Menü Bezárás

Fürjes Panka: „Amikor Erdélyből hazajövök, mindig kendős néniket rajzolok tyúkokkal”

Eseményekben, programokban igencsak gazdagon zajlik a Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság által hirdetett emlékév. A figyelmet az író életművére irányító változatos ötletek és kezdeményezések között egy egészen érdekessel, egy online Tamási Áron-játékokat kínáló weboldallal is találkozhatunk, ahol a játékosok egy szabadulószobából való kijutás izgalmas folyamata, három nehézségi fokozatba sorolt kvízek kitöltése és hagyományos, illetve skandináv típusú keresztrejtvények megfejtése révén is bővíthetik az íróval kapcsolatos ismereteiket. Rákattintva a tamasiaronjatekok.hu oldalra, rögtön megragadják a tekintetet az ott látható rajzok. Alkotójuk Fürjes Panka illusztrátor, akinek nem ez volt az első munkája a Tamási Áron 125 Emlékévben. A Londonban élő ifjú hölggyel, a Goldsmithsh Egyetem design szakos hallgatójával folytatott beszélgetést a Clevelandi Magyarokért Alapítvány közlése nyomán osztjuk meg olvasóinkkal.

– Édesanyád, Huszár Orsolya művészetmenedzser így mesél rólad: „Panka nem volt még kétéves, amikor egy jó kis dackorszakos elégedetlenkedés után leült és lerajzolt egy emberfejet, amelyik épp visszatükrözte a hangulatát. Akkor már láttam, hogy ez lesz az ő útja, a rajzban, a képzőművészetben fogja legjobban kifejezni magát, és ott találja meg saját boldogságát. Ehhez jön még a nagyon egészséges világlátása és értékrendje! Mindez egy édesanyának az egyik legnagyobb öröm és büszkeség!” Tudatos döntés alapján mikor és hogyan lett a te világod a grafika világa?

– Igazán kedves szavak, javarészt szüleimnek is szólhat a dicséret, azonban azt el kell mondanom, hogy a rajzolási készségeimet nem tőlük örököltem: anyai nagymamám és apai nagyapám érdeme. Személy szerint nem szeretem magam grafikusnak hívni, vagy a grafika világa kifejezést használni, sokkal inkább a rajzolásra vagy a képi ábrázolásra hivatkozom, magamat egyszerűen egy kaotikus (élet)művészléleknek vallom, mert nehezen tudom behatárolni, mivel is foglalkozom. Tény és való, hogy a rajzolást űzőm leginkább, de emellett sok minden más is érdekel, mint a varrás és a makettkészítés. Anya mindig azt mondta, előbb tanultam meg rajzolni, mint beszélni, gyermekkoromban sokkal egyszerűbbnek találtam az érzéseimet, a bennem dolgozó gondolatokat papírra vetni és vonalakba, formákba, akár színekbe önteni. Mostanában ezt már kevésbé érzem, ettől függetlenül nekem kikapcsolódást jelent leülni „firkálgatni”. Lehetőleg ezzel szeretnék majd teljes állásban is foglalkozni: illusztrálni a körülöttem lévő világot.

– Mióta élsz Londonban és hol, mit tanulsz ott?

– Londonban most töltöm a második teljes akadémiai évemet, noha először 2019 szeptemberében jöttem ki hosszabb időre gap year miatt, akkor még csak Au Pair-kedtem egy nagyon aranyos angol családnál, és eszembe se jutott, hogy itt tanuljak. Azonban nagyon megszerettem Londonban élni, és kíváncsi lettem, vajon a meglévő portfoliómmal, amellyel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jelentkeztem (sikertelenül), felvennének-e egy londoni egyetem művészeti szakára. Így jött a Goldsmiths Egyetem és a design szak, ahová végül felvettek, és ahol harmadik, egyben utolsó évemet kezdem idén. Ezen a szakon álltalános designt tanulunk, amit kicsit úgy tudok leírni, hogy „mindent is” tanulunk, azonban nincsen szakosodás egy kifejezett művészeti ágra, mint grafika vagy textiltervezés. Projektfeladatok vannak, amelyeket olyan formában lehet megoldani, ahogyan szeretnénk és ahogyan tudjuk.

– „Remek!”, „Hát engem lenyűgöz!”, „Zseniális!” – ez csupán néhány azoknak a szemlélőknek a vélekedéseiből, akik látták a munkáidat. Innen hova lehet vagy kell még fejlődni?

– Erre azt tudom mondani, hogy a határ a csillagos ég, vagy a végtelenbe és tovább. Nap mint nap tudok tanulni új technikákat, ábrázolási megoldásokat és sok más dolgot magamról is, ha folyamatosan nyitott és befogadó vagyok az engem érő impulzusokra.

– A Tamási Áron-emlékév előtt mennyire ismerted az író munkásságát?

– Természetesen az iskolában nekünk is megtanították, hogy ki volt a nagyszerű Tamási Áron, sőt az Ábel a rengetegben című regénye kötelező olvasmány is volt. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy el is olvastam, azonban a dolgozatra biztosan lelkiismeretesen felkészültem. Az Ábel nevet viszont annyira szeretem, hogy ha Isten is úgy akarja, az első fiamat szeretném Ábelnek keresztelni. Emellett mindig is sokat jártunk Erdélybe, ahová rengeteg gyermekkori emlékem fűződik (sőt még egy egyetemi projektem is), és természetesen Farkaslakán is megfordultam az évek alatt. Az erdélyi lét, a kultúra, a táj, az emberek, az állatok és így az irodalma is mindig fontos és különleges helyet foglalt el a szívemben, nem csodálom, hogy Tamási ilyen nagyszerű regényeket tudott írni ennyire inspiráló és egyedülálló környezetben. Amikor Erdélyből hazajövök, mindig idős kendős néniket rajzolok tyúkokkal.

– Igazán nagyon kedvesek a tamasiaronjatekok.hu oldal rajzai, amelyeket Fülep Márk és Fülepné Sziblik Mónika, a projekt vezetői és a honlap alkotói felkérésére készítettél. Mi inspirált, milyen gondolkodás mentén jutottál el ezekhez az ötletekhez?

– Szerettem volna mindenképpen a játékos hangot megtalálni, ami a nézőt is játékra invitálja. Tudtam, hogy az oldal alapvetően gyermekeknek, fiataloknak készül, ami szintén szempont volt a színek és a digitális eszközök kiválasztásában, ezt leginkább egy ceruzás rajzban tudtam elképzelni. Azt a kérést kaptam még, hogy minél kifejezőbbek legyenek a képek, egyértelműen utaljanak a játékok online voltára, a kvízeknél pedig a viccesen elnevezett alap-, közép- és mesterfok kategóriákra, ami, azt hiszem, sikerült is. Valójában csupán azt csináltam, amit mindig: szavak helyett vonalakat, formákat és színeket használtam kommunikáció végett.

– A játékoldal alakításában való közreműködésedet megelőzően részt vettél-e valamilyen más, az emlékévhez kapcsolódó aktivitásban?

– Az emlékév Instagram-oldalára (instagram.com/tamasi_125_emlekev) készítettem illusztrációkat Ábel a modern világban címmel.

– Egy másik téged méltató úr (P. Károly) szavai így hangzanak: „Panka nekem több mint művész, számomra a jóság és a kedves valóság! A lelke nagyon jó, a valóságot pedig soha nem bántóan, hanem fanyar, de őszinte humorral ábrázolja! Nem tagadja, hogy a világ nem tökéletes, de nem bántja meg, mert ugyanakkor tényleg nagyon vicces! Hát nevessünk rajta és magunkon is!” Szerinted mi jellemzi a művészetedet, mi a legjellegzetesebb sajátossága?

Ennél jobban magam sem tudtam volna összeszedni. Fanyar, őszinte humor, tökéletlen vonalakba zárva – így lesz tökéletes.

– Mivel foglalkozol mostanában?

– Nemrég egy csapatépítő workshopokkal foglalkozó céghez, a Leafage-hez kerültem, ahol kisebb-nagyobb terráriumokat készítünk növényekkel. Emellett saját magam és néha mások szórakoztatására „firkálgatok”.

– Hol ismerhető meg közelebbről a munkásságod, esetleg a kapcsolatot hol vehetik fel veled az érdeklődők?

– Van egy Instagram-oldalam, kifejezetten erre a célra, amely Pank.a.rt néven található meg (instagram.com/pank.a.rt), oda igyekszem rendszeresen posztolni, ott is el lehet érni, illetve van egy weboldalam, ahol szintén megtalálhatók az elérhetőségeim: furjespanka.myportfolio.com/work.

– A Misszió Média Kiadónak a Magyarság Házával partnerségben megvalósult, Játszva tanulás… című projektje kapcsán beszélgettünk. Végül, de nem utolsósorban mi mást is kérdezhetnék tőled, mint azt, hogy van-e kedvenc gondolatod Tamási Árontól, amellyel zárhatnánk ezt a beszélgetést?

– Több is van! „A szegény embernek muszáj bátornak lennie.” „Tiszta és nagy dolgokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet jutni.” Bátorság és tisztesség – két fontos dolog a mindennapjaimban, ami segít irányt mutatni az életben. 

Varga Gabriella
Forrás: Clevelandi Magyarokért Alapítvány

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.