Menü Bezárás

Szakács Ferenc Sándor: Nagypéntekre, avagy a harminc ezüstpénz és a halál margójára

„Miután tehát elfogadta a falatot, Júdás azonnal kiment. Már éjszaka volt” (Jn 13,30).

Írásom mottóját talán Vörösmarty Mihály Előszó című verséből is meríthettem volna: „Most tél van és csend és hó és halál” –, de végül is jobbnak láttam Júdás nagycsütörtök esti jeleneténél maradni. Kimegy az emeleti teremből. Már éjszaka volt. És éjszaka is marad a másnap reggeli kakasszóig. Az árulás következő felvonásáig.

Nem élünk egyszerű történelmi időket. De így ötvenévesen, visszatekintve az elmúlt fél évszázadra leírhatom: sohasem volt ebben az időintervallumban egyszerű az életünk. A szorongatás, társadalmi átverés, tömegek sorsával való játszmák változtak ugyan, a hazugságáradat viszont állandó volt. Mint egy komolyabb matematikai számításban, ahol állandók és változók befolyásolják az eredményt. Az eredmény minden esetben az illúzió keltése. Vigyáztak arra, hogy soha ne maradjunk illúziók nélkül, hiszen a szemfényvesztés korában az illúziók nélkülözhetetlenek.

Miután tehát elfogadta a falatot, Júdás azonnal kiment. Már éjszaka volt” (Jn 13,30).

Szemünk előtt alakul ki egy új „nyugati” vallás, egy ateista, szakrális hiánypótló dogmarendszer, amelynek egyetlen feladata a racionalitás kikapcsolása, szektás rajongó tömegek termelése, a félelem fokozása. Hiszen az ember nem az újtól fél, hanem a régi feladásától. Az új szociális dogmarendszer lehetővé teszi annak az illúziónak az életben tartását, hogy ha ezt meg azt még elhisszük, akkor visszatér a régi, jól bevált, évtizedekig tapasztalt béke, prosperitás. Csak még egy kis genderelméletet, egy kis woke-kultúrát, egy kis migrációs, vírusos, oltásos hisztériát kell még lenyelnünk, és máris visszaáll a régi, megszokott rend. Erre jön rá aztán a háború borzalma, amely a mostani húsvéti időt fekete árnyként borítja be. Új illúzióval bővül az előbbi dogmarendszer, amiben feltétel nélkül kell hinni: több fegyver, több béke; több halott ember = biztosabb jövő. Megjelenik az ateista dogmarendszerben az új Sátán, az új Pokol, Mordor, az „Axe der Böse” (a Rossz tengelye) újradefiniálva. Aki hisz ebben az új tételben, az a jó oldalon áll, aki nem, az segíti aktívan a rossz oldalt, még akkor is, ha ennek a definíciója és tagsági köre napról napra változik. És közben azok, akik a felelősségvállalásról tartanak hatalmas diskurzusokat, felelőtlenül próbálják bevezetni a tömegeket önmaguk elpusztításának a spiráljába. A háború pszichózisa került fel a keresztre a megfeszített Istenfiú helyett. Brennen oder bekennen. Ha nem hiszel benne, akkor semmisülj meg. Hiszen a hedonista pogányoknak is szükségük van valamire, ami dogmatizálható. Lassan minden a háború fényében határoztatik meg; a háborús pszichózis mindenkire kötelező: a béke pártján állni nem kifizetődő. Erre már Ferenc pápának is rá kellett jönnie, amikor próbálta a béke hangját megszólaltatni: A háború vereség. Béke kell: bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövő.” A „szabad” világ célkeresztjében találta magát a katolikus világ vezetője, hiszen jelenleg a fehér zászló említése nem bátorság, hanem a háborús biznisz vége lenne. Márpedig a „rosszat” le kell győzni fegyverrel, ha pedig ez így nem megy, akkor még több fegyverrel.

Miután tehát elfogadta a falatot, Júdás azonnal kiment. Már éjszaka volt” (Jn 13,30).

„A világot jelek és szimbólumok irányítják”, mondta Konfuciusz. A jelek és a szimbólumok fontosabbak, mint a történések. Isten és ezzel együtt az istenkép eltűnt a nyugati kultúrából. Üresen áll a kereszt. Na nem azért, mintha a Feltámadásban hinnénk, hanem inkább azért, mert elfelejtettük a Feltámadást, elfelejtettük a Megváltást. A kereszt viszont ott tornyosul a fejünk felett, ezért meg kell tölteni valamivel: az újra és újra megújuló hisztériakeltéssel. A Nyugat alkonya hisztériaigényes. Mindig kell egy új, lájkolható, néhány napig szalagcímként pörgethető jel, szimbólum. De ez is csak azért, hogy elterelje az emberek gondolatait a lényegről (ami Saint-Exupéry óta láthatatlan). Aztán jöhet a következő, megállás nélkül: ezáltal újabb és újabb Bábeltornyokat építve. De megállni nem lehet, hiszen az új Gonosz ellen megállás nélkül harcolni kell, még akkor is, ha közben felborul a világ rendje, az emberek élete pokollá, az őrület általánossá válik. És megszokottá. Ez a Butaság Kora, a Zsarolások Kora. És nem fog megváltozni attól, ha most leírom. Napjainkban szemben áll egymással az Emeleti Terem és a Great Reset; a Megváltó és az új Messiások; a Feltámadott Istenfiú és az Illúziók Metaverzuma.

Miután tehát elfogadta a falatot, Júdás azonnal kiment. Már éjszaka volt” (Jn 13,30).

J. F. Kennedy meggyilkolt katolikus elnök mondotta: „Ha az emberiségnek nem sikerül felszámolnia a háborút, a háború fogja felszámolni az emberiséget.” Júdás nem változott, miután kijött az Emeleti Teremből. Nem akart változni. Rá sem nézett békét hirdető Mesterére. Amit választott: harminc ezüst és halál. Profit és megsemmisülés. Ezt választotta. Mit választ a minket körülvevő Halál Kultúrája? Mit választ a Hazugság Kultúrája? Mit választ a Hisztérizált Gyűlölet Kultúrája? Mit választ a Fenyegetések, Zsarolások Kora? Életet vagy Halált? Illúziókat, hogy meghosszabbítsa még egy kissé az üres életét? Az európai ember minősége rohamosan romlik: még felszínesebb, még ócskább, még agresszívebb lett az elmúlt időben. És miközben egyik oldalon tombol az önazonosság, „távolról a jövő szelei csak az alvadó vérszagot hozzák” (Cseh Tamás, Demokrácia).

Miután tehát elfogadta a falatot, Júdás azonnal kiment. Már éjszaka volt” (Jn 13,30).

Éjszaka van. Körülöttünk és bennünk. Húsvét, reméljük, segíteni fog mindannyiunknak, hogy újra kilépjünk a fényre. Ne hagyjuk magunkat butítani a halál propagandája által, hiszen mást nem ajánlhat, csak harminc ezüstöt. És halált!

Dr. Szakács F. Sándor
2024 nagypéntekén

(Illusztráció: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük