2025. május 8. – a konklávé második napja: fontos dátum a világon élő katolikusok számára. Pápai „születésnapnak” is mondhatnánk, hiszen e napon Robert Francis Prevost bíborosból XIV. Leó pápa lett. Nagymamám életében ő a kilencedik pápa. Ha mondhatom így: szinte bizonyos voltam benne, hogy a bíborosok ezen a napon hozzák meg döntésüket, vagyis a Szentlélek erre a napra időzíti legerőteljesebb sugallatát, mert én az új pápát ajándékba kértem, nemcsak az egyház számára, hanem Nagymamám születésnapjára, aki 2025. május 8-án töltötte be 100. életévét. Mustos Aladárné – vagy ahogyan a legtöbben ismerik és szólítják – Jutka néni 65 dunántúli és Balaton-parti év után 35 (immár 36) éve él Miskolcon.
A kezdetektől a diósgyőri templomba járt, ahol később a Szent Mónika Imacsoport tagja lett.
Születésnapjának előestéjén Szabó József plébános atya és Kakuk Ferenc egykori káplán (2008–2011, most érseki irodaigazgató) jelenlétében ők köszöntötték a plébánián Szteliosz Thalasszinosz görög költő szavaival:
„Kívánom, hogy az öröm veled legyen.
Nevetésed visszhangozzák a madarak, a fák, a fény és a tenger.
Az öröm mindig odatalál, ahol legnagyobb az ínség.
Kívánom neked a napfény ízét és melegét,
hogy minden, ami az életben szép, kísérjen téged szüntelen.”
Majd Feri atya felolvasta és átnyújtotta Ternyák Csaba egri érsek főpásztori áldását.
Május 8-án szűk családi körben ünnepi vacsorára gyűltünk össze. Épp a torta következett volna, amikor kaptuk az üzenetet: Habemus papam! Gyorsan bekapcsoltuk a közvetítést, végignéztük a Szentatya első beszédét és Nagymama pontosan a 100. születésnapjának estéjén fogadhatta a teljes búcsúval járó pápai áldást.
A tágabb családdal szombaton szentmisében adtunk hálát mindenért a zárdakápolnában. Lukács József atya szentbeszédében Ferenc pápa szavait idézte: „Az Úr arra hív, hogy életünk minden szakaszában kövessük, hiszen az öregkornak megvan a maga kegyelme, küldetése, az Úr valódi hívását tartalmazza. Az öregkor hivatás.” Jutka néni azt a hivatást kapta, hogy az ő szerénységével, szolgálatkészségével – családjában és ahol megfordult – megmutassa keresztény meggyőződését.
Néhány hasábnyi terjedelem nem lenne elég, hogy egy évszázad eseményeiről beszámoljunk, de az ünnepi megemlékezések alkalmával többen is faggatták a hosszú élet, a hit és a fiatalos gondolkodás megőrzésének titkáról. Mindenkinek nagyon egyszerű, rövid válaszokat adott, amelyek hiteles képet tárnak elénk életfelfogásáról.
Amikor hitéről és imádságos életéről kérdezték, ennyit válaszolt: „Számomra természetes volt, hogy vallásos az ember. A többi nem fontos. Imáimban pedig legszívesebben saját szavaimmal fordulok a Jóistenhez.”
Kíváncsian kérdeztük, hogyan lett önkéntes a Máltai Szeretetszolgálatnál, ahol közel 30 évet szolgált? „Odamentem és mondtam, hogy jöttem dolgozni.”
És amikor unokaöccsének kisfia, aki 90 évvel fiatalabb nála, megkérdezte, hogy mit üzenne a fiataloknak, ezt válaszolta: „Azt csináld, amit szeretsz, de azt teljes odaadással.”
Mi pedig megköszönjük azt az odaadást, amivel az elmúlt évszázad alatt nagyon sokakat megajándékozott!
A hálaadó szentmisén elénekeltük Dietrich Bonhoeffer imáját – az ünnepi alkalomhoz alakított szöveggel:
Dietrich Bonhoeffer – Mustos Edit: Az Úristennek oltalmában rejtve
Az élet útján hálás szívvel áldunk,
hogy féltőn óvsz és gondosan vezetsz.
Most arra kérünk, légy te legfőbb vágyunk,
ki irgalmadban minket így szeretsz.
Az Úristennek oltalmába rejtve
mit kérünk, bízhatunk: megadja Ő.
Mert köztünk jár Ő minden reggel, este,
és nem kell félnünk, hogyha új nap jő.
Ha bánat ér, Te megvigasztalsz minket,
és el nem hagysz, ha részünk szenvedés.
Ha megfáradtan visszük terheinket,
Te békét adsz, reményt és enyhülést.
Az Úristennek oltalmába rejtve
mit kérünk, bízhatunk: megadja Ő.
Mert köztünk jár Ő minden reggel, este,
és nem kell félnünk, hogyha új nap jő.
Mustos Edit