Menü Bezárás

Dobos Marianne
közíró

Miskolcon született 1942. szeptember 18-án. Férje Prof. dr. Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem professor emeritusa. Két gyermekük Tamás Lóránt (1965) és György Imre (1966), unokáik: Krisztián, Fanni, Laura, Noel-Dominik és Brigitta-Boglárka.

1948–1956 között szülővárosában a Soltész-Nagy Kálmán utcai Általános Iskola, 1956–1960 között a Kossuth Lajos Gimnázium diákja volt. 1960-tól a Miskolci Egyetem hallgatója: 1965-ben kohómérnöki, 1968–1970 között folytatott tanulmányai eredményeként pedig hőkezelő szakmérnöki diplomát szerzett. 1965–1975 között a Lenin Kohászati Művek metallográfusa, 1975-től 1978-ig a Kohó- és Gépipari Számítástechnikai Szervezési Intézet szervezője, 1978-tól 1984-ig a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója volt. Kutatóként a KLM (Kabdebó Lórántné Marianne, Kazánlemez Marianne Módra) nevű hidegszívós, melegszilárd acélmárka egyik szabadalmaztatója.

Közírással 1984 óta foglalkozik. Könyvei: Társaink az állatok, Világ tenyerén katicabogár (1986) (második kiadás: Isten tenyerén, 1995), Bocsásd meg, Úristen, ifjúságom vétkét (1987), Embereszményeim (1989), A szívek kötelessége megmarad (1989), Szeretet önkéntesei (1990), Akkor is karácsony volt (interjúkötetek 1944, 1956 és 1989 karácsonyáról, 2002, 2004, 2006, összevont változata: Sorsfordító karácsonyok, 2009). Schéner Mihállyal közös kötete: Szent István Archikon (2008), Fontosabb sajtó alá rendezések: Regőczi István: Az Isten vándora (1986), Temel M Amata: Szent Domonkos Szerzetesrend Szentjei és Boldogai (1990). Számos cikksorozatot jelentetett meg folyóiratokban. 2005 óta a Magyar Keresztény Demokrata Szövetség www.mkdsz.hu Magyar-Hon-Lapján napi rendszerességgel jelennek meg tanulmányai és jegyzetei. Írásait kötetekben összegyűjtve publikálta: Szőlővesződségeim, (2005), „…nekünk a vihart állni kell” (2006), „Csókolj mancsot neki” (2006), Beszélgetések az imáról (2008), „Ki hengeríti el a követ?” (2008), A Gondviselés útjain (2008), Tiszta kéz és feddhetetlen szív (2008), Az egészen összetört alabástrom edény (2009), Az összecsomózott szalag (2011), Rózsaablak (2014), A mezítelen Lázár feltámasztása (2017), Wskrzeszenie nagiego Łazarza (2017). A szőttes túloldalán (2018).

Évtizeddel ezelőtt a miskolci minorita templom plébánosának, Bogdan Adamczyk OFMConv megújuló kezdeményezését a szentéletű Kelemen Didák, a Miskolcon elhunyt minorita rendfőnök boldoggá avatásáért, valamint az erről szóló PhD-dolgozatának elkészítését és megvédését segítendő hat konferenciát és két hazafias misét szervezett kurátorként. Ezalatt felfedezte Wojciech Topoliński lengyel minorita szerzetes, a második világháború előtti időkben a Vatikánban posztulátori szerepet vállaló, utóbb a Gestapo fogságában Stumban mártírrá vált lengyel szerzetes ténykedését, amit több tanulmányban és könyvben mutatott fel kutatásai alapján.

Mindezek elismeréseként a Polisz folyóirat Gyulai Pál-díját, valamint Miskolc Város Szabó Lőrinc-díját nyerte el 2011-ben. 2017. szeptember 11-én a Charta XXI. Egyesület emlékérmét adta át számára ünnepélyes körülmények között Surján László, „több évtizedes irodalmi munkásságáért, lélekemelő, embert gazdagító könyveiért, a tiszteletreméltó Kelemen Didák emlékének ápolásáért, a lengyel-magyar kapcsolatok erősítéséért, Wojciech Topoliński életének és halálának kutatásáért, hetvenötödik születésnapja alkalmából”. 2019. január 22-én Lengyelország nagykövetétől a Lengyel Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést vette át.

Budapest, 2019. szeptember 20.