A 66 éves mester több mint ötven új toronysüveget készített már országszerte, és százon felüli azoknak a száma, amelyeket javított. Ócsai Sándor most a Tolna megyei Kocsolán dolgozik.
Amerre jár, mindenütt a saját munkáival találkozik Ócsai Sándor. Toronysüvegek készítését és javítását végzi, országszerte. Foglalkozik ugyan a visszavonulás gondolatával a 66 éves mester, de folyamatosan keresik újabb s újabb feladatokkal. Ráckevén él, két fia és öt unokája van. Nemcsak becsületes, de hívő iparos. Vallja: „Jézus nemcsak azért áldozta fel magát, hogy elvegye a bűnt, hanem hogy újjáteremtse az ember természetét, és alkalmassá tegye, hogy Isten jelenlétébe lépjen. Képviseld azt, amit hiszel, és a hitedet hirdeti a munkád, a látszólag néma szerkezet.”
‒ Milyen szakma kell a toronysüveg-készítéshez?
‒ Mindenféle – mondja –, mert összetett a feladat. Én kőműves, díszműbádogos és ács is vagyok, de némi statikai tudásom, tervezői rálátásom is van, mert időnként olyan ötletekkel is megkeresnek, amihez nem biztos, hogy adottak a feltételek annál a toronynál.
‒ Hány toronnyal volt már dolga?
‒ Újat több mint ötvenet készítettem, a legemlékezetesebbek közé tartozott a közelmúltban a bátaszéki, a cibakházi és a szarvasi. Kisebb-nagyobb javítást több mint százat elvállaltam már. Nemrég tettem fel egy csúcsdíszt (keresztet) a pécsi székesegyház egyik tornyára, ami viharkárt szenvedett.
‒ Hogyan került erre a pályára?
‒ Apám is templomokat javított, csak ő homlokzatokat. Mi, gyerekek állandóan ott szaladgáltunk körülötte, s ahogy nőttünk, be-besegítettünk ebbe-abba. Aztán én ott ragadtam.
‒ Hányan foglalkozhatnak ilyesmivel Magyarországon?
‒ Vannak, akik csinálják, de ezt nemcsak csinálni kell. Az ilyen építménynek lelke van, úgy kell hozzáállni. Részfeladatokat, bádogozást, ácsolást vállal néhány ügyes kezű kolléga, viszont nálam komplex a szolgáltatás. Ennél a mostani, kocsolai (Tolna megye) süvegnél is a teljes rekonstrukciót megoldom: a hagyományos, fakötéses, csapos, faszeges ácsmunkától, a lemezelésig.
‒ Mikorra lesz kész?
‒ Körülbelül háromhetes munka van még hátra. A tél miatt most kell egy kis leállás, de ha megjön az enyhébb idő, befejezem. Hidegben a lemeznek igen erős akarata van, és nem szeretek vitatkozni az anyaggal. Le kell majd szedni az ideiglenes tetőt a csonka toronyról s feltenni az új sisakot. Az is időigényes.
‒ Elég furcsa, speciális szerszámokkal dolgozik. Mik ezek?
‒ A lemez sem hétköznapi, a megmunkálásához használatos dolgok sem azok. Deckfogó, borítóvas, salejzni, lemezvágók. Ha hűvösödik az idő, fel kell melegíteni az anyagot, hogy jól megmunkálható legyen. Erre szolgál ez a hajszárító kinézetű eszköz, ami hatszáz fokos levegőt állít elő. Százhúsz négyzetméter bonyolult, íves felületet kell beburkolni, úgy, hogy ha felemelik a helyére, ott 150-200 évig kiállja az időjárás viszontagságait. A kereszt 38 méter magasan lesz.
‒ Ennél magasabban is járt már…
‒ Persze, sokszor. A bátaszéki templomnál az ötvenméteres toronyfalazatra került a harmincméteres süveg. Néhány fel-leszaladgálástól megment a modern technika, a drón, ami segít szétnézni odafönn, de azért minden templomnál megvan a kilométerem.
‒ Elégedettek szoktak lenni a munkájával?
‒ Tudtommal igen. Egyszer, amikor az egyik süvegem elkészült, egy riporter megkérdezte a műszaki ellenőrt, hogy mivel segítették a mester munkáját. Azt felelte: nem aggattunk, hagytuk dolgozni. És nekem ez elég. Még 66 évesen is csinálhatom, ami örömmel tölt el. A Teremtőnek ez nem nagy valami, de emberi léptékkel mérve bizony az! A legcifrább háztető sem ragadja meg úgy az emberek figyelmét, mint egy szép, új toronysüveg.
Wessely
A képeken:
Készül az új süveg, Ócsai Sándor (fehér sapkában) irányításával. (Háttérben a csonka torony, ideiglenes tetővel.) A szerző felvételei.
