyan nehéz, főleg amikor bizalmas, bensőséges légkör alakul ki, a gyónó feltárja lelke legmélyebb titkait – szinte bizalmas barátként kezel, ajándékoz meg őszinteségével.