Menü Bezárás

Belle Orsolya: „…úgy szeretni Istent, mint a gyermeki lélek: önzetlenül, tisztán”

„Nem öncéllal lettem meseíró, hanem fontos közösségszolgáló szándékkal léptem erre az útra. A mesekönyvek nem titkolt célja minél több gyermekhez eljuttatni gazdag népi kultúránkat, segítve ezáltal a pedagógusok munkáját is” – vallja önmagáról Belle Orsolya meseíró. A civil életben divattervező-illusztrátor-művelődésszervező ifjú hölgy szüntelenül azon dolgozik, hogy mesekönyvei a szórványban és a diaszpórában élő gyermekekhez is eljussanak, mert, mint mondja, rendkívül fontos, hogy már zsenge korban megismertessük a kicsikkel hagyományainkat és nyelvünk gazdagságát.

– Mióta írsz mesét és hogyan kerültél a mesék világába?

– Gyermekkorom óta a mesék világában élek, szerencsére gazdag fantáziával ajándékozott meg a Jóisten. Nem emlékszem olyan korszakomra, amikor unatkoztam volna, mindig voltak ötleteim, terveim, céljaim. 2014 óta mondhatom magamról, hogy meseíró pályára léptem, ekkor jelent meg az első mesém az erdélyi Napsugár című gyermekirodalmi lapban.

– A civil életben mivel foglalkozol?

– Divattervező-illusztrátor-művelődésszervező vagyok. A divattervezés már általános iskolás koromban megtetszett, mert itt is szükség volt a fantáziámra, olyan ruhákat álmodhattam meg, amelyek csak az én képzeletemben léteztek. Soha nem voltam elégedetlen, nem fájt, ha nem telt márkás cipőre, ruhára – csak egy papírlap kellett és már le is rajzoltam, sőt szebbet, mint amilyenek a boltban voltak. Rajz szakos gimnáziumi tanulmányaim után szerettem volna művészeti vonalon továbbtanulni, de végül más irányba indultam el, művelődésszervező lettem, mert úgy gondoltam, ez olyan végzettséget ad, ami szélesebb spektrumban engedi az alkotó embert mozogni. Mindenbe belekóstolhattam: pedagógia, néprajz, könyvtárismeret, rendezvényszervezés, filozófia, marketing, végül pedig kiválaszthattam azt, ami igazán érdekelt, így esett a választásom a néprajzra, ami mindig is vonzott. Gazdag népi kultúránk, csodálatos népviseleteink egyszerűen rabul ejtettek, úgy éreztem, ebben hatalmas kincsre bukkantam. Kutatni kezdtem a népviseleteinket, a közös jelrendszereket, a felszín alatti mélyebb értelmeket, és a rengeteg érdekességet, amit megismertem, szerettem volna a gyermekeknek is bemutatni. Először csak népviseleteket rajzoltam, ám lassan történetek, mesék is kerekedtek a népviseletek egyes darabjai köré. Így születtek szépen sorra A cifra csizma; A drágaköves fűdző; A rózsaszín ruha; A gyöngyös párta; A varázsmuszuj és az Ezüsthaj című mesék… És még annyi, de annyi néprajzi különlegesség vár arra, hogy beleszőjem azokat is a mesékbe! Saját kultúránkkal foglalkozni valóságos áldás, hihetetlen energiát ad annak, aki szeretettel és alázattal merít belőle. A legnagyobb öröm számomra, hogy ezt a kincset a meséimen keresztül meg is tudom osztani másokkal, a gyermekekkel és a felnőttekkel egyaránt.

– Mit szimbolizál a Belle írói vezetéknév?

– Meseíróként olyan nevet választottam, ami kicsit mesés is. A Belle név mellett döntöttem, nemcsak azért, mert ez az egyik kedvenc mesém, a Szépség és a Szörnyeteg főszereplőjének a neve, hanem azért is, mert olyan szerencsés vagyok, hogy ezzel tiszteleghetek egyik ősöm, Belle József előtt, aki a családunkból nemcsak közel állt a népi hagyományokhoz, de benne is élt. Több mint 180 évvel ezelőtt megalapította Erdélyben az egyik legrégebbi dalárdát, a szászcsávásit, amely azóta is őrzi különleges többszólamú énekhagyományát.

– Már két mesekönyved is napvilágot látott, mégpedig a Méry Ratio Kiadónál. Kolozsváron születtél, Szolnokon élsz – hogyan vezetett az utad a felvidéki kiadóhoz?

– Az életemet gyakran úgy próbálom értelmezni, mint egy mesét. Néha meg kell küzdeni az irigység-hazugság-közöny háromfejű sárkányával, aztán varázseszközökre lelhetünk (nekem ilyen a toll, az ecset, a színesceruzák), és a mesékben bizony vannak segítők is, akik támogatják a hőst az útja során. Számomra ilyen volt Jankovics Marcell, aki a meséimet jónak találta és kiadásra ajánlotta Méry Gábornak. Hálás vagyok nekik, hogy meglátták meséimben az értéket, a közösségi célt, és hogy megjelenhettek a mesekönyvek csodaszép minőségben.

– A nótafa – Néprajzos mesék című könyvedhez (2017) Jankovics Marcell ajánlást is írt…

– Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy az első mesekönyvemhez Jankovics Marcell írt több mint ajánlást: üzenetet a jövő nemzedékeinek, a magyar művészeknek. Arra hívta fel a figyelmet, hogy olyat kell mutatnunk magunkból magunknak és a világnak, ami küllemében különleges, de mindenkihez szól, vagyis „sajátosan egyetemes”. (Az ajánlás IDE KATTINTVA elolvasható – a szerk.)

– Utóbbi, Aranykert című mesekönyvedet (2021) pedig Harangozó Imre látta el ajánlással.

– Igazán nagy öröm számomra, hogy Harangozó Imre tanár úr, jeles néprajzkutatónk vállalta legújabb mesekönyvemnek a keresztapaságát, őszinte gondolataival gazdagítva azt. (Az ajánlás IDE KATTINTVA elolvasható – a szerk.)

– Meséiddel a Kárpát-medence szinte minden szegletébe elvezeted az olvasót. Miért fontos neked a szórvány-, a tömb- és a diaszpóra magyarságának egységben látása és kezelése?

– Azért fontos egységben gondolkodni, mert szétszakítva is összetartozunk. Az Aranykert könyv A nótafa folytatásaként újabb 11 néprajzi tájegységet mutat be a gyermekeknek a meséken keresztül. Csallóközből Zoboraljára, majd a Jászságon, Alföldön át Biharországba, Délvidéktől Kárpátaljáig, onnan a Barcaságba, Székelyföldre, a Gyimesekbe és végül a Küküllő-mentére repülhetünk táltos paripánkkal, képzeletünkkel. Szeretném, ha a mesekönyveim eljutnának a szórványban, diaszpórában élő gyermekekhez is, sőt még az Óperencián túlra is, mert rendkívül fontos, hogy már gyermekkorban megismertessük a kicsikkel kultúránkat, hagyományainkat, nyelvünk gazdagságát.

– Megragadja a szemlélőt, mennyire igényesek, szép kivitelűek a könyveid…

– Illusztrátorként nem volt nehéz a mesékhez rajzokat készítenem. Igyekeztem népviseleteinket, motívumkincsünket a lehető legjobban bemutatni egy-egy rajzon keresztül. Minden meséhez az adott néprajzi tájegység jellegzetes viseletét csatoltuk, a mesék végét pedig ugyanannak a tájegységnek a motívumával zártuk.

– Nem mész el (mese)szó nélkül az irodalmi, történelmi évfordulók mellett sem, ezt különösképpen a kanadai magyar olvasók tudják. Hogyhogy éppen ők lettek az ilyetén szerencsések?

– Népi kultúránk bemutatása mellett történelmünk nagyjaira, igazi óriásaira is fontos emlékeznünk. Dancs Rózsa, a Kalejdoszkóp magyar–angol kulturális folyóirat szerkesztője nagyon sokat segít meséim külhoni publikálásában. A Kanadai Magyarság hetilapban az Óriások mesesorozatom elindulását is neki köszönhetem. Ebben Szent Lászlót, Mátyás királyt, II. Rákóczi Ferencet, Bethlen Gábort, Kőrösi Csoma Sándort és másokat ismertetek meg a kanadai magyar gyermekekkel.

– Régóta keresed a lehetőségét annak, hogy az Aranykert könyveddel megajándékozd a Böjte Csaba atya nevéhez fűződő nevelőotthonokat. Hogyan sikerült ezt megvalósításra előkészíteni?

– Erdélyiként mindig fontos volt számomra a magyarságom megélése, kifejezése. A meseírást elhívásnak éreztem, olyan feladatnak, amit nekem kell szeretettel megvalósítanom. Nem öncéllal lettem meseíró, hanem fontos közösségszolgáló szándékkal léptem erre az útra. A mesekönyvek nem titkolt célja minél több gyerekhez eljuttatni gazdag népi kultúránkat, segítve ezáltal a pedagógusok munkáját is, legfőképpen olyan helyeken, közösségekben, ahol szükség van a megtartó erőre, kultúránkra és nyelvünkre. Régóta szerettem volna Csaba testvér bentlakó- és napköziotthonainak is juttatni a mesekönyvekből, ami idén Varga Gabriella, az Életünk újság főszerkesztő asszonyának önzetlen segítségével, a Méry Ratio Kiadó partnerségével és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valóra válhat.

– A könyvek kézbesítése tavasz óta folyamatban van és decemberben zárul. Nem gondoltál arra, hogy személyesen add át ajándékodat az otthonok legalább némelyikének?

– Munkáim, kutatásaim sajnos rengeteg időt igényelnek, nem nagyon tudok utazásra gondolni, de Varga Gabriella, aki a könyvek ajándékozását is magában foglaló, Együtt a nyelvhazában című projekt vezetője, úgy is mondhatnám, Jótündére, vállalta, hogy a mesekönyvek nagy részét személyesen, illetve segítői révén kézbesíti erdélyi útjai alkalmával.

– Milyen hitvilágot hoztál magaddal Erdélyből?

– Családom vallási szempontból ökumenikusnak nevezhető, vagyunk katolikusok, reformátusok, evangélikusok, sőt őseim között még hugenották is akadtak. De nem a felekezeti hovatartozás határozza meg az embert, sokkal inkább az, hogy hogyan viszonyul a természethez és mit tesz embertársaiért. Fontos szerintem, hogy tudjunk gyermekek lenni, úgy szeretni Istent, mint a gyermeki lélek: önzetlenül, tisztán. Mesét olvasni ezért felnőtt korban is érdemes, sőt szükséges, hiszen az Igazságra és a Jóra tanít, akárcsak Jézus a Szeretetre.

– Most éppen min dolgozol?

– A néprajzos mesék harmadik részének munkáit készítem elő. Általában hármasságban gondolkodom, „mesetrilógiát” szeretnék írni, összesen 33 mesével. Mindezek mellett van egy szívügyemnek tekintett kezdeményezésem, amelyhez támogatókat keresek: Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából szeretném, ha munkássága bekerülne a Hungarikum Gyűjteménybe, hogy így is adózzunk magyar nemzetünk legnagyobb költőjének emléke előtt.

Székely Pálma

Együtt a nyelvhazában: a Misszió Média Kiadó szórványprogramjáról
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonai és számos más Kárpát-medencei nevelőintézmény mellett a Kölni Magyar Suli, a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület és a Felső-Ausztriai Hétvégi Magyar Óvoda és Iskola is a kedvezményezettje annak az anyanyelvmegőrzést segítő komplex szórványprogramnak, amelyet az Életünk újság kiadóhivatala, a Misszió Média Kft. valósít meg 2022-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A projektet Belle Orsolya meseíró ihlette, aki már 2021-ben, az Aranykert című mesekönyve megjelenésekor eltökélte, megtalálja a módját annak, hogy a kötettel a Böjte Csaba ferences szerzetes által alapított nevelőotthonok mindegyikét megajándékozza. A módot végül az Életünk újság szerkesztőségében találta meg – mi több a trianoni békeszerződés után 102 évvel a programba bevont intézmények számát 102-re bővítettük s ezek közül valamennyi egy sor más, online és papíralapú ajándékot is átvehet a mesekönyv mellett a 2022-es esztendő folyamán: minden hónapban elküldjük nekik az Életünk újság aktuális számának digitális verzióját; három, az adott hónaphoz kapcsolódó, gyermekeknek szóló ismeretterjesztő és a hitoktatásban jól alkalmazható írást; valamint a Tari Márta mézeskalácsművész mézesképei alapján készített, Katica és Ábris története című mesén végigvezető, tízrészes kifestősorozat egy-egy részét. Utóbbi két tartalmat, túl azon, hogy havonta e-mailen elküldjük az intézményeknek, honlapunkon is (www.eletunk.net) mindenki számára elérhetővé tesszük. Ezen kívül a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesületben, amelynek fogyatékkal élő, sérült gondozottjai újrahasznosított anyagokból kézművestermékeket állítanak elő, Együtt a nyelvhazában címmel kézművesfoglalkozásokat kezdeményeztünk, amelyek során a programunk üzenetét hordozó, Együtt a nyelvhazában feliratú textiltermékek megtervezése és elkészítése valósult meg. A program együttműködő partnerei: Méry Ratio Kiadó, Somorja, Felvidék; Szent Maximilian Kft., Miskolc; Excenter-Demó Stúdió Kft., Százhalombatta; Szentkereszty Stephanie Egyesület, Kézdivásárhely; Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, Toronto, Kanada. A program kiemelt médiapartnere: a Kalejdoszkóp magyar–angol kulturális folyóirat (www.kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.