„Az ember földi életét szabadon rendezheti be, de boldogulása teremtmény mivoltából következőleg a Teremtő akaratának teljesítéséhez van kötve.”
Márton Áron fenti idézete indította nálam az adventi szentidőt. Annál is inkább, mert a 2022-es év adventi időszaka az elmúlt hét kaotikus év csúcspontja. Keresztény kultúránk és keresztény jövőnk hatalmas próbának van kitéve. Vajon mennyire találtatunk könnyűnek? „Mene, mene, tekel, ufarszin” – nemcsak Dániel napjaiban jelent meg a falon.
Az elmúlt évek támadásai és a támadásokra adott inadekvát válaszaink a kézírást még jobban kiemelik a falon napjainkban is. A nyugati kultúra rengeteg zsákutcába hatolt be, míg barikádjain különböző háborúkat szerveztek. Újra és újra. És, miközben ezek a harcok gyengítették kívülről és belülről kontinensünket, zsidó-keresztény kultúránk alapjait, addig egyre bőszebben kereste kultúránk az új isteneket, istenképeket, primitív magyarázatokat. 2015-ben a hittétel a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő tömegekre irányult: hiszel a migrációban? Pozitív választ adsz rá? Belesimulsz abba az „európai” válaszba, amelyet a főirány előír? Kritikával illeted a biztos válaszokat? Nem hiszel a propaganda magyarázatában? Aztán mindez fokozódott a klímavédelmi hittételekkel. Az ilyen irányú propagandaelveket már nem is érdemes leírni. Az újabb istenképeket és hittételeket a „vírus” megjelenése hozta: hiszel vagy nem hiszel a vírusban? Hiszel vagy nem hiszel az oltásban? Hiszel vagy nem hiszel a második, harmadik, negyedik oltásismétlésben? Nem hiszel? Marginalizálódsz! Istenben nem, de a vírusban, oltásban, klímavédelemben, migrációkezelésben hinned kell. Ez az új vallás, ezt kell követned, hiszen „minden” (közösségi médiának csúfolt) kommunikációs felület ezt hirdeti. Választásod nincs, mint ahogy sokak szerint Isten sincs, hit sincs. Ugyan minek? Hiszen a kérdéseket és magyarázatokat tálcán kapod, a múltat eltörlik az érdekedben, a jövő pedig úgysem más, csak George Orwell leírt víziója: semmid sem lesz, de boldog leszel (lásd a Great Reset legújabb doktrínáját, a WEF kritizálhatatlan hittételét).
És amikor az ember azt gondolná, hogy minden új vallásgeneráló és istengyártó fordulat lejárt, kitör a háború. És jönnek az új hittételek, istenképek, új szentek és hősök – az elembertelenedés nagy szószólói. A lényeg közben láthatatlanabbá válik, mint Saint-Exupéry Kis hercegében. Nemcsak láthatatlanná, hanem politikailag inkorrektté. És ebben az istentelen, szakralitástól, keresztény múlttól és isteni megváltástól mentes Európában elérkezik 2022 adventje. Újra rorátét énekelünk, meggyújtjuk a gyertyákat és várjuk a Kisded születését, Isten inkarnációjának a megünneplését. Miközben pontosan tudjuk a metafizikai választ arra a hihetetlenül komplex nyugati kérdésre, hogy ki a férfi és ki a nő, hogy a két nem közül melyik tud szülni utódokat a világra, és hogy az inkarnálódott Istengyermek fiú, az Édesanyja pedig nő.
2022 adventjén elszorult szívvel tekintek körül társadalmamban. Imádkozom, erősítem a hitemet, és elhatározom, hogy felszólalok az infantilizmus, mérhetetlen butaság és baljós propaganda ellen. Újra és újra! A kultúrámért, a családomért, a nemzetemért, az utódainkért, akiket anyák fognak a világra szülni. Lankadatlanul. Újra és újra.
Isten adjon nekünk kegyelmet, teremtő erőt, hitet és megváltásában való bizalmat az új egyházi évben. Szükségünk lesz rá.
„Az ember földi életét szabadon rendezheti be, de boldogulása teremtmény mivoltából következőleg a Teremtő akaratának teljesítéséhez van kötve” (Márton Áron).
2022. advent harmadik vasárnapján
Dr. Szakács F. Sándor
a FEECA elnökségi tagja
a Pro Educatione Egyesület külkapcsolatokért felelős koordinátora
Fotó: P. Tóth Nóra
Én is így gondolom. Bízom benne, hogy ebből a nagy katyvaszból ki fogunk mászni. Úgy legyen!!!