Menü Bezárás

Puss Sándor SJ: Mára ért utol augusztus 20. szele

Puss Sándor felvidéki jezsuita szerzetes a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vette át a mai napon – 2020. november 11-én – Magyarország pozsonyi nagykövetségén. Áder János a Kárpát-medencében, főként a Felvidéken élő magyarság összetartozását erősítő, sokrétű közösségépítő szolgálata elismeréseként ítélte oda neki a kitüntetést. Sándor atya már az elismerés átvételének estéjén jelentkezett nálunk soraival – és a tőle már megszokott módon, különleges történettel! Íme!

Ma „váratlanul” kitüntettek egy lovagkereszttel – bennem végül az egész meglepetésből csak annyi maradt: folytatni kell – kellene… A szerény, maszkos, hatszemélyes „fergeteges ünnepség” után úgy gondoltam, valami még hiányzik… hiányzik a hab a tortán. Eredetileg augusztus 20-án a budapesti Parlamentben kellett volna átvennünk a kitüntetést, amely igazából nem is csak engem, hanem a felvidéki magyar papságot és a KIK-eseket illeti. Most itt, Pozsonyban sokkal szerényebb körülmények között vehettem át, de mégis, valami azért hiányzik: a „hab”… Ami számomra az élmény, a „hab”, az érosz, az nem más, mint a kutatás azonnali folytatása… A jelenlegi plébániámra visszainduló vonatom indulásáig még van egy bő órám. S ha már egyszer Pozsonyban járok, akkor betérek az ismert régiségkereskedésbe, az „echte magyar” nemzetiségű M. József barátomhoz. Itt tudtam meg, hogy a mostani kutatási területemhez alkalmasabb a Gorkij utcai bolhapiac… Tizenöt perc és már ott is voltam. Tudni illik, ahogy előző cikkemben voltam bátor megírni: 60 évesen, legújabban múzeumot építek, az 1945 és 1989 közötti időszakot véve a célkeresztbe, a legkényesebb időszakot. S miért is ne, hisz’ egy jezsuita megengedheti magának…

S valóban az itteni, helyi régiségkereskedés zsúfolva volt jobbnál jobb ínyencségekkel… a zsebemben meg vagy 20-25 euro. Tranzisztoros rádió az ’50-es évekből (76 euro), bakelitrádió a ’60-as évekből (kereken 100 euro) stb. Frusztráltan, kifele haladva megpillantottam egy 1949–1974 feliratú SZM emblémát. Na ezt nem hagyhatom itt, mennyi? 10 euro. Yuppie, viszem! Mit tud még kínálni ilyen olcsón? Občiansky preukaz – koľko? 5 euro. Beriem (viszem). Kész, mára ennyi – a jóból is megárt a sok. Úton, a vonaton hazafele belelapoztam az 1950-ben kiállított csehszlovák személyazonossági igazolványba. Ballaová Katarína tulajdona volt – majd került az antikváriumba. Született: Piešťany, leánykori neve: Winterová. Hoppá, valami rémlik… s azonnal beindult a tudósféltekém. Pöstyénben is van egy jezsuita közösségünk – s értelemszerűen itt is töltöttem pár hónapot, szabadidőmben itt is kutattam az egykori magyarok után. Megtudtam, hogy a pöstyéni világhírű fürdőt Winter Lajos építette ki, majd lett milliomos (mai szóhasználatban). Az államosítás után pedig a szó szoros értelmében földönfutóvá lett. 1968-ban itt hunyt el mint hajléktalan. Kérdezősködtem, az idősek még emlékeztek rá, gyakran látták az utcán koldulni… Ennyi. A fürdő meg egy kis földi paradicsom azóta az arab milliomosok számára. S most itt van a kezemben Winter Katalin személyazonossági igazolványa (az eredeti), benne személyes adatokkal. Ki is volt ő? A plébániámra (kutatóintézetembe) érve azonnal kinyomoztam: Katalin Lajos unokahúga volt, aki férjhez ment egy Ballo nevezetű emberhez. Két lányuk született: Katalin és Blanka, az utóbbi 1950-ben. Katalinnak született egy Alexis nevű lánya – meg is találtam a Facebookon, írtam is neki – nálam a nagymama személyazonosságija, kéri? Egyenlőre semmi válasz, s talán nem is csoda, az FB-oldalon Alexis egy ázsiai „ferdeszemű” kislány – ha ő az egyáltalán. Hatvanéves elmúltam, de időm megöregedni nincs, s lehetne-e egyáltalán ennyi csodás felvidéki emberi sorsok láttán?

Köszönet illeti Áder János elnök urat, aki mindezt október 12-én aláírta – aki bízik bennünk, felvidékiekben és támogat a tőle telhető módon. Köszönet a Pozsonyi Magyar Nagykövetségnek, a misszióvezető Pető Tibor rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek és munkatársainak. Köszönjük, hogy itt Felvidéken is megmaradhatunk magyarnak…

Sándor atya kitüntetéséhez őszinte szívvel, szeretettel gratulál szerkesztőségünk!