A 2020. április 2-i publikálása óta eltelt közel két hónap alatt a legnagyobb videómegosztón már több mint négyezerötszáz megtekintést ért el, Húsvéthétfőn az Erdélyi Magyar Televízió is levetítette, Pünkösdhétfőn délután pedig helyi idő szerint 16 órakor a Román Televízió Marosvásárhelyi Stúdiójának Magyar Adása is műsorra tűzi a Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című dokumentumfilmet. Meglepte-e az alkotókat ez a nagy érdeklődés? – többek között ezt is megkérdeztük a filmet kezdeményező és a munkálatokban szakértőként részt vevő Varga Gabriella újságírótól, a hitvalló gyulafehérvári főpásztor unokahúgától.
– Mit akar kifejezni a filmnek a Madách szavaira emlékeztető címe?
– Azt, hogy Jakab püspöknek az egész élete küzdelem volt, két világháborúval, meneküléssel, spanyolnáthával, édesanyja korai halálával, tizenhárom év börtönnel, betegséggel, diktatúrával, egyházüldözéssel – a felsorolást pusztán végighallgatva is beleborzong az ember. Ő mégis mindvégig bízott, hitt, remélt, és meg tudta őrizni arcán azt a jellemző mosolyt, ami miatt segédlelkész korában Ditróban mosolygós káplánnak nevezték. Minden harcát tisztességgel, becsülettel végigharcolta, mindenkin, akin tudott, segített. Olyan korban élt és olyan nyolcvannégy évet hagyott maga mögött, amiről épp itt volt az ideje, hogy film is készüljön.
– Önök Vencser Lászlóval megszőtték a film tervét, lerakták a megvalósítás alapjait és irányították a munkafolyamatot. Minden úgy alakult, ahogy elképzelték?
– Alapvetően nem is volt konkrétan körülhatárolható elképzelésünk sem a munkafolyamat mikéntjéről, sem a végeredményéről. Egyet tudtunk csak: hogy olyan dokumentumfilmet szeretnénk, amely minél teljesebb képet nyújt, minél szélesebb merítésből dolgozik, korszerű megoldásokat alkalmaz, itt-ott művészi jelleget is ölt és mindezek eredményeképpen hiteles és nézőbarát lesz. A támogató Bethlen Gábor Alap jóvoltából a technikai eszközkészletet is tudtuk bővíteni, a személyi feltételek pedig a csíkszeredai EPI Stúdióban eleve adottak voltak; Csúcs Mária rendező, Csúcs Péter és Csúcs Endre operatőrök munkáját sok, a film megjelenése után kelt levél írója dicséri. Igazán nagy teljesítménynek tekintjük, hogy minden helyszínt felkerestek, ahol Jakab püspök élt, tanult, dolgozott, amihez valami kötötte őt. Kellő alapossággal járták körül életének a különböző fejezeteit. A több mint száz leírt oldalnyi rögzített interjú feldolgozása persze nem volt egyszerű, de néhány át nem aludt éjszaka árán megoldották ezt is. Mindig jóleső érzés lesz visszagondolni a megszólított személyek készséges együttműködésére, a sok segítségre, amit nemritkán kérésünk nélkül is felajánlottak az emberek. Az akkor – 2019 februárjában – még ott tanuló Fanea József atya a teljes római helyszíni munkánkat megszervezte, neki külön is örök hálával tartozunk. Mint ahogyan a sajtó- és média képviselőinek is, akik nemcsak a film megjelenése után, de azt megelőzően is igen nagy érdeklődést mutattak a terveink és a filmmel kapcsolatos munkálataink alakulása iránt.
– Az ünnepélyes díszbemutatókat a vírus elsodorta. Kárpótolta-e Önöket valami?
– Mivel ez minden idők első filmalkotása Jakab püspök életéről, már csak ezért is megérdemelte volna az ünnepélyes ősbemutatókat, az elmúlt szűk két hónap viszont igazolta: jól döntöttünk, amikor a filmet Jakab Antal megyéspüspöksége kezdetének negyvenedik évfordulóján, 2020. április 2-án a legnagyobb videómegosztón nyilvánossá tettük. Azóta két hónap sem telt el és négyezerötszáz már a megtekintések száma, ami a valóságban, mivel sok esetben egyszerre többen ültek a számítógépképernyők előtt, ennek a többszöröse. És ez még nem minden: Húsvéthétfőn délután levetítette az Erdély TV, Pünkösdhétfőn helyi idő szerint 16 órai kezdettel pedig levetíti a román köztelevízió marosvásárhelyi stúdiójának magyar adása is. A film nyilvánosságra hozatala után negyven sajtóvisszhang keletkezett – még a Torontói Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Bede-Fazekas Zsolt is meginterjúvolt kb. tízperces időkeretben –, a világ minden tájáról érkező, elismerést kifejező levelek, üzenetek és kommentek sora végeláthatatlan. Vajon elértük volna-e mindezt ilyen rövid idő alatt, csupán helyi vetítésekkel? A töredékét sem értük volna el. Összességében tehát a két hónap történéseit nem is kárpótlásnak nevezném, hanem olyan valóságnak, amely minden elképzelést, várakozást és álmodozást messze meghaladott.
– Miért szeretik az emberek ezt a filmet?
– Erre a kérdésre csak konkrét visszajelzéseket tudok idézni. Bakk Antal Pál búzásbesenyői történelemtanár azt írta üzenetében, hogy „megható, ugyanakkor jól összehangolt, profi munka, látszik, hogy szív és lélek bele volt adva”. Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébános, lelkiíró is hasonló szavakkal méltatta a filmet levelében: „Profi munka, igényes képek, szerkesztés, ízléses válogatás az eseményekből, helyszínekből, interjúalanyokból. Kikerekedik a püspök életútja, embersége, szerénysége, nagy tudása.” Dombó Dániel énekes, karnagy, zeneszerző, a salzburgi dóm kórusának karnagysegédje így jellemezte az alkotást: „Nagyon alapos munka. Komoly és szép film.” György Róbert Vilmos nagybőgőművész, magánénekes kommentben fogalmazta meg, hogy „igazi profi munka, teljes mértékben kiderül a filmben Jakab Antal püspök úr nagysága”. Koltay Gábor filmrendezőtől is kaptunk levelet, ezt írta: „Megrázó, értékes alkotás, méltó emlék erről a kivételes emberről. Őszintén gratulálok.” Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke ezeket a gondolatokat osztotta meg közösségi oldalán: „Lélekerősítő film e lélekpróbáló időben. E dokumentumfilm főszereplője, a székelyek későbbi püspöke 13 évig volt a román kommunisták börtönében. Ha úgy érezzük, hogy már nem bírjuk a kijárási korlátozást, nézzük meg újra ezt a filmet és megnyugszunk.” Pál László kismartoni püspöki vikárius „szenzációs” jelzővel illette, „gratulálok, megérte a sok fáradtságot” – vélekedett. Nagyon-nagyon hosszan lehetne idézni a közvetlen visszajelzéseket. Ezekben a szavakban talán benne van a válasz, hogy miért szeretik az emberek ezt a filmet.
– Hiánypótló alkotás, visszavezet a közeli múltba, megörökíti annak egy fejezetét. Üzen a jövőnek is?
– Mint minden ilyen mű, a történések dokumentálásán túl a tanulságait, következtetéseit a jelen és a jövő nemzedékének szeretné sugalmazni. Hűséget tanulhatunk Jakab püspöktől, megingathatatlan elköteleződést, a fel nem adás képességét. A legnagyobb bajban és nehézségben, de a gondtalanságban is a mások felé fordulást. Fegyelmezettséget a magunk és mások érdekében. Jókedvet, vidámságot. Szeretetet, jóságot. Ahogy mondta is: „A jóság a legjobb ajtónyitogató mások értelméhez és szívéhez…”
– Nos, igen ám, de ha minden megtörtént két hónap alatt, aminek nagyobb időtartam alatt kellett volna megtörténnie, mi következik ezután?
– Amiről eddig beszéltünk, az a film hosszú, 1 óra 36 perces változata, de van a filmnek egy rövid, 52 perces változata is. Annak a menedzselése, a magyarországi vetítésekkel együtt, még előttünk áll. Amikor pedig a járványmentessé váló körülmények ismét megengedik, mégiscsak elindulunk és elbeszélgetünk a közönséggel élőszóban is a filmről. Idén több kerek évfordulót ünnepeltünk volna: 10 éves a Jakab Antal Keresztény Kör, Jakab püspök 40 éve vette át és 30 éve adta át a Gyulafehérvári Egyházmegye vezetését – ez végigvezet bennünket az idei éven. És nagyon jelentős évforduló lesz 2022-ben is: püspökké szentelésének félévszázados jubileuma. A kettő közötti időszakon a filmhez kapcsolódó aktivitásokkal szeretnénk végighaladni, az utógondozás különböző formáival, vetítésekkel, közönségtalálkozókkal – ha a Jóisten is úgy akarja. De addig is, Pünkösdhétfőn helyi idő szerint 16 órakor levetíti a romániai köztelevízió (TVR) Marosvásárhelyi Stúdiójának Magyar Adása. A világhálón pedig továbbra is bárki megtekintheti a Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című dokumentumfilmet, itt: https://www.youtube.com/watch?v=skuzV8Z2x2E.
Klotz Mária
Fotó: Csúcs Mária
Az Erdély Mán megjelent interjú bővebb változata
A TVR Tg-Mures programja ITT érhető el.