Menü Bezárás

Funke Attila: Még nem!

Ez csak két szó, és mégis mennyi feszültség van benne! A Vasököl című film vége felé többször is elhangzik ez a mondat, amikor a végső bokszütést kell bevinni a győzelemhez. Életünkben hányszor és hányszor mondjuk el: „Még nem!”

Gyermekkorban, ha édesanyánk már lefekvésre kér bennünket, sokszor ez a válaszunk. Tinikorban és felnőttkorban is nap mint nap elismételjük.

Amikor hív a harang a szentmisére, keresztelőre, esküvőre, temetésre, rokonok meglátogatására: „Még nem!”

Aztán ha megöregszünk, egyedül fekszünk az ágyban és közeledik a halál, az „elérkezett!” felszólításra (remélem) ez lesz a válasz: Még nem! Még várok valakit! Jönni fog! Ezt még el kell intéznem!

Aztán nyugodt lélekkel búcsúzhatunk el ettől a világtól.

Mennyi erőből, ellenállásból milyen gyorsan kétségbeeséssé, elkeseredettséggé válik e két szó.

Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.
(Zámbó Jimmy: Még nem veszíthetek)

Funke Attila

Kép: Pixabay