Menü Bezárás

Új amerikai elnök – nem várt meglepetések sorozata

Január 9-én adta közzé a Szlovák Püspökkari Konferencia azt a sajtóhírt, miszerint egy jezsuita pap fogja elmondani az Elnök beiktatási beszédét január 20-án. Sokan ezt azonnal szenzációként, sikerként foghatták fel. A nyilatkozatban méltatták ezen 87 éves atya (Leo O´Donovan SJ), a Georgetown Egyetem egykori rektorának eddigi, barátinak nevezhető kapcsolatát Joe Bidennel. Ő lesz a második katolikus amerikai elnök, írják (dejó?, bár, mint tudjuk, az első merénylet áldozata lett). Mire számíthatunk, nagy változásokra vagy egy újabb merényletre? Engem személy szerint furán érintett már maga a Nyilatkozat címe is: Egy jezsuita fogja elmondani J. Biden inagurációs beszédét (ford.). Legalább a szórendet fordította volna meg a sajtóiroda főnöke és a hangsúlyt ne a jezsuitákra helyezte volna. Nagyon rég írt utoljára ezen sajtóiroda a jezsuitákról… miért pont most? Most, amikor hamarosan kiderül, kik is valójában ezek az említett személyek, a média kezdi majd kiteregetni múltjukat… Persze, ez közismert, ezért már most remélem (tudom), hogy biztos nem a jezsuiták, a Pápa vannak ezen elnökválasztás sikere mögött, bár gondolom, ellentétes vélemények is előkerülnek. Tudatosítaniuk kellene, hogy végül is a választásokat nem egy személy nyeri meg, hanem egy csapat, egy a többség számára teljesen ismeretlen „háttérhatalom”, s ebből hagyjuk ki a jezsuitákat.

A második nagy meglepetés akkor ért, amikor az említett sajtóhír kapcsán kezdtek rám zúdulni eddig soha nem tapasztalt intenzitással a vádaskodások, miszerint: hogy lehet katolikus az, aki Hogy tudott a Püspökkari Konferencia ilyen hírt leközölni? Döbbenetes, hogy itt Felvidéken, a baráti körömben is elterjedt az a nézet (eddig észre sem vettem), hogy aki katolikus, annak egyúttal szentnek is kellene lennie. Mennyire összemosódott az a két fogalom, hogy keresztény – katolikus. Pedig sokkal logikusabb lenne a katolikus keresztény, hisz’ vannak magukat nem katolikus keresztényeknek tartók is (sajnos, de ettől még tény). Történetesen itt, a jövendőbeli elnök kapcsán bioetikai kérdéseket kezdtek feszegetni s katolikus magatartást hiányolni mindkét érintett amerikai álampolgár esetében (J. Biden és L. O´Donovan SJ). Számunkra, keresztények számára a bioetikai kérdések alapjait Mózes törvényeiből eredeztetjük. Magyarul, nem csak a keresztényekre vonatkozik, a katolicizmus eszmevilágára leszűkíteni pedig szinte már egyenesen hittiprás. A katolicizmus egyetemes egyházat jelent és az etikai kérdések nem pusztán „belügy”. Rá kellett döbbennem, hogy sok mai fiatal valószínűleg nincs tisztában alapvető fogalmakkal a hit terén. Egyrészt érthető is, hiszen nálunk nem oktatnak sem logikát, sem filozófiát kötelező szinten. S pont erre épít a liberális média s tudja könnyedén megtéveszteni az információkra kiéhezett olvasókat. A módszer közismert, először csak azt teszik közzé, amit hallani szeretnének, majd egy idő után a tömeg csak azt hallja, amit ezen média szeretne hallatni.

Magyarul, itt most nem az a kérdés, milyen erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik L. O´Donovan, illetve Joe Biden, nem evégett írok – s remélem, az említett sajtóiroda sem ezért tette. A fájó az, hogy kezd elterjedni az a nézet, hogy például „az abortuszt a katolikus vallás tiltja”. Először is a katolicizmus nem vallás. Még akkor sem, ha egyes, nem éppen hívő vallásszociológusok szeretnék vallássá degradálni, besorolni a nagy világvallások közé. S ezzel már nincs is misztérium, megértették a kereszténységet. Ez máris kaput nyit a relativizmus irányába, minden csupán nézőpont kérdése? Jézus nem azért jött el, hogy egy újabb vallást alapítson (bár ugyanezek a szociológusok vallásalapítónak szeretnék tartani). Ő az Út, az Igazság és az Élet. A vallások Isten felé haladnak, a kereszténység lényege viszont, hogy Isten közelít felénk. Nálunk nem a vallásgyakorlatokon van a hangsúly, s ezt azért is jegyzem meg, mert idén karácsonykor papokat szólaltattak meg nyilvános szlovák tévéműsorban azon kérdés kapcsán: mit mond a katolikus vallás? Amint próbálunk választ adni, máris aláírjuk, hogy van katolikus vallás (is). Egy a sok közül, s utána már csak az jönne, hogy bizonygassuk, miért ez a legjobb? Bár mindenki szabadon választhat… Közismert az a kötekedő magatartás is, miszerint hol van ez a Bibliában megírva? Vannak etikai kérdések, amelyeknek a józan ész az alapja, nem kell azonnal bibliai idézeteket ráerőszakolni egy „katolikus argumentációra”. Az persze más kérdés, beszélhetünk-e nemkeresztény etikáról.

Másodszor, ha azt mondjuk, a katolikus vallás tiltja…, valamennyi, magát nemkatolikusnak tartó keresztényt sértően érinthet effajta kijelentés, sőt nem csak őket, hiszen még a muzulmánok is Mózesre hivatkoznak. Jogosan hivalkodóknak tarthatnának bennünket, katolikusokat. A „ne ölj” mózesi parancs valójában valamennyi ember számára etikai alap kellene hogy legyen. Nem csak a katolikusok tiltanak ezt-azt. S gondolom a nemi erkölcs terén is ez lehet a gond, a VI. parancs voltaképpen jótanács valamennyi ember számára. Ezért lehet az, amikor megkérdezik: a katolikusoknál nem szabad házasság előtt? A katolikus vallás tiltja a fogamzásgátlást? S már majdhogynem „nyakukat törve” menekülnek is a Pápa és hűséges, kitartó munkatársai elől. Sajnálatos módon újabban, a protestantizmus után, mostanság felsőbb egyházi, katolikus körök is próbálnak menekülni – tán ők sem tanultak logikát, sem filozófiát? S ezzel még nincs vége, január 11-én a Pápa aláírta azt az apostoli levelet, amelyben a nők bevonását sürgeti a szent liturgiába (ezzel újabb ellenségeket is szerez?). Alapvető etikai kérdésekben nem éppen a Pápasághoz lehet csak fordulni, a hit terén viszont nem érdemes kételkedni. Az úgynevezett „pápai tévedhetetlenség” a hit és a keresztény erkölcs terén tart fenn előjogokat. S mint tudjuk, ezen „tévedhetetlenség” csapatmunka, nem egyéni kiváltság. Egyre inkább tudatosítom, hogy a kötelező iskolai oktatás keretein belül az etikát nem lett volna szabad „nemhívőkre” hagyni. Egyre nagyobb szükségét érzem a szolid etikai alap fontosságának – enélkül a hitoktatás, s ráadásul csak az iskolákban, kártyavárként omlik össze (hacsak nincs megfelelő családi, közösségi háttér). Így aztán nem is csoda, hogy pár évente jelennek meg újabb és újabb hittankönyvek, de valahogy egyik sem időálló…, nem úgy, mint régen.

Mindezek után nagyon kíváncsian vártam, vajon hogyan fog reagálni Ferenc pápa az épp aktuális eseményekre, az amerikai elnökválasztás körüli botrányokra. Idézzük a Vatikáni Rádió magyar adását, Vertse Márta fordításában: „Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa szeretettel köszöntötte az Amerikai Egyesült Államok népét, amelyet a Kongresszus megostromlása rendített meg az elmúlt napokban. A pápa imádkozik azért az öt személyért, akik azokban a drámai pillanatokban veszítették el életüket. Ismételten leszögezte, hogy az erőszak mindig önpusztító tett. Semmit sem nyerünk és olyan sokat veszítünk az erőszakkal – fejtette ki a pápa. Arra buzdította az USA hatóságait és az egész lakosságot, hogy tartsák magas szinten felelősségtudatukat a lelkek megnyugtatására és a nemzeti megbékélés előmozdítására, valamint az amerikai társadalomban gyökerező demokratikus értékek életben tartására” (részlet).

Puss Sándor SJ

(Kép forrása: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?