Menü Bezárás

Viseld szíveden…

A világjárvány kirobbanása óta a digitális világ szerepe jelentősen felerősödött. Fiatalok és idősebbek egyaránt rákényszerültek az internetes kommunikáció eszközeinek használatára. Akik eddig ellenezték vagy legalábbis kényszeredve ültek a digitális kütyük előtt, talán most átértékelték a modern eszközök használatát, amikor a karantén ideje alatt azok a kapcsolattartás fontos vagy akár kizárólagos eszközeivé váltak. Mindenki próbált okosan élni a lehetőségekkel és legalább digitálisan részt venni szerettei dolgaiban.

Talán sokan nem is gondolnak bele, hogy a virtuális életnek is vannak viselkedési normái. A netikett (Network etikett) vagy e-etikett a hálózaton történő kommunikáció illemszabályait tárja elénk. Hihetetlennek tűnik, hogy már több mint 25 éve, 1995-ben jelent meg Sally Hambridge Netiquette Guidelines című írása, amelynek magyar fordítása 1998-ban látott napvilágot. 2010-ben pedig elkészült a Magyar Telekom „e-Etikett” című gyűjteménye, amely a digitális térben való kulturált viselkedéssel foglalkozik.

A Gonosz a szeretet hiánya című írásomban kitértem az Internet és a Facebook kommentelőinek sajnos gyakori virtuális gyűlölködésére, amikor mindenki csak a saját véleményét fújja és a vélt igazáért harcba szállva képes a másik vélemény képviselőjét porig alázni.

Vitathatatlan, hogy a virtuális világban való kommunikáció az információ-továbbadás eddigi leggyorsabb módja. De vajon én milyen forrásból, kinek és milyen információt továbbítok? Szívügyemnek tekintem-e, hogy hitelt érdemlő legyen mind a forrás, mind a hozzászólás, amely tőlem származik?

A szentmisében gyakran halljuk a II. eucharisztikus imát, ezért talán már fel sem tűnik, amikor a pap az egyházért imádkozik: „Viseld szíveden, Urunk, Egyházad sorsát az egész világon, tedd tökéletessé a szeretetben Ferenc pápánkkal, püspökeinkkel és az egész papsággal együtt.” Az elmúlt vasárnap azonban – biztosan a német egyház jelenlegi helyzete miatt – érzékenyen felfigyeltem erre a mondatra.

Gyönyörű szép a magyar kifejezés: szívén visel valamit. A magyar nyelv értelmező szótára így határozza meg: „szívügyének tekinti, mint saját ügyéért fárad érte; eljár, cselekszik az érdekében. Valakinek a sorsát lelkén, szívén viseli: folytonosan gondja van valakire, segítségére van, minden dolgában részt vesz, mintha az ő dolga volna.”

Az Egyház elleni támadások világszerte egyre gyakoribbak, csak a módszerek különböznek.

A német egyházi vezetők lemondása, felfüggesztése, a klerikusok besározása, lejáratása sajnos ugyanennek a támadássorozatnak a része. A digitális kommunikáció gyorsasága mindent leelőz: a nem megfelelő forrásból származó, téves vagy félinformáció továbbadása a média birtokába jutva pusztító rombolást végez, teljesen nélkülözve az ártatlanság vélelmét.

A bűnbánat, bocsánatkérés, megbocsátás és újrakezdés a katolikus egyházban szentség.

A rágalmak és ítélkezések helyett még mulasztás esetén is nem kellene Istenre bíznunk az ítéletet és esélyt adnunk, hogy Ő tegye tökéletessé Egyházát a szeretetben?

Nagyon szép kezdeményezés a „Hívd meg a papodat egy sörre”. De talán még aktuálisabb lenne bevezetni, hogy „Viseld szíveden papod sorsát!” – Legyen rá gondod és cselekedj az érdekében, ha másképp nem, legalább imáidban hordozva.

2021. június 8.
Mustos Edit

 

1 Comment

  1. BENEDEK Lucretia

    Nem tudom elképzelni a élet a Jó Isten nélkül.Nagyon fontos az Egyház lég jobb dolgokat lehet tanulni.🙏🙏

Vélemény, hozzászólás?