Robert Francis Prevost, aki XIV. Leó néven lett Róma püspöke, Chicagóban született, francia, olasz és spanyol felmenői vannak. Előbb matematikus diplomát szerzett, majd belépett Szent Ágoston rendjébe és az ágostonos szerzetesek szemináriumában végezte a teológiát. 1982-ben szentelték pappá, 1987-ben kánonjogi doktorátust szerzett, majd Peruban az ágostonos rend missziójában vett részt. Közben ott a hittudományi főiskolán kánonjogot is tanított.
1999-ben rendjének tartományfőnöke lett az Egyesült Államokban, majd 2014-ben chicagói apostoli kormányzó lett és püspök. 2023-ban Ferenc pápa Rómába hívta és kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává és bíborossá kreálta.
A névválasztásával az 1810-ben született és nagyon hosszú életet élt, 1878-tól 1903-ig pápaként szolgáló XIII. Leó pápa örökségét vállalja. XIII. Leó még jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt volt az első modern pápa és szociális apostol. XIV. Leó pápától ennek alapján azt lehet várni, hogy a hagyományt és a megújulást szándékozik egységbe foglalni.
Itt XIII. Leó pápára is ki kell térni. Az 1881-ben kiadott Diuturnum illud című körlevelében, majd az 1885-ben kiadott Immortale Dei című enciklikájában egyaránt elhatárolta egymástól az egyházi és a világi hatalmat, leírta, hogy az egyház minden legitim kormányt elfogad, és az egyházi küldetés nem köthető össze államformákkal. Majd pedig az 1891-ben kiadott Rerum Novarum című enciklikával lefektette a katolikus társadalmi tanítás alapjait. A szocialista ideológiával szemben leírta, hogy az ember régebbi, mint az állam, az embert állami hatalom nem nyomhatja el és az ember jogosult magántulajdonra. A liberális kapitalizmussal szemben pedig leírta, hogy a magántulajdonnak közösségi feladata, közösségi felelőssége is van, a munka hozama is éppen azt kell megillesse, aki a munkát végezte. Ezek a gondolatok végigkísérik a pápai szociális enciklikákat, amelyektől Ferenc pápa némileg távolodott azzal, hogy az elosztás szükséges, de önmagában baloldali elemét túlhangsúlyozta. XIII. Leó pápa leírta, hogy sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül nem lehet meg. XIII. Leó a munkavállalók és a munkaadók közötti harmóniát, egymásba illeszkedését fogalmazta meg, ami a XX. században, a második világháború után a nyugati világban fél évszázadig társadalmi békét biztosított.
XIV. Leó pápa más világproblémák között veszi át a katolikus egyház irányítását, mint akár XIII. Leó, akár a XX. század utána következő pápái. De az örökség egyértelmű: integrálni a széteső világot, a válságban élő keresztény világot. Bemutatkozó beszédében missziós egyházat szorgalmazott. XIV. Leó pápától, az egykori missziós paptól azt lehet várni, hogy nagy hangsúlyt ad majd a lelkipásztori munkának, ami minden területen helyben, a saját viszonyok között zajlik. És azt lehet várni, hogy az egyház missziót vállalva kiegyenlíti a világot veszélyeztető egyenlőtlenségeket, egyenetlenségeket. Párbeszédet lehet várni tőle, mert az egyház és a társadalom közötti párbeszédre már XIII. Leó pápa is megadta a hangütést.
Isten áldja XIV. Leó pápát és a Szentlélek adjon erőt neki!
(Forrás: László Virt | Facebook)
