Az idei márciusi hónap ugyancsak bővelkedik eseményekben. Ahogy előző írásomban megemlítettem, épp egy éve gyötör bennünket a koronajárvány. Ennek ellenére nem szabad pánikba esnünk, ahogy mondják: fel a fejjel… Gyanítom, hogy a Gonosz sejthette, mi készül 2021-ben – ezért, ahogy mondani szokás, alaposan „bekavart”. Bár szempontjaim kicsit személyesek, bizonnyal érintik a katolikus egyház egészét. Sándor – József – Benedek, zsákban hozzák a meleget… a prognosztikus közmondás akár Resüméje is lehetne ezen írásomnak. Hinnünk kell egy szebb jövőben, ha másért nem, legalább húsvét közeledtével. Megpróbálom összefoglalni eddigi, idevonatkozó írásaimat, de ez csak ócska csomagolópapír, ahhoz, amit mondani akar Sándor Józsefről és Benedekről. Teszem ezt azért is, mert a pápaság kapcsán a Sándor név hallatán ki más juthatna eszünkbe, mint VI. Sándor pápa – a megtestesült botrány. Sokat kell az embernek eltűrnie az egyházat jogtalanul kritizálók részéről, míg végre valaki megmondja: tény, hogy nem a hivatal rontotta meg, csupán rossz (érsek) választás volt, de még így is érdemének mondható, hogy a tanítás terén soha nem beszélt mellé, egyetlen tévtant se mondott ki…
Nézzük hát meg, mi mindenre oktat bennünket József, a szent, vagyis a jelenlegi Ferenc pápa törekvései, valamint elődje, Benedek pápa. Amint azt a legújabb, Patris corde (Apai szív) apostoli levélből megtudjuk: Mária, Isten anyja után egyetlen szent sem foglal el annyi helyet a pápai megnyilatkozásokban, mint József, az ő férje. 2016. március 19-én, Szent József ünnepén írta alá Ferenc pápa az Amoris laetitia néven ismert apostoli levelet (buzdítást vagy egzortációt). Ezt követően, rá három évre fontos nyilatkozatot tett, 2018. március 19-én. Szent József ünnepén az emberiesség elleni bűncselekménynek nevezte Ferenc pápa a nők prostitúció céljából való kihasználását és a társadalom megbocsátását kérte a prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevő katolikus férfiak számára.
2020. január 1-én újra és egyértelműen a nők védelmére kelt: „A nők ellen elkövetett erőszak istenkáromláshoz hasonló” – hangsúlyozta ki a szerdai újévi homíliájában Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában (Vatikánban). Az Amoris laetitia latin szópárt többféleképpen lehetne magyarra fordítani – ezért tartom okosabbnak megőrizni az eredetit. Nevezik a „szeretet”, a „szerelem” örömének. Mondhatnánk tán „ujjongó szeretetnek” is – tény, hogy itt most nem az érosz játszik döntő szerepet, hanem inkább az ámor. Az ezt megelőző Deus caritas est, XVI. Benedek pápa enciklikája bőven kitért az érosz fogalmára, amikor a caritast próbálta körülírni.
A latinnal ellentétben a magyar nyelv valami módon sokkal szűkszavúbb ezen a téren. Míg nyelvünk gazdagsága, színvilága kitűnik a hétköznapi szóhasználatban, mintha egyedül itt beszűkülne. Bár az sem kizárt, hogy más nyelvek túlságosan sok árnyalatát vélik felfedni a szeretetnek – míg mi, magyarok tudjuk, ez nem a szavakról szól, hanem a tettekről. Egyazon szót használunk a haza, a feleség, a gyermekek vagy akár a túróstésztához való merőben pozitív viszonyunk kifejezésekor.
Majd az év végén, 2020 decemberében Szent József-évet hirdetett meg Ferenc pápa, ezzel állítva emléket Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a katolikus egyház védőszentjeként tisztelünk immár 150 éve. Ezzel kapcsolatban a vatikáni közleményben többek között olvashatunk a „hétköznapok hőseiről a pandémia idején”…, utalva ezzel József csendes háttérmunkájára, vagy nevezhetjük az önkéntesek mintaképének is akár. Feltételezhetjük, hogy 2022-re, ezen szentévek végeztével, azok gyümölcseként újabb dokumentum lát majd napvilágot. Vajon mi lesz a címe, mi az, amit még nem tudunk a szeretetről, Józsefről? Egy biztosnak látszik: József lesz a minta, az, akinek egyetlenegy szavát sem jegyezték fel az evangéliumok. Az, aki egész életén át rajongott Mária iránt, mondhatni szenvedélyesen szerette, anélkül, hogy valamiféle „férfi-férj” jogot kovácsolt volna mindebből. Házasságuk egyben misztikus életközösség is volt, és joggal – Jézus jelenlétében.
Most tekintsük át röviden, mi is előzte meg ezen szentévet!
Bizonyára emlékszünk, a misekánonban változtatásokat próbáltak foganatosítani: Mária jegyese vagy férje? A teológusok között máig nincs lezárva a vita. Nevezhetjük-e férjnek, ha kapcsolatukat nem hálták el? Talán választ kapunk arra is, miért nem lehet házastársnak nevezni az azonos neműeket, ha még meg is próbálják „elhálni” a kapcsolatukat.
2016 után kerek öt évvel bizonyára mindezek kapcsán hirdeti meg 2021. március 19-vel kezdődően az Amoris laetitia család évet. Ebben a dokumentumban (Amoris laetitia) többek között kilencszer szerepel az „érosz”, illetve az „erotika” fogalma. Az ezt megelőző, XVI. Benedek pápa által írt Deus caritas est kezdetű enciklikában, a 15 évvel ezelőtti dokumentumban még 31x szerepel ez a fogalom.
Ebben a dokumentumban, ezeknél a bizonyos „kényes” fogalmaknál maradva meg kell jegyezni, hogy a „szex” 71x bukkan fel különböző összefüggéseben. Ennél többre már tényleg nem számíthatunk. A Patris cordis (Atyai szív) dokumentumban már elő se kell hogy forduljon a „szex” fogalom – Mária és József között valami sokkal mélyebb kapocs volt. Szeretetük tiszta volt – ez a fogalom is nagyon szépen bontakozik ki, kap új dimenziót. Figyelmet érdemel a „szűz” kifejezés, mely csupán egy alkalommal jelenik meg teológiai értelmezésben. Itt a hivatások új dimenziója összefüggésben: A papi hivatásban és a megszentelt életben is ilyen érettségre van szükség. Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik…
Ez különösen érdekes eddig nem tapasztalt hivatástisztázó szempontból. Előbb a „papi és megszentelt élet” kategóriákat említi – eltérve a hagyományosan megszokott „papi és szerzetesi élet” fogalmaktól. Ezután a házas – cölebsz vagy szűzi hivatás besorolás kap teret. Vélhetően a szerzetesek hagyományos „tisztasági” fogadalma, valamint a papi cölibátus Mária és József viszonyában mélyebb síkra helyeződik.
De ne siessünk az események, újabb egyházi megnyilatkozások elibe. Amúgy sincs itt még vége a 2021-es év kegyelmi gazdagságának. Lévén a Pápa a Jezsuita Rend büszkesége, itt nevelődött, formálódott – bizonyára szem előtt tartja azt is, hogy hamarosan a jezsuiták is Szentévet fognak ünnepelni, amely 2021. május 20-ával veszi kezdetét (szintén a járvány kellős közepén?). Ekkor lesz Rómában a Szent Ignác-év megnyitása, Loyolai Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója. 1521. május 20-án érte őt az a bizonyos életveszélyes lövedék a csatában, amely majdhogynem életébe került. A szentév keretén belül 2022. március 12-én lesz azon szentté avatások 400. évfordulója, amikor az alapító Ignácot Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel, akik kortársai voltak, valamint a kevésbé ismert, néhány évszázaddal korábban élt spanyol Földműves Izidort egyszerre avatták szentté.
Joggal kérdezhetnénk: nem sok ez? De ha belegondolunk, mit elkövetett a gonosz a Covid-19 kapcsán, még talán kevés is. Harc ez a javából, a szellemek harca, a jó és a gonosz harca…
Mint tudjuk, Loyolai Ignác, a katona a betegágyán fetrengve – majd unatkozva, de csak kezébe vette a Szentek életét, a könyvet, amely nagyban hozzájárult megtéréséhez. Mint bizonnyal emlékszünk, a Legyetek jók, ha tudtok című olasz filmben együtt szerepel Ignác atya és Fülöp atya (Néri). Nagyon mókás, ahogy az utóbbi szent ember képtelen kedvében járni Ignácnak, amikor rákérdez arra, mit olvas és mit nem. Két külön személyiség, egyéniség – mégis mindkettő nagy szent. Külön öröm számomra, hogy akkor, 1622 májusában Avilai Terézt is velük együtt szentté avatták. Ő szintén egy könyv közvetett hatására tért meg, ahogy maga leírja. Ekkor már nem fiatal, sőt elöljáró egy szerzetes közösségben, és mégis megtért. A szakirodalom persze tudja, ekkor az úgynevezett „második megtérésről” beszél. Terézt akkor Francesco Osuna könyve érintette meg ilyen radikálisan. Nagybácsijától kapta, amikor lelkileg teljesen „padlón volt”. Nem is nagyon várt tőle semmit, és mégis… ez is csoda. Ez a mi dolgunk, tenni, amit tudunk, s a többit ráhagyni a kegyelemre (lásd: Ami mindenkit elvarázsol).
Visszatérve az Amoris laetitiához, az utóbbi időben írásaimban gyakran megemlítettem, hogy ez egy sokkal korábbi teológiai irányzat jogos következménye. Az ’50-es évekre vezethető vissza, amikor Karol Wojtyla kezdett erről publikálni, majd II. János Pál néven kezdte bevezetni az egyházi terminológiába a „Test teológiáját”. Részben, mondhatni, Josef Ratzinger folytatta munkásságát, majd mint XVI. Benedek pápa publikálta a Deus caritas est enciklikát.
A most kezdődő Amoris laetitia családév ugyancsak nagy kihívás lesz úgy a teológusok, mint a laikus hívők számára. Most csupán egyetlen pontot emelek ki:
A szeretet erotikus dimenziója
150. pont. Mindez oda vezet, hogy szólnunk kell a házastársak szexuális életéről is. A szexualitást Isten teremtette, és csodálatos ajándék teremtményei számára. Ha ápolják és elkerülik a kontrollálatlanságot, azzal megakadályozzák, hogy megvalósuljon „egy igazi érték elszegényedése”. Szent II. János Pál pápa visszautasította azt az elgondolást, hogy az Egyház tanítása „az emberi nemiség tagadásához” vagy „mint az élet továbbadásához szükséges dolog” puszta eltűréséhez vezet. A házastársak szexuális szükséglete nem megvetés tárgya és „semmiképpen nincs szó e szükséglet kérdésessé tételéről”.
Mi köze lehet mindehhez Szent Józsefnek, a jegyesnek?
Biztos vannak összefüggések, már csak azért is, mert nincsenek véletlenek és a jelen idő nagyon Józsefnek kedvez – ha lehet így fogalmazni. József, a jegyes nagyon mélyen átélhette Mária anyaságát. Mindent tőle tudott, hallott, s ez bizonnyal valóban egy nagyon személyes intim hittitok. Nem is csoda, hogy annyian kételkedve fogadják. József előhírnöke volt a házassági intimitás mélységeire való rámutatásnak. A világi tudományok, a pszichológia, szexológia sok mindent tud manapság, egyet nem, azt, hogy a lelki intimitás sokkal mélyebb élmény lehet, mint a pusztán testi egyesülés. Máriának nem voltak József előtt titkai – s József hitt neki, bármennyire is hihetetlennek tűnt. Ez a kölcsönös bizalom vitte kapcsolatukat arra szintre, ahol a gyermek (Jézus) egy szerető bizalmas szülői kapcsolatban tudott felnőni.
Március 20. a „Boldogság világnapja”, ez sem véletlen. Csak miután tudunk azonosulni március 19. üzenetével, Szent József mondanivalójával, remélhetünk egy eddig nem tapasztalt mélyebb boldogságot: az evangélium örömének varázslatos szépségét. Thomas Merton trappista szerzetes írja, sorai idekívánkoznak: „Ha örömmel befogadom és vidáman megteszem Isten akaratát, akkor az Ő szeretete él az én szívemben, mert akaratom eggyé vált szeretetével. Ha mindent az Ő kezéből fogadok, akkor az Ő öröme tölti el a lelkemet…” – ez József titka, örömmel elfogadni, hogy apa lett, s mindezek ellenére felesége egy gyönyörű (Isten iránti) szenvedélyekkel teli szűz, lehet ettől valami szebb? Ha csak napjaink vőlegényei picit is ráéreznének József misztériumára, a keresztény házasságok is sokkal nemesebb dimenziókba tudnának felemelkedni. Örömteli szívvel kell tehát várnunk, mit kínál fel nekünk ez a családév.
Puss Sándor SJ
Fotók: Pixabay
