„Istent látni mindenkiben, Istent szolgálni mindenkiben, Istent szeretni mindenkiben” – ez a Jézus Isteni Szívének Karmelita Nővérei: a Karmelita Rend jelmondata. Jelzi: a hit arra ösztönöz, hogy embertársainkban a teremtő Istent ismerjük fel. A gyakorlati szeretet cselekedeteire is sarkall. És kifejezi, hogy a mély, bensőséges istenkapcsolat a szerzetesi élet alapja. Isten az embert valamire teremtette, tehát küldetése, feladata van. A Szentlélek segítségével rádöbbenhetünk hivatásunk küldetésszerű jellegére – mondják a karmelita nővérek. Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia felismerte az ő küldetését, tudta, hogy felelős minden kitaszítottért, különösen a gyermekekért. Látva azt, hogy a hat éven aluli gyermekekkel senki nem foglalkozik, alapította meg az első gyermekotthont. Magyarországra 1907. augusztus 2-án érkezett két nővérrel, Soós Imre karmelita atya kérésére. Újpesten vásárolt meg egy tizenkét szobás házat (a mai óvoda épületét) és szeptember 7-én nyitotta meg az óvoda és a napköziotthon a kapuit a szegény és rászoruló gyermekek részére. Terézia nővér sorra járta a házakat és felhívta az emberek figyelmét, hogy gyermekeiket ebbe az óvodába és napköziotthonba is hozhatják. Hamarosan zsúfolásig megtelt a ház, ezért később bővíteni kellett. De aztán jött az államosítás… Mi történt azután? Miként teljesíti küldetését az óvoda ma és hogyan folyik falai között a nevelés? Felkérésünkre erről beszélgetett Kuruczleky Ilona, a Szent Kereszt Ökumenikus Magazin alapító-főszerkesztője Erzsébet nővérrel, az újpesti Karmel Kiskertje Katolikus Óvoda korábbi és a bölcsőde jelenlegi vezetőjével.
„Jézus szeretetét közvetítjük a családoknak”
– Milyen lelki vagy történelmi körülmények hívták életre Újpesten a Karmel Kiskertje Katolikus Óvodát?
– A nővérek a rendszerváltozás után – miután újrakezdhették életüket – már gondoltak arra, hogy gyermekotthon helyett óvodát szeretnének nyitni. Mivel nem kaptuk vissza egyetlen házunkat sem, ezért Gyenesdiáson felépült egy kolostor és az óvodát is itt gondolták el. 2007-ben azonban váratlanul visszakaptuk az újpesti házunkat és ez a terveinket is megváltoztatta. Az épület nagyon elhanyagolt, rossz állapotban volt. Miután bejártuk többször is a házat, tudtuk, hogy nagyon sok pénzbe fog kerülni a felújítás. Imádkoztunk és beszéltünk a város polgármesterével, Derce Tamással – aki nagy szeretettel fogadott mindig minket –, hogy mire lenne szüksége Újpestnek. Nagyon megörültünk, amikor azt mondta: katolikus óvodára. Van egy kicsi katolikus óvoda, de az Önöké más lesz, azért, mert a nővéreké lesz, a nővérek dolgoznak benne. Biztosan sokan szeretnék gyermekeiket az Önök óvodájába íratni – mondta, és megígérte, hogy mindenben segít. Gyorsan megkaptuk az engedélyt az átalakításra. Pályázattal és az Anyaház segítségével elkezdődtek a felújítások 2008 januárjában. Az idő rövid volt, de az Alapítóanya közbenjárásával augusztus végére elkészült az óvoda. Sokat imádkoztunk, és mondtuk: ha Boldog Mária Terézia anyánk négy hónap alatt nyolc házat tudott megalapítani, nekünk is be kell fejeznünk az óvodát. Nagyon sok volt a probléma az átalakítás során, de hála legyen a Jóistennek, mindent megoldottunk és 2008. szeptember 10-én megnyitotta kapuját a Karmel Kiskertje Katolikus Óvoda. Olyan sokan jelentkeztek, hogy egy csoport helyett két csoporttal indultunk. Hamarosan beláttuk, hogy nagy szükség van az óvodánkra. Láttuk, milyen sok családnak van igénye arra, hogy gyermekeik katolikus szellemben nevelkedjenek, mert a szülők nem kaptak ilyen nevelést.
– Hogyan tudta Boldog Mária Terézia felismerni a saját küldetését a gyermekek felé és mit üzen ez nekünk ma?
– Boldog Mária Terézia anya szíve arra vágyott, hogy Istent szolgálhassa és egészen a szegények szolgálatára ajánlhassa fel magát. A legnagyobb fájdalmat számára a szegény, ártatlan, árva, hat év alatti gyermekek okozták, akikkel senki sem törődött. Fiatalkora óta ott lebegett a szeme előtt egy vörös ház, amit az Otthontalanok otthonának hívott és ez a ház a gyermekeknek is otthona lesz. Alapítóanya szavai nemcsak az akkori időre voltak érvényesek, hanem a mai korra is: „A Karmelben gondozzák és szeretik a rájuk bízott lelkeket, és minden gyermekben az isteni Gyermeket szeretik, és az őszinte szeretet úgy hat a gyermekek kedélyére, mint a nap sugara a még gyönge földre. Napsugár nélkül elsatnyulnak, miként a gyermeki lélek is szeretet nélkül. Az emberiség szempontjából alig van fontosabb, súlyosabb következményekkel járó feladat, mint a gyermeknevelés, illetve az ifjúság képzése. Nem jó, ha a gyermekek el vannak kényeztetve, de a túlzott szigor még több kárt okoz, mert az a szíveket keseríti meg. A fiatal, Istenre vágyó lélek elleni vétek, ha a gyermek nem kap vallásos nevelést, de még rosszabb, ha túlzott jámborságra nevelik.”
– Mit gondol, miért volt ennyire fogékony az újpesti közösség az óvoda alapításának idején a szeretet gyakorlására?
– Amikor elterjedt a hír, hogy mi, karmelita nővérek óvodát nyitunk, egyre többen jöttek jelentkezni. Érdeklődtek a családok, hogy milyen lelki, szellemi nevelést kapnak nálunk a gyermekeik. Ugyanakkor érdeklődtek a mi életünk iránt is. A beszélgetésekből megtudtuk, hogy milyen nagy szükség van a mi katolikus óvodánkra, ahol mi is jelen lehetünk. Annak is örültek, hogy én mint szerzetesnővér óvónőként leszek a gyermekekkel. Éreztük a bizalmat a szülőkön, és azt a lelki igényt, ami megkönnyítette számunkra, hogy teljesen átadjuk magunkat ennek az apostoli munkának, hogy Jézus szeretetét közvetítsük a családoknak.
– A nővérek azt mondták: „Semmit nem tettünk, csak szeretetet gyakoroltunk.” Mit jelent ez a gyakorlatban az óvoda mindennapjaiban?
– Az emberek látták az Újpestre érkező nővérek barátságát, szeretetét, ezért a nővéreket „kedvesnővéreknek” nevezték. Miután megkérdezték a nővéreket, hogy mit tettek, hogy ilyen rövid idő alatt megnyerték az emberek szívét, azt felelték: „Semmi különöset nem tettünk, csak szeretetet gyakoroltunk.” Ugyanúgy, mint akkor, most is tudjuk a szeretetet gyakorolni. Mindennap kínálkozik alkalom és a szívből jövő őszinte szeretettel mindent el lehet érni. Az óvodai élet mindennapjaiban van lehetőségük a gyermekeknek, hogy megérezzék ezt a szívből jövő szeretetet. Boldog Mária Terézia Anya kérése volt, hogy minden nővér és természetesen a dolgozók is igazi „anyák” legyenek. Az anyai szeretet a legnagyobb, amit a gyermek kaphat és amire szüksége van. Fontos, hogy szeretetet, biztonságot, nyugalmat sugározzunk és így a gyermekek mernek kibontakozni, próbálkozni. Minden gyermekhez másképpen viszonyulunk, alkalmazkodva egyéni temperamentumaikhoz. Megerősítést kapnak mosollyal, simogatással, amikor erre szükség van. A gyermekek egymás közötti kapcsolatait is figyelemmel kísérjük. Nyugalommal kezeljük a kisebb kialakuló konfliktusokat, mindennapi kihívásokat.
A gyermekeknek a felnőtt a legfőbb modell, akinek beszéde, tevékenysége, viselkedése példaértékű számára. A katolikus óvodában Jézus szeretetét közvetítjük a gyermekek felé, ezért nagyon fontos az őszinte, szívből jövő szeretet, amit minden gyermek megérez. Jósággal, szeretettel lehet csak a bennük rejlő értékeket felszínre hozni. Minden gyermekben a gyermek Jézust látjuk.
– Hogyan tudják ma továbbörökíteni az alapító szellemiségét egy XXI. századi városi környezetben?
– A választ az Alapítóanya szavaival kezdem: „Az idők megváltoztak; de a lelkek üdvösségéért munkálkodás lelkülete, szeretete, buzgósága mindig ugyanaz marad, megifjodik minden nemzedékben anélkül, hogy kárt szenvedne. Sem a buzgóság nem lanyhul, sem a szeretet nem hamvad el. Isten mindenható és teremtő ereje nem merül ki, míg áll a világ.” A mostani időkre ugyanez érvényes, ez a mi örökségünk. Ugyanaz a vágy hatja át életünket. Alapítóanyánk kérése, hogy minden karmelita nővér a vigasztalás és a béke angyalaként éljen a fájdalmakkal és szenvedéssel terhelt világban. Nemcsak a gyermekeknek van szükségük a szeretetre, vigasztalásra, hanem a felnőtteknek is.
Küldetés a szereteten alapuló, igazi erkölcsi értékrendért
A feloszlatáskor nemcsak a kolostort zárták be, hanem a gyermekotthont és az óvodát is. Ezzel hosszú időre megszűnt az óvodában a katolikus szellemű nevelés. A rendszerváltozás után azonban újra lehetőséget kapott az Egyház és így a rend is az újrakezdésre. A keresztény hívő emberek igénye is megnövekedett keresztény szellemiségű óvodai nevelésre. Az Egyházban a katolikus óvoda szerepe egyre nagyobb. Nagy öröm volt a nővérek számára, hogy 2007 júniusában a rend visszakapta Újpesten az épületet és 2008. szeptember 10-én a már felújított épületben újra megnyitotta kapuit az óvoda, mert az ott élő emberek igénye és az ő vágyuk, küldetésük egybeesett. „Érezzük az alapítóanya közbenjáró segítségét, hogy örül annak, hogy folytathatjuk azt a munkát Újpesten, amit elkezdett. Ő mondta: »Az emberiség egész szempontjából alig van fontosabb, súlyosabb következményekkel járó feladat, mint a gyermeknevelés.« Ezek a gondolatok vezéreltek minket, ezzel a tudattal és elhatározással kezdtük el munkánkat óvodánkban két vegyes csoporttal. Felelősnek érezzük magunkat minden gyermek testi és lelki fejlődéséért. 2009 szeptemberében mindkét csoportban 30 fős létszámmal kezdtük el a második évet. Egyre többen érdeklődnek az óvodánk iránt és kérik gyermekeik felvételét, főleg a keresztény szellemiség miatt” – olvashatjuk az óvoda honlapján.
– Mi adta a bátorságot az újrakezdéshez a rendszerváltozás után, több évtizednyi kényszerszünetet követően?
– A feloszlatás után a nővéreket az a remény éltette, hogy eljön majd az az idő, amikor folytathatják a gyermekekkel való foglalkozást ott, ahol abba kellett hagyniuk. Voltak, akik külföldön folytatták szerzetesi életüket (Sittárdban, Bécsben), de a többség itthon maradt. A rendszerváltozás után Horvátországból jöttek nővérek megkeresni, meglátogatni itteni rendtársaikat. Ők voltak azok, akik bátorították a nővéreket, az anyaháztól Hollandiából pedig kapták a segítséget egy új kolostor felépítésére. A berendezések nagy része Bécsből érkezett. Nagy ünnep volt a felszentelés napja. A nővéreken és a papokon kívül a helybeli lakosok is nagy örömmel vettek részt a szentmisén. Mindenki sírt az örömtől, amikor meglátták a nővéreket az új szerzetesi ruhájukban. Ettől a naptól kezdve újra élhették a szerzetesi életüket. A horvát nővérek pedig rendszeresen látogatták őket.
– Miben látják ma a katolikus óvodák legfontosabb szerepét a modern oktatási rendszerben?
– Úgy gondoljuk, hogy a katolikus óvodának nagyon fontos szerepe van az oktatásban, a modern oktatásban is. Az óvodai nevelés a gyermekek személyiségének teljes kibontakoztatására irányul. A katolikus óvoda küldetése a krisztusi tanítás fényében az egészséges, harmonikus személyiség kialakítása és a hit alapjainak megteremtése, olyan irányt mutatva a gyermekek számára, amihez életük minden szakaszában visszatérhetnek. A gyermeket mint Isten ajándékát vezetjük a hit felé, miközben elősegítjük személyiségének sokoldalú harmonikus kibontakozását. Óvodánkban elsősorban katolikus keresztény családok jelentkeznek, ezért fontos a családi keresztény nevelés támogatása, folytatása, a katolikus értékek erősítése, valamint közvetítése a gyerekek által a családban. Azokat a szülőket, akik nem vallásos családban nevelkedtek, segítünk elindulni a keresztény élet felé. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a családok a magyar társadalom legjobb tagjai lesznek, mert kialakul bennük az igazi erkölcsi értékrend.
– Milyen szellemi és lelki alapokra építették újra az óvoda közösségét 2008-ban?
– Amikor 2008 szeptemberében megnyitottuk katolikus óvodánkat, figyelembe vettük, hogy mi az Egyház legfontosabb küldetése. Az, hogy hirdesse Isten igéjét. A katolikus óvoda feladata a hitre nevelés, a keresztény tanítás továbbadása. Így válik az Egyház üdvözítő küldetésének részévé. Ennek az igénynek megfelelően terveztük meg az óvodai életünket. Intézményünk programja katolikus keresztény szellemű. A katolikus óvoda a katolikus közoktatási rendszer első láncszeme. Itt szerezheti meg a gyermek egy életre a legalapvetőbb emberi ismereteket, magatartásformákat: a szereteten alapuló értékrendet, az odafigyelést és a rácsodálkozást Istentől kapott világunk nagyszerűségeire. Családias légkörben, vallásos lelkülettel vártuk és várjuk a hozzánk érkező gyermekeket. Mint minden nevelési és oktatási intézmény, a katolikus óvoda is pedagógusfüggő. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy olyan pedagógusokat, technikai dolgozókat találjunk, akiket áthat a katolikus küldetés, Jézus iránti szeretet, hiszen céljainkat csak így tudjuk megvalósítani.
– Hogyan élik meg a nővérek azt, hogy a szülők egyre inkább keresik a keresztény értékeket a nevelésben?
– Mi nagyon örülünk, amikor látjuk az érdeklődést a szülők részéről. Alapítóanyánk, Szent Józsefről nevezett Boldog Mária Terézia anya a kontemplatív, imádságos lelkületet összekötötte az apostoli tevékenységgel. Legnagyobb vágya az volt, hogy minél több lelket megmentsen Jézus Isteni Szívének. Nekünk, az Ő lányainak is ez a legfontosabb feladatunk. Ezért mindig nagy öröm tölti el szívünket, ha olyan szülők is jönnek, akik nem kaptak keresztény nevelést, de a gyermekeiknek szeretnék ezt biztosítani. Gyermekeiken keresztül így segítjük a családokat a vallási nevelésben.
– Mit üzen Boldog Mária Terézia gondolata – „a gyermeknevelés az emberiség legfontosabb feladata” – a mai pedagógusoknak?
– A gyermek Isten ajándéka, a szülők féltett, legdrágább kincse és egyben a jövő záloga. Nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő fiatalsága. Nagyon jól látta Boldog Mária Terézia a gyermeknevelés legfontosabb feladatát, ami a mai korra is ugyanúgy érvényes. A legfontosabb minden pedagógusnál a feltétlen, őszinte szeretet. Nem jó, ha el vannak kényeztetve a gyerekek, de a túlzott szigor sem, mert megkeseríti a gyermek szívét (az imént már idéztem Alapítóanya szavait).
Cél: elmélyedni és növekedni a hitben
A Karmel Kiskertje Katolikus Óvodában a családok többsége katolikus, vallását gyakorló család, de vannak református családok és vallásukat csak kevéssé gyakorlók is. A katolikus szülők számára nagyon fontos, hogy gyermekeik a családban kapott keresztény szellemiséget, erkölcsi értékeket az óvodában is megkaphassák és így fejlődjenek. Fontos számukra, hogy szilárd alapokra épüljön gyermekeik élete. Elmondták, hogy nagyon vonzó a nővérek jelenléte, élete, ami nagyban befolyásolhatja az óvoda arculatát. Többen bevallották, hogy eddig nem nagyon gyakorolták a vallásukat, de most úgy érzik, nagyon fontos döntést hoztak, amikor ezt az óvodát választották. Látják, hogy a világban egyre jobban háttérbe szorulnak az igazi erkölcsi, emberi értékek, és fontos, hogy gyermekeikbe már kiskorukban beivódjanak ezek az értékek. Továbbá úgy gondolták, hogy a nővérek segítségükre lehetnek abban, hogy a család is újra keresztény szellemben élje életét. Az óvoda választásánál a másik fontos szempont a szülők szemében a tágas, világos csoportszobák, a szép, nagy udvar, a nagy tornaterem, ahol a kicsik rossz idő esetén is mozoghatnak, játszhatnak.
– Hogyan lehet a hitet és a szeretetet játékosan, a gyermekek életkorához igazítva átadni?
– A katolikus óvodában a hitre nevelés az egész napot átható folyamat. A következő tevékenységi formákon keresztül tudjuk átadni játékosan, és ezzel lehetőséget biztosítunk az imádságra nevelésre, a liturgikus nevelésre: reggel, miután már mindenki megérkezett, áhítatot tartunk. Kis csengővel hívjuk a gyerekeket az „áhítatos szőnyegre”. Miután csendben körbeültünk, meggyújtjuk a gyertyát, halk zenehallgatással egymásra, Jézusra figyelünk. Rövid ima következik. Különféle eszközök – képek, bábok… – segítségével ismerkednek a gyerekek egy-egy bibliai történettel, ami után köszönettel, imával, énekkel fordulunk Jézushoz. A reggeli áhítat témáit eljátszhatják szerepjátékban, lerajzolhatják, elbábozhatják és a napi feladatokban továbbmélyíthetik az óvónő segítségével.
– Milyen hatással van a nővérek személyes példája a szülőkre és a családokra?
– A szülők nagy tisztelettel fordulnak felénk. Nagy ajándék egy katolikus óvodának, ha még szerzetesnővérek is jelen vannak. Sokszor elmondják a szülők, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk, találkozhatunk és beszélgethetünk is egymással. Minden szülő Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszön a találkozáskor és ezt a gyermekeiktől is megkövetelik. Egyre többen jönnek a közös, családos szentmisékre, és mindig hálásan megköszönik, hogy itt lehettek.
– Tapasztalják-e, hogy az óvodai közösségben a vallásos nevelés a szülők hitbeli megújulását is elősegíti?
– Igen, ezt is örömmel tapasztaljuk, hogy a gyermekeiken keresztül sokat tudunk apostolkodni. Otthon is megkövetelik az étkezés előtti imát – ahogy ezt a szülők elmondják. Az ünnepeinkre gyerekekkel készülünk képek festésével, rajzolással, színezéssel. Ezeket a faliújságon látják a szülők. Látják saját gyermekeik munkáját, érdeklődnek iránta. A verseket, énekeket a gyermekek otthon is elmondják, így a szülők is részesei lesznek az ünnepeinknek, a keresztény nevelésünknek.
– Mit jelent ma a „hitben való növekedés” egy kisgyermek számára az Önök közösségében?
– A keresztény hitélet korai érzelmi megalapozásával a vallásos élet felé irányítjuk gyermekeinket. Biztosítjuk, hogy a gyermekek óvodás időszaka hittel teli élményekben, tartalmas, egészséges, esztétikus, kulturált nevelési közegben teljék annak érdekében, hogy a bennük lévő lehetőségek, értékek kibontakozzanak, és olyanná váljanak, amilyennek Isten öröktől fogva elképzelte őket. Általában három évig járnak óvodába, így a három év alatt életkori sajátosságaiknak megfelelően mindig jobban elmélyedhetnek és növekedhetnek a hitben, a Mennyei Atya és Jézus iránti szeretetükben.
– Miben látják a legnagyobb kihívást a keresztény szellemiség megőrzésében napjainkban?
– Úgy látjuk, hogy a keresztény szellemiség megőrzésének legnagyobb kihívása a világiassággal, a keresztény és erkölcsi értékek háttérbe szorulásával és a hitélet, a vallásgyakorlat hanyatlásával van összefüggésben. Értékek átértékelődnek, mint például a kegyelem, a bűnbocsánat, a megbocsátás és a szellemi élet. Mindez azért, mert az emberek gondolkodásmódjában mindent a materiális világi gondolkodással közelítenek meg. Sok keresztény nehezen tudja összeegyeztetni a hitét a modern élet kihívásaival, mint társadalmi változások, karrier, modern technológia… Sajnos az Egyházon belül is vannak viták. A különböző kihívásokat és megpróbáltatásokat csak úgy élhetjük át, ha életünket Krisztus Jézusra mint biztos alapra építjük.
„A Mennyei Atya iránt ébredjen a szívükben hála”
Az intézmény két óvodai csoporttal működik. A csoportszobák esztétikusak, tágasak, világosak, galériával beépítettek. Számos játszó-, foglalkoztatóterület kialakítását teszi lehetővé. Mindkét csoportnak saját laptopja, fénymásolója van. A két csoport külön, szekrényekkel berendezett öltözővel, modern felszerelésű mosdóval (szenzoros szappan- és papírtörlőadagolóval) rendelkezik. Az óvodának nagy tornaterme van korszerű, sokféle hasznos, fejlesztő, szórakoztató felszereléssel, ahol a gyermekek kiélhetik mozgásvágyukat. Esős idő esetén a sószobát vehetik birtokba, ahol egészségerősítő és -megőrző környezetben vannak: hangulatvilágítással épültek a falak sótéglából, a gyermekek a sóval „homokozhatnak”, körben a padok alatt kősók találhatók. Nyári időben búcsúestet tartanak nagycsoportosok számára, és a testvéróvoda nagycsoportosai is érkeznek vendégségbe. Velük a nagykádas szobát is igénybe veszik, amelyet a gyermekek évente igazi legendás helyként izgalommal, kitüntetéssel emlegetnek, amit a zene és a hangulatvilágítás továbbfokoz. A tetőtérben előadóterem van, ahol szintén részt vehetnek a gyermekek a nekik szervezett programokon. Sokat tartózkodhatnak az udvaron is. Két, játszótéri eszközökkel felszerelt udvara van az óvodának, egy nagyobb és egy kisebb, napos, árnyékos. A nagy udvaron veteményest alakítottak ki a két csoport részére, ahol tavasszal kertészkednek: ültetnek, palántáznak, zöldségeket termesztenek, gondozzák, gyomlálják, öntözik és a termést jó étvággyal, örömmel, büszkén (mert ez is az ő közös munkájuk eredménye) fogyasztják el a gyermekek. A kétjátszóteres udvar kiegészül egy kerékpáros udvarral, ami a valóságnak is megfelelő útfestéssel, táblákkal, útjelzőkkel egészül ki, azaz KRESZ-pálya. Egyházi intézmény lévén a nevelők a gyermekekkel közösen rendszeresen gyakorolják, megélik hitüket, vallásukat egy-egy ima, megemlékezés, szentmise keretében, amelynek az intézményben található kápolna gyakran szolgál helyszínül. A folyosókon, öltözőkben kifüggesztett táblákon a szülők láthatják gyermekeik alkotásait, mindemellett tájékozódhatnak a csoport/óvoda/intézmény eseményeiről, híreiről. A falakat is a gyermekek munkái díszítik: a fal festése a gyermekek színesfestékes kézlenyomatával van színesítve és a folyosó egy része speciális üveggel van borítva, amelynek felületére a gyermekek évszaknak, ünnepnek, élményörökítésnek megfelelően tudnak rajzolni. Az intézmény egy kellemes, szemet gyönyörködtető rózsakertnek is otthont nyújt, amelynek közepén egy szökőkút helyezkedik el. Ez a nyugalomkert mindkét csoport folyosójáról jól szemügyre vehető, megközelíthető. Parkolás szempontjából tekintve az óvoda jól megközelíthető autóval. Buszmegállók az épület mellett találhatók. Az adottságok valóban megfelelnek a XXI. századi elvárásoknak.
– Hogyan ötvözik az intézményben a modern technikai eszközöket és a hagyományos keresztény értékeket?
– A gyermekeket a fejlődés során egyre több hatás éri, formálja identitásukat, szocializációjukat, fantáziájukat, az egész személyiségüket. Minden családban egyre több okoseszköz található. A médiának egyre több szerepe van, mondhatjuk, hogy nélkülözhetetlen az életünkben úgy a hír- és információforrás, kapcsolattartás, mint a szórakozás, játék terén. Ugyanakkor megvan a negatív oldala is. Ezek az eszközök alakítják az értékrendet, a viselkedést és hatással vannak a vizualitásra, gondolkodásra. Otthon a gyerekek nagy része okostelefonon, interneten nézi a mesét, ami mély benyomást gyakorol a fantáziájukra. Ezért nagyon fontos az élő, személyes mesemondás, beszélgetés. Óvodánkban nemcsak alvás előtt mesélnek az óvónők, a gyerekek kérésére délután is mesélünk. A személyes mesemondást nem lehet helyettesíteni. A gyermeknek használnia kell a fantáziáját, el kell képzelnie a mese történetét. Azok a fiatalok, akik állandóan az okostelefont használják, nem tudnak kapcsolatot teremteni társaikkal, felnőttekkel. Szókincsük nagyon szegényes és nem tudnak olvasni. Ezért nagyon óvatosan kell a modern technikai eszközöket használni, főleg óvodás korban. Néha mi is használunk projektort rövid bibliai történetek vetítésére, megnézünk egy-két kedvenc régi szép mesét. Mindig készítünk képeket okostelefonnal a gyermekek napi életéről és azt közösen megnézzük. Nagyon örülnek, amikor látják magukat és társaikat különféle tevékenységekben. Az óvodapedagógusok laptopot, CD-t, DVD-t, asztali számítógépet használnak szemléltetésre, oktatóprogramokra. De csak olyan mértékben használjuk ezeket az eszközöket, amivel nem veszélyeztetik a katolikus hagyományos keresztény értékeket, a hitéletünket.
– A Karmel Kiskertje nemcsak óvoda, hanem egyfajta „nyugalom szigete” is – milyen szerepe van ennek a környezetnek a gyermekek lelki fejlődésében?
– A gyermekek harmonikus személyiségének teljes kibontakoztatása, fejlődése érdekében szükség van nyugodt, szeretetteljes környezetre. Nagyon fontos, hogy ehhez meglegyenek a tárgyi és személyi feltételek. A családi környezet mellett az óvodai környezet veszi körül, amely nagy hatással van a gyermek fejlődésére. Az óvodánk egy birtok közepén helyezkedik el, amit nagy udvarrészek fognak körbe. Árnyas fák, napsütötte részek, virágok, zöld pázsit mind nyugodt teret biztosít az elmélyült játékra. A tágas csoportszobák is lehetőséget kínálnak a nyugodt játékra, különböző foglalkozásokhoz, kezdeményezésekhez. Sokan mondják a látogatók, a felnőttek, hogy a mi óvodánk nagyon különleges, nyugodt légkör várja itt a gyermekeket és a felnőtteket. Ebben nagy szerepük van az óvoda dolgozóinak, az óvónőknek és a technikai dolgozóknak egyaránt. A nagy szeretet, a türelem, a kedvesség, a bizalom hozzájárul ahhoz, hogy nyugodt, békés legyen a gyermekek napja. Mindez segíti a kiegyensúlyozott, harmonikus érzelmi, lelki fejlődésüket.
– A kert, a kápolna, a sószoba vagy a KRESZ-pálya mind különleges elemek – hogyan szolgálják ezek a nevelés egészét?
– A tágas udvarrészekben sokféle gyümölcsfa, virágoskert és veteményeskert ad lehetőséget a különféle tevékenységek, megfigyelések szervezéséhez. Célunk, hogy a gyerekek rácsodálkozzanak a teremtett világra, érezzék a gondviselő Isten mindenhatóságát és szeretetét. A Mennyei Atya iránt ébredjen a szívükben hála. Szeretnénk a gyerekeket ráébreszteni arra, hogy mi, emberek is társai lehetünk Istennek a teremtésben, ha védjük, óvjuk környezetünket, ha szépítjük a világunkat. A kápolna segíti a hitéletre nevelést. Minden hónapban gyermekszentmise keretében énekkel, imával köszöntjük Jézust. Más napokon is felmennek a kápolnába áhítat keretében. A sószoba az egészséges életmódra nevelés részeként szolgál. Erősíti az immunrendszert, segít a legúti megbetegedések megelőzésében. A sószobában játékon keresztül gyógyulhatnak. Jótékony hatású légúti gyulladások, asztma, allergia, köhögés esetén is ez a speciális környezet nyugtató hatással is van a gyerekekre. A sószobát hetente egy alkalommal, felváltva látogatják a csoportok, húsz-harminc percet töltenek játékos tevékenységek közben. A KRESZ-pályát ajándékba kaptuk egy közlekedéssel foglalkozó közösségtől. Felfestették a parkot utakkal, körforgalommal, és kaptunk közlekedési táblákat is, sőt olyan lámpákat is, amelyek feltöltéssel működnek. A gyerekek megtanulják a közlekedési szabályokat, figyelik a táblákat, tudják a jelentésüket. Mindig vannak gyalogosok is, akik szeretik kapcsolgatni a lámpát, és ennek a „járművel közlekedők” nem mindig örülnek. Természetesen mindig jelen van egy felnőtt, aki figyelemmel kiséri a forgalmat.
– A közösség számára mit jelent a „közös munka gyümölcse”, például a veteményes gondozása?
– Nagy figyelemmel kísérjük a veteményeskertünket. Közösen vetjük el a magokat, ültetjük a palántákat – amelyeket a piacon veszünk –, és figyeljük, mennyit növekedtek, kell-e öntözni. Nagy a gyermekek öröme, amikor már látható a termés. Közösen szedjük le és a zöldségeket reggelire, uzsonnára megesszük. Volt cukorborsónk, hagymánk, paprikánk, paradicsomunk és salátánk is. Megtapasztalják, hogy a szorgalmas, gondos munkának megvan a gyümölcse, érdemes volt fáradozni.
– Hogyan tudják az intézményt folyamatosan a XXI. század kihívásaihoz igazítani, miközben megőrzik a rend hagyományait és szellemiségét?
– A mai kor rohamos technológiai, digitális változásai nagy kihívást jelentenek az óvodai nevelésben is. A tanterveknek naprakésznek kell lenniük a legújabb nevelési elméletekkel és pszichológiai ismeretekkel, ezért az óvónők rendszeresen járnak továbbképzésekre, ami rendkívül fontos és nálunk is biztosítva van. Alkalmazkodnunk kell a digitális világ hatásaihoz, de meg kell őriznünk a hagyományainkat, szellemiségünket és a játékos tanulási formákat is. Úgy gondolom, meg kell találni az egyensúlyt a digitális és a fizikai eszközök, a személyes nevelés között. Hiszem, hogy a digitális technológia segítője a pedagógusnak és nem helyettesítője. Az óvónő az első és legfontosabb segítője, oszlopa a gyermekek fejlődésének, ugyanakkor a technológia újításai nagyon alkalmasak a pedagógusok által tanított képességek gyakorlására. Szeretném megvenni a DIOO digitális okosjátékot, amiről nagyon sok jó tapasztalataik vannak azoknak az óvodáknak, akik már használják. Segítségével nyomon követhetik a gyerekek aktuális állapotát. A gyerekek játszanak, felfedeznek, próbálkoznak, miközben fejlődik a figyelmük, emlékezetük, logikájuk, finommotorikájuk. Lehetőséget ad a differenciált fejlesztésre. Azonban egyetlenegy digitális okosjáték, -eszköz sem pótolhatja a hitéletünket, rendi hagyományainkat, ünnepeinket. Láthatjuk, hogy a mai világban elvesztették az értéküket az ünnepek, a jeles napok. A mai felgyorsult életben a hétköznapok összemosódnak a vasárnapokkal, az ünnepnapokkal, az emberek dolgoznak, vásárolnak még ezeken a napokon is. Az ünnepek elveszítették valóságos tartalmukat. Óvodánkban arra törekszünk, hogy a családi, társadalmi, és egyházi ünnepeket valódi tartalommal töltsük meg, hogy megtanítsuk a gyerekeket és rajtuk keresztül a szülőket is az ünneplésre. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a néphagyományokon alapuló népszokásokat is átmentsük a jövő számára, megőrizzük az értékeiket, és így fokozatosan kialakul a népi, nemzeti értékeinkhez, a szülőföldhöz való ragaszkodás fontossága.
Kuruczleky Ilona
(Az óvodai felvételek 2012-ben készültek. Erzsébet nővér bocsátotta rendelkezésünkre, akárcsak a portréfotókat is.)
