Menü Bezárás

Dr. Szabó Ferenc SJ
teológiai író

A neves jezsuita szerzetes, teológus, tanár, író-költő, publicista, rádióműsor-szerkesztő, a Távlatok főszerkesztője, A Szív szerkesztőbizottságának tagja 1931. február 4-én született a Zala megyei Kálócfán. 1935-ben Kálócfáról Bárómajorba költöztek, Feri atya innen járt elemibe Irsapusztára. Sümegi és zalaegerszegi kezdeti gimnáziumi évei után a pécsi Ignatianumban érettségizett 1950-ben. Ezt követően Csávossy Elemér provinciális felvette a jezsuita rendbe, de a szétszóratás miatt nem végezhette el a hivatalos noviciátust. 1950 és 1952 között egy-egy évig az egri és a szombathelyi szemináriumban tanult. 1953 augusztusában került Budapestre és 1953. augusztus 14-én belépett a jezsuita rendbe. Zugnovícius lett, és közben az Idegen Nyelvek Főiskolájára, majd az ELTÉ-re járt 1956 novemberéig, francia és magyar irodalmat hallgatott. Az 1956-os forradalom leverése után az elöljárók külföldre küldték a tanuló rendtagokat; Feri atya is távozott novemberben az országból. A noviciátust 1956. október végétől a karintiai Sankt Andrä-ban fejezte be, első fogadalmát 1957. június 29-én ott tette le P. Pinsker osztrák provinciális kezébe. Filozófiai és teológiai tanulmányait a vallon jezsuiták Leuven-eegenhoveni főiskoláján végezte 1957 és 1963 között. A harmadik teológiai év végén, 1962. augusztus 6-án Ferdinand Périer kalkuttai érsek pappá szentelte Brüsszelben. 1963–1964-ben a harmadik probáció idejét töltötte Wépionban, majd 1966-ban teológiai doktorátust szerzett Párizsban az Institut Catholique-on. A belga provincia visszahívta teológiát tanítani, de útja végül nem oda, hanem a Vatikáni Rádióhoz vezette. A Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztőjeként negyedévszázadon keresztül, 1967. január 1-jétől 1992. augusztus 20-ig szolgálta Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápát. Közben tanulmányokat és könyveket írt, fordított és szerkesztett. Utolsó ünnepélyes fogadalmát is Rómában tette le 1971. augusztus 15-én.

1992. augusztus 30-án tért vissza Magyarországra és a Távlatok főszerkesztője lett. 1993 és 1994 között a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának, 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Apor Vilmos Főiskola kommunikáció szakán óraadóként oktatta a Kereszténység és kultúra tárgyat.

Rendkívül termékeny író, a ’70-es évektől alig volt olyan esztendő, amikor ne jelent volna meg könyve vagy verseskötete. Verseket már 1950-től írt és Tűz Tamás papköltőtől kapott is bátorító kritikákat, ám a jezsuita rendben elöljárói tanácsára abbahagyta a költészetet. Első verseskötetét 1982-ben adta ki Rómában. Nevéhez számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, műfordítás fűződik, köztük a Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében; A Vatikán keleti politikája közelről – Az Ostpolitik színe és visszája című munkák. Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927) című monográfiája angol fordításban, az Üldözött jezsuiták vallomásai könyve franciául is megjelent. Henri de Lubac SJ életművét is feldolgozta.

Hetvenedik születésnapja (2001) alkalmából II. János Pál pápa táviratban köszöntötte. Számos díj birtokosa; 2016-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét és 2019-ben a Hit Pajzsa kitüntetést is átvette.

Hivatásának története elolvasható ITT.