„Aki kézzel dolgozik, az kézműves, aki kézzel és ésszel, az mester, aki kézzel, ésszel és szívvel, az művész” – vallja Aquinói Szent Tamás. A kivételes tehetséggel megáldott, személyiségéből és neveltetéséből fakadóan is tökéletességre, precízségre, pontosságra törekvő, számos hazai és külföldi elismerést elnyerő, Kecskeméten élő, hetvenhét éves Bedő Istvánné Manó Éva vertcsipke-készítő népi iparművész jó példája az Aquinói Szent Tamás-i megállapításnak. Világszerte ismertté vált és nagyra értékelt csipkekölteményeit ügyes, szorgos és türelmes kezei – mondhatnánk úgy is: fürge ujjai; pozitív életszemlélete, egészséges világlátása, szelíd-szolidan élénk fantáziája; és mosolygós arcáról, tiszta tekintetéből is sugárzó jó lelke hívja életre. Képviselte már Magyarországot a vatikáni Száz betlehem kiállításon is, de abban nagy valószínűséggel egyedülálló az egész földkerekségen, hogy katolikus hitvilágunk legfőbb szimbólumai is formát öltenek orsói alatt. Ismerjék meg Önök is Kecskemét és Bács-Kiskun vármegye büszkeségét, a Művészt, akit keze, esze és szíve mellett mély hite is vezet értékteremtő alkotómunkájában.
– Mielőtt elkezdenénk a személyes életútjáról beszélgetni, tisztázzunk valamit: mi a különbség a halasi csipke és a vert csipke között?
– A halasi csipkét a hímzőrámára kifeszített vászonra tűvel varrják, míg a vert csipkét speciálisan erre a célra alkalmazott orsókkal készítik. A vert csipke eredete az 1500-as évek elejére vezethető vissza: egy fiatal lány észrevette, hogy a szerelme nadrágjának a szára kirojtosodott és megpróbálta ezeket a szálakat valamilyen módon összeszedni. A fiú, látva, hogy ez a rengeteg szál micsoda gondot okoz a barátnőjének, kis pálcikákat adott a kezébe segédeszköznek. A lány ezekre a pálcikákra fölcsavarta a szálakat és a saját elképzelése szerint összedolgozta azokat. Innen ered a csipkeverő orsó. A verő jelző pedig abból fakad, hogy amikor a pálcák egymáshoz verődnek, különleges ritmusos hangot adnak ki.
– Egyszerre hány ilyen orsóval dolgozhat a csipkeverő alkotó?
– Az orsók száma a néhánytól a több százig terjedhet.
– Milyen más eszközökre van szükség a csipkeveréshez?
– Kell hozzá még egy fűrészporral jó keményre tömött csipkepárna, tüllcsipke esetén pedig lapos párna, és nagyon sok gombostű. Az orsókra feltekert fonalakat a szépen, precízen megszerkesztett mintarajz szerint vezetjük és a gombostűkkel rögzítjük. És persze szükséges még hozzá nagy adag türelem, pontosság, koncentrálás. Csend és rend kívül és belül, magunkban is.
– Feltételezem, hogy egy-egy vert csipke elkészülése nem néhány napot és nem is néhány hetet vesz igénybe…
– Inkább több hónapot, esetenként éveket is igénybe vesz.
– Magyarországon hozzávetőlegesen hányan foglalkoznak csipkeveréssel?
– Mára jóval a kétszáz alá csökkent a számunk.
– Éva életébe hogyan épült be és foglalt el ilyen előkelő helyet a csipkeverés?
– Az előzmények a diákéveimig nyúlnak vissza. Kislánykoromban minden művészeti ág érdekelt, ügyes voltam rajzból, jó kézügyességem volt, de a tánc és azon belül a klasszikus balett teljesen elbűvölt. Budapesten Pallay Annánál, a Magyar Királyi Operaház szólótáncosnőjénél el is kezdtem ezt tanulni, de a kilencedik évfolyamban elszenvedtem egy balesetet, amiből kifolyólag gerincsérvem keletkezett. Ötvenéves koromban le is százalékoltak emiatt. Munkahely nélkül maradtam, megszűnt a napi rutinom, a megszokott életvitelem, kiüresedett minden. Korábban sokat kézimunkáztam, szakkönyvek segítségével megtanultam matyót, kalocsait hímezni, keresztszemest, selyem- és gyapjúgobelint készíteni, de ez már nem elégített ki. A leszázalékolás után eljutottam egy szanatóriumba, és ott megismerkedtem egy szombathelyi hölggyel, aki meghívott a Savaria Táncversenyre. Éppen azzal egy időben tartották a Szent György Napi Vásárt, ahol láttam egy idős hölgyet csipkézni. Elég sokfélét kézimunkáztam már, de ahhoz hasonlóval, mint amit ő csinált, életemben nem találkoztam. Kiderült, hogy csipkeverés volt az, amivel ő akkor ott foglalkozott. A haláláig nagyon jó barátságban voltunk. Összehozott egy keceli fiatal csipkeverő ismerősével, aki veszélyeztetett terhesként még a szülése előtt megmutatta nekem a három alaplépést. A három alapverés persze azt jelenti, hogy millióféleképpen lehet változtatni ezeket a mozdulatokat, így különböző csipkék alakulnak ki belőle. Csipketáborokba is kezdtem járni, de végül a legnagyobb segítséget a Fürge Ujjak kézimunkalap és abban a vertcsipke-készítés leírása jelentette. Pár hónap múlva a kiskunhalasi csipkekiállításra már vittem egy szív alakú kis terítőcskét. Szép lassan megértettem, miért nevezik a vert csipkét a kézimunkák királynőjének.
– Mi a csipke legnagyobb tudása, erénye, képessége?
– Ha valaki a csipkére gondol, a lelki szemei előtt valami könnyű, finom, puha, különleges, légies szépség jelenik meg. A csipke készítése, de még inkább a viselete sokkal nőiesebbé teszi a hölgyek öltözködését, finomabbá változtatja a lelküket és a viselkedésüket is. Azt szoktam mondani, hogy a csipke szeretete szebbé teszi a világot.
– Gondolom, országonként, régiónként változnak a csipkestílusok.
– Valóban, ahány nemzet, legalább annyiféle csipkefajta létezik, de azon belül is tájegységenként változhatnak a stílusok. A magyar vert csipkék között szerepel – a teljesség igénye nélkül – a móga, a felvidéki kontúrszálas, a sóbányai, a csornai menyecskekendők tüllcsipkéi, a subrikálásszerű, a Zobor-vidéki, a gömöri, a külföldiek közül pedig említhető a chantilly, a rosalin, az arany, a cantu, az idriai és a görög vert csipke. Az évszázadok során minden nemzet és népcsoport kialakította a maga csipkefajtáját, és egy-egy alkotónak is kialakul a saját, egyedi stílusa a kedvelt minta- és motívumvilága szerint.
– Számos használati tárgy – például viseletkiegészítők, ékszerek, kitűzők, asztalterítők, asztalifutók – vagy dísztárgy kerül ki az orsói alól. Miért gondolta, hogy az istendicsőítést is bele kell foglalnia a csipkékbe?
– Mindig Mária-tisztelő voltam. Ötvenéves koromban átestem egy nőgyógyászati nagyműtéten, daganat miatt, s mielőtt az megtörtént volna, bementem a barátok templomába a Mária-oltárhoz imádkozni. Nagyon szeretem, amikor nincs senki körülöttem, csak ketten vagyunk, Isten és én, s közben kicsit szól az orgona is. Mielőtt kijöttem volna a templomból, visszaültem a hátsó sorba, potyogtak a könnyeim, és egyszer csak a fejem fölött az orgona megszólalt. Akkor is azt mondtam magamban: Éva, neked nem lehet semmi bajod, ha a Jóisten így valóra váltja azt, amire mindig is vágytál – hogy a Jóistennel kettesben legyél a templomban és közben megszólaljon az orgona. Nem is lett semmi bajom a műtét után. Ezért lehet látni Máriát, keresztet és más szent témákat ábrázoló csipkéket a munkáim között.
Karácsonykor a fenyőfámat is csipkékkel díszítem, minden évben más kollekcióval. A Szentcsaládot és a háromkirályokat megformázó csipkéimmel 2018-ban én is képviselhettem Magyarországot Rómában a Száz betlehem című kiállításon. Innen jött a szárnyasoltár ötlete, szintén betlehemi jelenetekkel, majd az Aranykereszt és sok más hasonló. Az egyik keresztem a legidőigényesebb és legnehezebb csipkefajtával, tüllcsipkével készült.
– Megvásárolhatók az alkotásai?
– Még soha nem adtam el egyetlen csipkémet sem. Olyan egyediek, annyi munkám és időm van bennük, hogy egyrészt nem szívesen válnék meg tőlük, másrészt megfizethetetlen az eszmei értékük.
– Legközelebb mikor és hol láthatják alkotásait a tárlatlátogatók?
– Augusztus 5-én, kedden délután 16 órakor nyílik meg az Életművem című kiállításom Kecskeméten a Tudomány és Művészetek Házában. A vendégeket Lévai Jánosné, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselője, tanácsnok köszönti majd, a kiállítást pedig Berzeviczy-Fehér Jánosné viseletkészítő, a Népművészet Mestere nyitja meg. A tárlat tíz napig, augusztus 15-ig lesz látogatható. Ez idő alatt igény esetén tárlatvezetést és csipkebemutatót is tartok.
– Az Életművem cím amolyan összegzően, amolyan lezáróan hat. De ugye nem zár le semmit sem?
– Szó sincs ilyesmiről. Az életmű fogalommal inkább az évtizedek alatt született munkák keresztmetszetére utalok, vagyis arra, hogy nem tematikus válogatást állítunk ki, hanem minden témából, stílusból, formából mutatunk egy keveset. Természetesen tervezek még további kiállításokat, ezzel kapcsolatos meghívásokat boldogan elfogadok. Szeretek emberek között lenni, velük beszélgetni, és eljutni arra a következtetésre, hogy igen, a csipke szeretete szebbé teszi a világot.
Varga Gabriella
Névjegy
Bedő Istvánné vertcsipke-készítő népi iparművész 1948-ban született Kecskeméten. Fiatal korában szívesen foglalkozott hímzéssel és egyéb kézimunkák készítésével, azok eredetét, szín- és öltéstechnikáját tanulmányozta is. Ötvenéves korában ismerkedett meg a csipkeveréssel. Miután a három alapverést megmutatták neki, teljesen önállóan, szaklapokból tanulta meg a csipkeverést. Később alkotótáborokban is fejlesztette tudását. Elsősorban a Kárpát-medencei vert csipkékkel, de a külföldiekkel is foglalkozik. Több A és B kategóriás zsűrizett munkája van szinte minden csipkefajtából. 1998-ban tagja lett a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesületnek, 1999-ben pedig a Magyar Csipkekészítők Egyesületének. 2004-ben mindkét szervezetben vezetőségi taggá választották. Részt vesz a Népművészeti Egyesületek Szövetségének a munkájában is. 2003-ban belépett az OIDFA Nemzetközi Csipke Világszövetségbe és csipkéi azóta jelen vannak a kétévenkénti világkiállításokon. 2001 óta vezette a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület vertcsipke-táborait. 2003-tól minden évben meghívják a Tokaji Csipke és Viseletkészítő Táborba, ahol az évek alatt elkészített blúzokat és kötényeket szívesen viseli. A Vajdahunyad-vár százéves fennállásának évfordulója alkalmából megrendezett Magyar Kézművesség 2007 kiállításon különdíjat nyert. 2008 óta minden évben részt vesz és képviseli szülővárosát a különböző európai nemzetközi vertcsipke-fesztiválokon. Kecskeméten a Ward Mária Leánygimnázium és Kollégiumban szakkör keretében adta át tudását a fiatal korosztálynak. Ezen kívül oktatott felnőtt kezdő- és haladó csoportot is a saját eszközeivel, ellenszolgáltatás nélkül. Fontos célja, hogy minél szélesebb körben továbbadja az eddig megszerzett ismereteit, de ezt a küldetést ma már leginkább a tanítványaira bízza. 2010-ben volt az első önálló kiállítása a Kecskeméti Katona József Színházban, majd 2017-ben és 2022-ben ugyancsak rendezett tárlatot a teátrumban. 2010-ben a Magyar Csipkekészítők Egyesületének szakmai továbbképző táborában a tüllcsipke készítését oktatta. 2011-ben Budapesten a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége székházában állította ki munkáit. 2012-ben Kecskeméten megrendezte az I., 2014-ben a II., 2016-ban a III. és 2018-ban a IV. Nemzetközi Vertcsipke Fesztivált. A Magyar Csipkekészítők Egyesületének huszonöt éves fennállása alkalmából 2013-ban Kecskeméten ünnepi vertcsipke-kiállítást szervezett és bemutatott a Népi Iparművészeti Gyűjteményben. Kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként 2013-ban megkapta Az Év Kecskeméti Mestere díjat, valamint a népi kultúra ápolásának kifejtett magas szintű tevékenységéért a Magyar Művészeti Akadémia Zilahy-díját. Csodálatos és egyedi tervezésű munkái Kecskemét város, Bács-Kiskun vármegye, valamint Magyarország jó hírnevét erősítik. Művészi technikája egyedülálló, ezért munkásságát mint városi és megyei értéket a Kecskeméti Értéktár és a Bács-Kiskun Vármegyei Értéktár is befogadta.
