Menü Bezárás

Körülbelül kétezer orgona állapotát mérte már fel – és közreadta az orgonaépítő Angster József XIX. századi naplóját

Hajdók Judit orgonaművész, orgonakutató és szakértő már körülbelül kétezer orgona állapotát vizsgálta meg országszerte. Most az ő szakmai irányításával újítják fel a szekszárdi templom 130 éves hangszerét, Pécsen.

Elszállították Pécsre felújítani a szekszárdi, Béla király téri templom orgonáját. A 130 éves hangszer várhatóan májusban kerül vissza a helyére. Múltba és jövőbe is tekintő információkkal Hajdók Judit szolgált, aki orgonaművész is és kutató is. A munkálatokat az ő szakmai tanácsainak figyelembevételével végzi a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra.

‒ Hányan lehetnek az országban, akik ilyen szinten értenek az orgonákhoz, mint ön?

‒ Csak néhányan vagyunk – mondja Hajdók Judit. ‒ Nagy tapasztalat és elhivatottság kell hozzá.

‒ A szekszárdinak minden porcikáját felújítják? Egyáltalán: milyen részekből áll egy orgona?

‒ A nagyobb szerkezeti egységek minden orgona esetében: a sípmű, a játszóasztal, a fúvók, a szélládák (ezen állnak a sípok, ebben vannak a szelepek) és a traktúra, ami a billentyűk és a szelepek közötti működést biztosítja. A szekszárdi, Urunk Mennybemenetele-plébániatemplom orgonájának teljes helyreálltására sor kerül. Minden elemét elszállították a pécsi üzembe. Nem kis munka vár rájuk, sípból például 1300 van, a legnagyobb ötméteres. Az üres orgonaház maradt csak a helyszínen, májusig. Előreláthatólag akkor érkezik vissza a hangszer.

‒ Milyen régi ez az orgona? Ismert a készítője?

‒ Az orgonaszerkezetet 130 éve készítette Angster József, aki a magyarországi orgonaépítészet legjelentősebb mestere volt. Ám a szépen márványozott késő barokk orgonaház, amely három szekrényből áll, ennél régebbi, több mint kétszáz esztendős. Angsterék pécsi cége az első orgonát az ottani zsinagógába készítette, aztán összesen 1300-at a monarchia területén.

Hajdók Judit a soproni, 1632-ben készült orgona hangzását próbálja ki, az általa vezetett helyreállítás után

‒ Hány működhet máig az Angster-orgonák közül?

‒ Talán kétharmaduk, bár a városi templomokban állók többségét már átépítették. Eredeti Angster-orgonákat inkább a falvakban találunk. A szekszárdihoz is hozzányúltak az idők során, kisebb változtatásokat végrehajtva. A mostani restaurálás után újra az eredeti hangzás fog érvényesülni.

‒ Sokat tanulmányozta ezt a mesterséget?

‒ A mesterséget és a mester életét is. Angster József egyénisége rendkívüli, élete, munkássága kimeríthetetlen forrás. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sajtó alá rendezhettem az 528 oldalas kéziratos naplóját, amely Angster József: Életrajzom. Egy XIX. századi orgonaépítő naplója címmel meg is jelent 2017-ben, a Rózsavölgyi és Társa kiadónál. Angster idős korában, családja számára vetette papírra az élettörténetét fiatalkori naplói, emlékezete és céges iratai alapján, képekkel és rajzokkal illusztrálva. A napló nyolcvan évet ível át, illetve érdekes históriákat közöl a felmenőkről. Nemcsak a saját életébe enged betekintést, hanem a XIX. századi tanonclétbe is, és utazásai kapcsán a 150 évvel ezelőtti Európáról is képet alkothatunk.

‒ Miért érdemes megmenteni a régi orgonákat, miért nem cserélik ki őket olcsóbb, könnyebb, kisebb, többet tudó, elektromos hangszerekre?

A sípos orgonákat minden esetben az adott térbe tervezik hangzási és játéktechnikai szempontok figyelembevételével, majd kézműves módon elkészítik hosszú hónapok alatt. Ez az igényesség nincs meg a digitális hangszereknél. Azok hangja mesterségesen keltett. A digitális orgona műhangja nemcsak a vájt fülűek számára zavaró. Ahogy egy templomba nem illik művirágot tenni, úgy a műhang sem odaillő dolog. És mennyi egy digitális hangszer élettartama? Legalább hatszor-nyolcszor kell cserélni 130 év alatt.

‒ Ön művész is, szakértő is. Hány orgonával volt már dolga?

‒ Mire elvégezzük a Zeneakadémiát, bizonyos mértékig kell értenünk az orgonához, hiszen bármelyik idegen hangszeren ki kell ismernünk magunkat. Igazán komolyan húsz éve foglalkozom az orgonaépítészettel és orgonakutatással; akkor lettem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal orgona-szakreferense. Körülbelül kétezer orgonát vizsgáltam meg az országban, köztük a legrégebbit, egy sopronit, amely 1632-ben készült. Szekszárdon, tíz éve, mind a négy templom orgonájának állapotát felmértem: a belvárosi és újvárosi katolikusét, az evangélikus és a református templombélit. S most a belvárosinál elérkezett a felújítás ideje.

‒ Miért viseli a szívén ezeknek az öreg hangszereknek a sorsát? Mikor, mi érintette meg, hogyan kezdődött az orgonásdi?

‒ Tizenöt éves koromban láttam először közelről orgonát, amikor édesanyám beíratott a kántorképzőbe. Azóta vonz ez a hangszer. Ez a munkám, a hobbim. A felnőtt életem első húsz évét művészként éltem, az orgona transzcendentális világában. Csodálatos műveket játszottam csodálatos hangszereken – leginkább külföldön. Napi hat-nyolc órát gyakoroltam. Most a magyarországi orgonaépítők hangszereit kutatom napi hat-nyolc órában. Ugyanúgy kitölti az életem és betölti a lelkem.

Wessely