Menü Bezárás

Búcsú egy baráttól, egy cserkésztestvértől, egy igaz magyar embertől: Elek László (1939. augusztus 28 – 2020. április 6.)

Szokása szerint csendben lelépett. Nem szerette a nagy búcsúzásokat, köszöneteket, hálálkodásokat. Egész életében önként vállalt munkái befejeztével csak úgy elment.

Elek Laci és jellegzetes mosolya, 2013. január 25., Farsang Innsbruckban

Fóton, Budapest mellett született. A Budafoki Borászati és Szőlészeti Technikumban érettségizett. Kiváló sportoló volt, az újpesti Dózsa egyesületben dzsúdózott, az országos bajnokságon másodikként csak egy, olimpián is részt vett versenyző tudta őt legyőzni.

1974-ben Innsbruckba került, az itteni magyarság közkedvelt vendéglője, a Heimgartl szakácsaként dolgozott. Azután a müncheni Piroska Csárda vendégei élvezhették kiváló ételeit.

Szíve és baráti köre azonban hamarosan visszacsábította Innsbruckba, ahol végül is nyugdíjazásáig élt. Az Innsbruckban ténykedő egyesületeknek aktív és lelkes tagja, támogatója volt, a Pax Romana őszi találkozóinak évtizedeken keresztül aktív munkatársa.

A Fekete István Cserkészcsapat Csipkerózsika álmából való felébresztésében segítségére volt dr. Kozma György SJ atyának. Kozma atya elhalálozása után az Innsbruckban élő cserkészekkel megalapozta az innsbrucki magyar cserkészet jövőjét, amely a mai napig is virágzik. A cserkészotthon renoválásában is aktív munkájával vette ki a részét. 1984-ben az USA-beli Fillmore-ban cserkésztiszti vizsgát tett. Az Európai Magyar Cserkészkerület nyári táboraiban évtizedeken keresztül vezette a legendás Laci-konyhát. Ez idő alatt a világ minden részéről több ezer cserkész élvezhette főztjét és mindig mosolygós, vidám barátságát. A konyhaszolgálatra mindenki önként és szívesen jelentkezett hozzá.

Ezt az évtizedeken keresztül tartó szolgálatát mindig a saját szabadságidejéből áldozta a cserkészekre és a cserkészetre. A később megalapított cserkészpark egyesületének is tagja volt, majd az Osztrák Körzetnek hosszú éveken át körzeti parancsnokaként lelkiismeretesen foglalkozott a hozzá tartozó csapatokkal.

Emellett Innsbruckban is támogatta a magyar ügyet, aktív tagja volt mindvégig az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetségének, valamint a Magyar Diákotthon és Kultúregyesület vezetőségi tagjaként is kivette a részét a munkából.

Nyugdíjazása után még jó ideig kétlaki életet élt Fót és Innsbruck között. Még jó erőben és egészségben élhette meg a nagy élményt, hogy eljuthatott az ezeréves határra és részt vehetett a csíksomlyói zarándoklaton is.

2018-ban végleg Fótra költözött gyermekeihez és unokáihoz, ahol végül is egy nagyon tartalmas, kötelességtudó, a családjáért, magyarságáért és embertársaiért végzett szorgalmas élet után szokása szerint csendesen lelépett, a vele együtt eltöltött időket, élményeket emlékül ránk hagyva távozott az Örök Hazába.

Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Elek Lászlót ez a veszély biztosan nem fenyegeti!

U. i.:
Ősszel egy istentisztelet keretén belül szeretnénk Elek Lászlóról megemlékezni. Egy-két ötletünk megvalósításához segítséget szeretnénk kérni. Képeket keresünk egy emlékvideó elkészítéséhez, illetve az istentisztelet alatt szívesen felolvasnánk anekdotákat róla. Végül összeállítanánk egy Laci-konyha című tábori szakácskönyvet Elek Laci által elkészített tábori ételekkel. Hálás köszönet előre is mindazoknak, akik fényképet, anekdotát, illetve kedvenc tábori ételüket megosztják velünk. Közösségi oldalunk ITT érhető el.

A 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat & az Ausztriai Körzet nevében
Csernay Roberta körzeti pk. / Schenk Angyalka cspk. / Wolszky Kázmér fcs.