Menü Bezárás

Sebestyén István: Ádám könnye

Ádám és Éva nagy boldogságban éltek a paradicsomkertben. De Éva a kégyóval megcsalatkozott vót, s Ádámot es belévitte a bűnbe. A Jóisten eröst megharagudott rejik, s elküldte Gábriel arkangyalt, s az tüzes seprűvel kipallta őköt a paradicsomkerten küjjelre. Csak ők vótak a világban, megfáradtak, s elaludtak. Akkor Éva álmot látott. Azt álmodta, hogy a fiú az apa ellen támad, s apa a fiú ellen, s az Isten megbünteti őköt a vétkeikért. S annyira rosszak lesznek, hogy az Isten özönvíz által elpusztítsa a fődet. Azt es meglátta, hogy melyen fejlett lesz a nép. Mennyi mindent feltalálnak, gépeket, s olyan szekereket, amik ló nélkül mennek. A világot drótba húzzák, s a levegőbe vasmadarak repülnek, s esti imádság helyett nezik a színes képeket. Mindent, ami a világon létezik, mindent megálmodott, s azt es, hogy az Isten tűzeső által pusztítsa el a világot, mert a népnek javulása nem lesz. Amikor Éva megebredt, nagy szomorán elmesélte Ádámnak az álmát. Erre Ádámnak úgy elfacsarodott a szüve tája…

Hogy Éva ne lássa az ő keservit, elindult nagy bánatoson bé az erdőbe. Amint ment, ment, elsiratta a jövőt, fiait s az emberiséget. Ahogy potyogtak a könnyei, lehullván a földre, mindegyik könnycseppből egy-egy bokor ibolyavirág nyílott. Ádám lehajolt, a bűnbánat és remény virágaiból szedett Évának es, hogy megvigasztalódjon. Amikor átnyújtotta Évának a könnyeiből termett ibolyát, Évát nagy béke, öröm és boldogság töltötte el, és nagy reménnyel fogtak ketten hezza a munkához.

(Istánka)
https://www.facebook.com/sebestyen.istvan.16

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.