Menü Bezárás

„Bolondnak tartanak”

Joli néni a háború után került szüleivel egy távoli ország kis falujába. Szülei korán meghaltak. Igazán utánuk sem maradt semmi, csak két könyv: egy magyar történelmet elmesélő és egy Szentírás.

A cseperedő kislánynak csak ez maradt vigaszul és menedékül. A Bibliát naponta forgatta és a verseit ízlelgette. A másik könyvet már álmából felébresztve is kívülről tudta. Minden vasárnap járt a szentmisére és részt vett az ottani közösség életében. Férjhez ment, gyermekei nem születtek.

A párja halála után bekerült a városba, egy öregotthonba. Bezártnak érezte magát, és ezért, ha egészsége megengedte, nagy sétákat tett.

Egyik sétája során egy rövidárubolt kirakatában látott egy nemzeti színű szalagot. A boltban csodálkoztak is, hogy miért is kér „magyar színűt”, amikor az olasz. De ő csak mosolygott, neki ez a három szín a hazáját, szülőföldjét jelenti. Vett is belőle pár métert.

Újra elővette a féltve őrzött könyveit és elkezdett kis cédulákat készíteni a rövid csíkokra vágott szalagok mellé.

Sétái közben vitte magával, és ahol úgy érezte, hogy illik oda, felkötött egyet vagy bedugott egy cédulát. A cédulákra szentírási idézeteket írt.

A városi polgárok kicsit furcsának tartották, de tisztelték a lelkesedését.

Amikor meghalt, a temetésére készülve a két könyvet is megtalálták. Az egyik segítő belelapozott a Bibliába, közben kiesett egy kis cédula egy szép kézírással. Magyarul volt, de sikerült keresni a konzulátuson keresztül valakit, aki el tudta olvasni.

Ez állt rajta: „Bolondnak tartanak, de én csak azt teszem, amivel a Jóistennek és a Hazámnak tartozom.”

A sírjára is ez a két szó került: „Bolondnak tartanak…” és egy nagy magyar szalag.

Funke Attila, Erding