Menü Bezárás

Molnár Levente: A hit a mi láthatatlan pajzsunk

Az alig harmincnyolc esztendős világhírű bariton a földkerekség szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már, a New York-i Metropolitan közönsége előtt két főszerepet is, mégis hazahúzta a szíve. Itthon akar élni, családja, tágabb hazája és népe szolgálatában. Ezúttal nem a hivatása kibontakozásáról és kiteljesedéséről, nem a reflektorfényről, még csak nem is a Bánk bán-opera várható előadásairól beszélgettünk vele – arra voltunk kíváncsiak, honnan ered az a mély hit és hazaféltés, ami annyira fűti Molnár Leventét, és miért nevezi a magyart „csodanépnek”, amely nem véletlenül kapta éppen most az Eucharisztikus Kongresszus megrendezésének feladatát. Szerinte nehéz helyzetek elé a Jóisten csak erős embereket állít.

Fotó: Éder Vera / COOPERA

– „Amikor a Hazám, hazámat éneklem, néha az erő is kimegy a lábamból, annyira fáj, annyira fontos. Én az ilyen pillanatokért élek” – ezt mondta nemrég egy interjúban. Mit érez, mire gondol amikor a Bánk bán-opera leghíresebb áriáját énekli?

– El kell mondjam, mit érzek akkor, amikor készülök rá, még mielőtt bemennék a színpadra: azt érzem, hogy nyilvánosan fogok imádkozni. Olyan imát mondok el, amit a szerzők áldott pillanatban hoztak létre. Éppen ezért hatalmas felelősség a közvetítése. A Hazám, hazám nemcsak azért kedvelt mű, mert szép a dallama és szép a szövege: slágerré válhatott azért is, mert eléri a célját. Aki nem hisz, de magyarságérzete van, ahhoz közelebb viszi Istent. És aki vallásos, de a nemzettudat távol áll tőle, az találkozni fog a magyarság értékével. A Hazám, hazám-at csak akkor tudom elénekelni, ha érzem a bizsergést a mellkasomban. Halálosan komoly missziónak tekintem az eléneklését. Azt akarom, hogy megrendítse az embert, mekkora súly az, ha úgy él, hogy fontos az Isten, a haza, a család, és nem szeretné, hogy bármelyik sérüljön. Ez a zene gyönyörűen tükrözi a magyar elszántságot a hit iránt, a magyar választást, hogy keresztények leszünk. Az egyistenhit a mi láthatatlan pajzsunk, csak ezt a pajzsot ápolni kell. Ebben Bánk bán segíthet. Nagyon sokszor használja, megszentelten és tiszteletteljesen, az Isten és a haza szavakat összekapcsolva. Egyik a másik nélkül, tudjuk jól, hova vezet.

Azt mondja, a nemzeti érzés Istenen, az imán keresztül fogan meg az emberben?

– Igen és ettől még felemelőbb a dolog. Mi vallásos, hittel teli nép vagyunk. A mi népünk csodanép. Mi voltunk Európában az elsők, akik 1568-ban a tordai országgyűlésen, meghaladva a korunkat, elismertük és hivatalossá tettük a szabad vallásgyakorlást. Elfogadtuk azt, hogy szabad akaratából, felekezettől függetlenül az egyistenséget mindenki gyakorolhassa. Büszkék lehetünk a sportteljesítményeinkre, a feltalálásainkra, de főleg arra, hogy milyen komoly tanúbizonyságot tettünk hitről és elfogadásról. A magyarság nagyon szépen él együtt ebben a sokféle hitben – mert mindegyiknek ugyanaz a lényege: szeretet, tisztelet, elfogadás. Ebben a legerősebb Erdély és a magyarság: az Istennel való szoros kapcsolatban. Hány papunk és püspökünk állt ki a hit és a nemzet igazsága mellett és tudták képviselni azt mártírként, vértanúként is akár!

Bánk Bán-főpróbán, 2020. augusztus 18-án. Fotó: Hegedűs Bence / 4K Media Studio / COOPERA

– Ahogy Márton Áron püspök mondta 1944-ben Kolozsváron: „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség”…

– A határon túli magyarok megmaradása elképzelhetetlen volna hit nélkül. Akik szülőföldjükön maradnak, a hit erejével tudnak ott maradni. Hisznek a Jóistenben. Hisznek abban, hogy a magyarság a Jóisten által tud csak megmaradni. A hit lenyűgöző. A hittől önbizalmunk lesz. Gyakran kérdezik tőlem, hogy honnan az önbizalmam. Onnan, hogy van gyökerem és az tele van hittel. A hit olyan, mint az immunrendszer. Nem elég megtanulni a tájszólásokat, a mondákat, a vicceket, a történelmet, a hitet is tudni kell. Ez az, ami igazán megtart. Ez az, ami halhatatlan. Ha a gyökérzetünk hittel táplált, akkor nem betegszik meg olyan könnyen a lélek. A hit segítségével a gondjainkat is meg tudjuk úgy oldani, hogy az egónkat félretesszük. Minden nehézséget sokkal könnyebben átvészel az, akinek hite van. Képes lesz a bajt minimalizálni. A hit láthatatlan pajzs a gonoszság ellen. A jó felé terel és jó emberismerővé tesz. Sokan mondják, hogy nem vallásosak, de hitük van. Már az is szép dolog, ha az ember egyénileg próbál az igazság felé közelíteni. Mi, székelyek harcos nép is vagyunk, akik többször tanúbizonyságot tettünk a hitünk mellett, és kiálltunk érte, kaszával-kapával is, ha kellett. Minket senki ne akarjon meggyőzni arról, hogy ami jól működik, az rossz.

Fotó: Éder Vera / COOPERA

– Mikor érezte először önmagában a hitnek ezt a mélységét, amiről ekkora lelkesedéssel beszél?

– Amikor az ember megszületik, jó esetben kap egy egészséges édesanyát és egy édesapát, kap anyanyelvet, oktatást, de nem mindegy, hogy hogyan éli meg a hétköznapokat, mennyire tanul meg ünnepelni, a szülők hogyan nevelik, hányszor viszik el templomba, hányszor beszélnek neki Jézusról, Istenről, a létezésről, hogyan mutatják be, egyáltalán beszélnek-e neki a hitről. Emlékszem, egészen pici gyermekként, már négy-öt évesen egy-egy fontos kérdésnél a válasz keresésekor mindig elhallgattattam az elmémet és figyeltem a leghalkabb hangra, a legcsendesebb, legbékességteljesebb belső sugallatra, mert az mindig megadta a feleletet. Aztán ahogy az ember cseperedik, másképp tekint a világra, és megesik, hogy nem a bölcs, szelíd hangra hallgat, hanem kipróbál nem föltétlenül jó irányba vezető utakat is. A jó út ugyanis nagyon keskeny, könnyű letérni róla. De a botlásaink azért vannak, hogy tanuljunk, a személyiségünk kialakuljon és visszataláljunk Istenhez. Azért ad nekünk annyi próbalehetőséget a Jóisten, hogy mindig visszataláljunk Hozzá.

– Önnek voltak ilyen visszatalálásai Hozzá?

– Soha nem fordultam el tőle, még gondolatomban sem, mindig mély volt az én hitem, de megerősítésben volt részem. Például akkor, amikor egy repülőgépen majdnem lezuhantunk. Még nem voltam huszonöt éves és több kisebb repülés után ez volt a leghosszabb utam: közvetlen Malév-járattal Budapestről indultunk New York-ba. Rendben fel is szálltunk, csakhogy Bécs után leállt az egyik motor. Instabilan repültünk, kinyíltak a poggyásztartók, mindenki pánikba esett. A pénztárcámban lévő Csíksomlyói Szűzanya-képhez nyúltam, és meg is kaptam Máriától a nyugalmat, a helyzet elfogadását. Bécs nem engedte, hogy leszálljunk, mert tele voltak az üzemanyagtartályok – a kapitány folyamatosan tájékoztatott arról, hogy mi történik –, tehát visszafordultunk Magyarország felé. Egy óra múlva értünk vissza. A pilóta kiengedte az üzemanyagot, hogy ha a földhöz csapódunk, nehogy nagyot robbanjon, és egy motorral szépen letette a gépet. Nagyon kemény élmény volt, megtetézve még azzal, hogy leszállás után kb. két órán keresztül nem engedtek ki a gépből, mindent átvizsgáltak.

Fotó: Éder Vera / COOPERA

Gondolom, hazatérése után első útja Csíksomlyóra vezetett…

– Azelőtt és azután is mindig elmentem a csíksomlyói búcsúba. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyek ott minden évben a csíksomlyói Szűzanyánál. Van, miért hálát mondjak neki.

– Mit jelentett a székely népnek Ferenc pápa csíksomlyói látogatása?

– Kétezer év óta nem járt Erdélyben pápa, és lehet, hogy jó néhány száz évig nem is fog. Óriási a jelentősége annak, hogy Ferenc pápa felkereste Csíksomlyót. Eljött, mert tudja nagyon jól, hogy mi vagyunk a katolikus egyház utolsó keleti bástyája. S emiatt mi vagyunk a legerősebbek is. Mint annak idején a határvédelemnél, úgy most is a székelység a hit első védvonala. Hatalmas felelősség ez ránk nézve. Éppen ezért, egy ilyen komoly népnek, mint a magyar, mindig komoly helytállást kell mutatnia.

– Ez erkölcsi felszólítás az Eucharisztikus Kongresszusra is?

– Nem akármi, hogy Budapest rendezheti meg! Igen, ebből is a legjobbat kell kihoznunk és tanúbizonyságot kell tennünk a világ előtt a hitünkről. Meg kell mutatnunk a hit- és lélekteli jelenlétünket a Kárpát-medencében. Ez is láttatni fogja, hogy milyen nagyszerű nép vagyunk és hogy a lelkünk a Kárpát-medencénél is nagyobb. Nem földrajzi területhez kötött. Igen, most nehéz időket élünk, de ne felejtsük el, hogy ilyen nehéz helyzeteket csak erős emberek kapnak.

– Hogyan telik az élete tavaly tavasz óta?

– Alkotok és tehetségemhez mérten segítem az itthoni kulturális életet. A párommal, Mester Viktóriával több videót készítettünk, az Imádság (Isten áldja meg a magyart) címűben a kislányunk, Ajna is énekel. A covidról is énekeltünk egy dalt, nagyon mókás, sokan szerették, a Facebook-on több mint egymillióan látták. Sajnos az oldalamat a Facebook törölte, nem tudni, miért, nem indokolták meg. A YouTube-on viszont megtekinthető az említett két videó.

III. Hazulról Hazaiaknak Gálakoncert, Csíkszereda, 2018. Fotó: ARTSTART4U Egyesületek

Az ARTSTART4U Egyesületekkel – a Művészeti Alap Értetek és a Class Értékek Egyesülettel –, magyarországi kormányzati támogatással hat éve minden augusztusban tíznapos ingyenes mesterkurzust tartunk Székelyföldön száz gimnazistának, bentlakással, ellátással, fuvola-, hegedű-, zongora-, gordonka-, klarinét- és énekoktatással. Tavaly nyáron is megtartottuk, ezúttal magyarországi tanárok nélkül ugyan, de neves erdélyi egyetemek oktatóival.

ARTSTART4U Mesterkurzus, 2018. Fotó: ARTSTART4U Egyesületek

Szintén anyaországi támogatással sikerült elindítanunk a magyar egyetemi énekoktatást is: Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen, tíz ösztöndíjas hellyel tavaly szeptember óta énekoktatás folyik magyarul. A Kárpát-medence egyik legjobban felszerelt énekszaka kezdte meg itt a működését. Nagyon tehetséges hallgatókat tanítunk, szép eredményeket értek el már az első féléves vizsgán is.

A COOPERÁ-val közösen Schubertiáda online – Dalok, kvintettek, versek, prózák Franz Schubert emlékére címmel 2020. december 19-én zenei és irodalmi estet rendeztünk, amelyet Pócsmegyerről közvetítettünk. Azért onnan, mert ez az egyetlen hely Magyarországon, ahol Franz Schubert járt, az Esterházy család meghívására, 1818-ban, és később is nagyon pozitívan emlékezett vissza az ott töltött időre.

Új opera és film is van készülőben. Komoly ambícióim és elképzeléseim vannak arról, hogy milyen művekkel, drámákkal lehetne a magyarságot, a Kárpát-medencét a világ előtt ismertebbé tenni.

– Vagyis a jelenlegi nehéz körülmények között is megtalálta a helyét és a feladatait.

– Nagyon érdekes az, amit ez a helyzet kihozott belőlem. Elkezdtem a jó oldalát keresni. Ebben is a Jóisten közreműködését látom, két-három éve ugyanis nagyon komolyan elhatároztam, hogy a Kárpát-medencében szeretnék tevékenykedni. Minél hamarabb szerettem volna hazajönni és évente legfeljebb egyszer-kétszer vendégszerepelni külföldön. Korábban ez fordítva volt. És jött a járvány, az összes szerződést felmondták, úgyhogy alaposan belefogtam az itthoni tevékenységekbe és ebben nagyon jól érzem magam. A COOPERA társulatában otthont leltem. Hogy itt mennyire komoly munka folyik, azt jól mutatja a Bánk bán, amely iránt már Németország és Verona is érdeklődik. Fontos nekem ez a szerep. Ebbe mindent beleadok.

IV. Hazulról Hazaiknak Gálakoncert, Csíkszereda, 2019. Molnár Levente és Bocskor Salló Lóránt. Fotó: Iochom Zsolt

– A családja és a küldetéstudata mellett mi volt még az, ami ilyen erőteljesen hazaszólította?

– Az, hogy odakint bármi történik körülöttem, semmi nem fáj. Mert nem a miénk. Azért jobb itthon lenni, mert itthon minden fáj. Itthon szomorúak vagyunk, ha valami nem úgy sikerül, harcolunk azért, hogy minden jobb legyen, hogy a hazánkat, ami a miénk, fejlesszük. Mert ez nemzeti ügy. Hitbéli ügy. Idehaza minden fontos. És minden veszteség, minden csalódás fáj. Ebből a keserédes fájdalomból fakad minden szép és jó a következő generációk számára.

Remélhetőleg a hit és a tudomány szép együttműködésével a világ kilábal a bajból és újra a személyes találkozások fogják meghatározni az életünket. Ehhez (is) fontos és szükséges, hogy hallgassunk arra a halk belső hangra. Figyeljük annak a szavát, mert a segítség onnan jön.

Varga Gabriella
Forrás: NEK
Fényképek: 4K Media Studio, COOPERA és ARTSTART4U Egyesületek

Névjegy

Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes, bariton Gyergyóremetén született 1983. április 5-én. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolában több ének- és népdalversenyt megnyert. A Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola magánének szakán tett érettségije után, 18 évesen debütált az aradi Nemzeti Színházban. Tanulmányait a Nagyváradi Zeneakadémia magánének szakán folytatta.

Fotó: Zsólyomi Norbert

Húszévesen a Kolozsvári Magyar Operában énekelt. Huszonegy évesen Budapesten a Magyar Állami Operaházban mutatkozott be, ahol számos főszerepet énekelt: Don Giovanni, Almaviva gróf, Guglielmo, Figaro, Malatesta (2001 márciusában Juan Pons Don Pasquale-szerepdebütálásán), Dandini, Marcello (2010-ben Rost Andreával), Silvio, Escamillo, Anyegin és a János vitéz Bagója. A Művészetek Palotájában 2007-ben Viktor Ullmann Atlantisz császára című operájának főszerepét formálta meg a Budapesti Fesztiválzenekarral, Fischer Iván vezénylete alatt, Lukáts Andor rendezésében. 2007-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Madách Színházban Webber Macskák című musicaljében Old Csendbelenn szerepét alakította, Szirtes Tamás rendezésében. Nemzetközi bemutatkozása a 2007-es Cardiffi Énekversenyhez kapcsolódik, ahol döntősként Carlo Rizzi vezényletével énekelt. Egy évvel később, 2008 szeptemberében már a londoni Royal Opera House-ban a Don Giovanni Masettóját alakította, Antonio Pappano vezényletével. 2009 márciusában a müncheni Bajor Állami Opera (Bayerische Staatsoper) színpadán a Falstaff Fordjaként debütált, Stefan Soltész vezényletével. A 2009/2010-es évadtól öt éven át a dalszínház tagja, egyik vezető baritonja volt. Rendszeresen énekelte a Così fan tutte Guglielmóját, A sevillai borbély Figaróját, a Szerelmi bájital Belcoréját, a Bohémélet Marcellóját, a Pillangókisasszony Sharpless konzulját, a Jancsi és Juliska Péterjét és a Lohengrin Hirdetőjét. Olyan világhírű karmesterekkel dolgozott, mint Marco Armiliato, Ascher Fisch, Zubin Mehta, Kent Nagano és Stefan Soltész. 2009-ben Bordeaux-ban, majd 2011-ben a berlini Deutsche Operben, 2012-ben a Magyar Állami Operaházban énekelte a Tannhäuser Wolframját. A londoni Royal Opera House-ben 2011-ben hatalmas közönség- és szakmai sikerrel formálta meg A sevillai borbély Figaróját, majd a szereppel debütált a Bécsi Állami Operaházban és később Budapesten is énekelte. 2012-ben a Müncheni Fesztiválon a Bohémélet Marcellóját énekelte, Angela Gheorghiu és Joseph Calleja partnereként. Két főszerepben is fellépett a New York-i Metropolitan közönsége előtt: 2015-ben mint Marcello a Bohéméletben, 2016-ban pedig Malatestát énekelte a Don Pasqualéban. 2016-tól a Zürichi Operaház állandó tagja volt. Énekelt még többek között Bordeaux-ban, Tokióban, Madridban is. 2017-ben a Kossuth- és Jászai-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében Erkel Ferenc Bánk bánjának címszerepében lépett színpadra, amely előadás 2018 októberében a New York-i David H. Koch Theaterben is debütált. Alakítását Fred Plotkin, az USA egyik legkiválóbb operaszakértője, a WQXR, Amerika első kereskedelmi-klasszikus zenei rádiójának munkatársa a 2018-as év egyik meghatározó alakításaként említette, dicséretben részesítve Molnár Levente Bánk bánját a Lincoln Centerben. Nem kisebb nevek mellett szerepel a neve, mint Placido Domingo és Thomas Hampson. 2018 augusztusában a Magyar Nemzeti Színház meghívására az újraálmodott Csíksomlyói Passió előadásban lépett színpadra Pilátus szerepében, a csíksomlyói nyeregben, huszonötezer ember előtt. A 2018/2019-es évadban, a Magyar Állami Operaház előadásai mellett, visszatért Münchenbe is. A 2019/2020-as évadban többek között San Franciscóban és Tel Avivban énekelt. Művészi munkásságát 2016-ban Liszt Ferenc- és Kriterion Koszorú-díjjal ismerték el. 2017 júliusában szülőfalujában, Gyergyóremetén díszpolgári címmel tüntették ki. Szintén 2017-ben a Magyar Örökség-díjat is átvehette. 2019. február 21-én a Universal Music Hungary gondozásában megjelent első szólólemeze Nagyok, melankolikusok, vidámak, hősök címmel (angolul: Giants, tragedians, comedians, heroes). 2020 óta a COOPERA társulatának a tagja.

COOPERA

Az „Operában utazunk” jelmondattal működő COOPERA fő célkitűzése operák koprodukciós bemutatása. Azért jött létre, hogy hazai vidéki operatársulatok összefogásával és együttműködésében operaelőadások szülessenek, amelyeket aztán az összes résztvevő partnerintézményben bemutatnak. Az alkotók és a közreműködő művészek, valamint a konkrét operák kiválasztása is a színházak közös döntése alapján történik. Az együttműködő színházak megosztják a költségeket, akárcsak az évadon belüli játszási periódusokat – vagyis a premiert követően a produkció utazik városról városra, színházról színházra. A COOPERA-projekt alapvető lényege az egyszerre gazdasági, művészeti és logisztikai jellegű együttműködés. Az operavilágot is érintő állandó költségcsökkentési elvárások mellett a COOPERA elkötelezett az alkotó műhelymunka mellett, és a rövid próbaidőszakok helyett az érdemi felkészülést tartja a minőségi előadások zálogának. „Minden operaelőadás igazi ünnep az életünkben, emellett hiszünk a munkában, a gyakorlásban és a próbákban” – vallják. Első bemutatójuk a 2017/2018-as évadban Rossini A sevillai borbély című operája volt, azt követte Mozart Figaro házassága és Szöktetés a szerájból című műve, utóbb pedig a Margitszigeti Színházzal közös produkcióként Erkel Ferenc Bánk bán operáját mutatták be.
További információ: co-opera.hu, www.facebook.com/co.opera.operaban.utazunk.

Erkel Ferenc: BÁNK BÁN
opera

Időpont: 2021. augusztus 20. péntek 20.00 (esőnap: augusztus 21.)
Helyszín: Margitszigeti Szabadtéri Színpad
A Margitszigeti Színház és a COOPERA közös produkciója
Időtartam: 3 óra, kettő szünettel

A magyarországi nemzeti összetartozás évére készült Bánk Bán-előadást 2020. augusztus 19-én mutatták be a Margitszigeti Színház szabadtéri színpadán. A Katona József drámája alapján született Erkel-opera, univerzális mondanivalójával azonban bármikor és bármely operaszínpadon megállja a helyét. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében két egymástól távol álló világ jelenik meg, amelyeknek a maguk zárt valóságában külön-külön megvan a saját igazságuk és szépségük, de a két világ között nincs harmonikus átjárás, sőt inkább keltenek feszültséget és disszonanciát. Örök és egyetemes emberi érzések működtetik a történetet, mint például az irigység, a gyűlölet és a féltékenység. Olyan erők, amik abszolút érthetők lesznek száz év múlva is minden egyetemes emberi érzést követő számára, nem csak a magyar történelmet megélőknek és ismerőknek. A Shakespeare-i királydrámák mélységeit hordozó történetet, amely a zene erejével még költőibb magaslatokba emelkedik, Magyarország kiemelkedő, nemzetközi szinten is ismert operaénekesei keltik életre. Az opera 2021. augusztus 20-án visszatér a Margitszigetre, hogy méltó ünnepe legyen államalapításunknak.

„A Bánk bán eredeti verzióját annak fényében, hogy szcenikai-dramaturgia szempontból a nézőre is erőteljesebb hatást tegyen, a Nádasdy-Oláh-Rékai trió dolgozta át az 1930-as években. A fő céljuk az volt, hogy az Erkel Ferenc és Egressy Béni által létrehozott operát közelítsék a Katona-drámához. Ezért Egressy szövegét sok helyen kicserélték Katonától származó idézetekre, alakítottak a prozódián, illetve, ahol ez nem volt lehetséges, ott ők maguk alkottak szövegeket Katona stílusában. Ezzel a mai elvárásoknak, illetve a Bartók és Kodály által támasztott követelményeknek is jobban megfelel. Továbbá, zenedramaturgiai szempontból is újraszerkesztették a darabot. Az így született mű zenei jelenetei jobban kötődnek egymáshoz, dinamikusabb előadás jött létre. Mindez úgy, hogy a darab semmit nem nélkülöz Erkel zenei szépségéből” – mondja az előadásról Kesselyák Gergely, Liszt-díjas karnagy, Érdemes Művész.

A produkció szervezője és producere a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft.

Jegyek IDE KATTINTVA válthatók.

(Forrás: https://www.facebook.com/events/1156718131428209/)

 

Vélemény, hozzászólás?