Menü Bezárás

Sinrin-Yoku és Wass Albert

„Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben” (Zsolt 119,18)

Betegségem folytán a napjaimat otthonom négy fala között töltöm. Nagy öröm számomra, ha kirándulni indulhatok. Az elmúlt hónapok sajnos behatárolták a mozgásteremet. A karantén szigorú rendeletei nem engedték meg, hogy a parkban, erdőn, mezőn rójam a kilométereket.

A lakásunk egy forgalmas út mellett van, így a nap 24 órájában behallatszik az utca zaja. Lelkem nem tud igazán az Úrra figyelni, valami mindig belezavar a „beszélgetésbe”. Én elmondom a mondókámat, de a választ már meg sem hallom.

Egyik nap az interneten keresve, szemem megakadt a Sinrin-Yokun. Elkezdtem utánanézni, mi is ez. A német nyelvű szakirodalom elég bő, és magyarul is találtam róla pár oldalt. Ez egy japán kifejezés: „az erdei atmoszféra magunkba szívása”, avagy „erdőfürdőzést” jelent. Nekem inkább az „erdei merítkezés” jobban megfelel a valóságnak.

Ez sok oldal szerint egy új divat, amit 1982-ben teremtettek meg. Pedig ez „tévedés”. De lássuk, hogy mi is ez. Gondoltam, kipróbálom.

Menj ki egy erdőbe, minimum 400 méterre minden úttól, hogy a fák, mint egy sajtharang vegyenek közre. Csak az erdő és Te. Hát ez megvolt. Fák, levelek suhogása, madarak csicsergése, a patak vízének csobogása.

Állj meg egy számodra kellemes helyen és csukd be a szemed. Engedd, hogy a város zaja helyett az erdő vegye át minden érzékszerved felett az irányítást. Tárd ki a tenyered. Érezd, hogy a szellő átjárja az ujjaid közét. Maradj így, ameddig jólesik. Először kicsit nehezedre fog esni, de lassan hozzászoksz az új érzéshez. Elkezd a füled új hangokat hallani, a bogarak zümmögését, a levelek suhogását. A bőrödet is új ingerek érik.

Lassan lenyugszol, az eddigi blokkolások feloldódnak. Nyisd ki lassan a szemed.

Most állj szembe egy fával és fogd meg mind a két kezeddel. Lélegezz vele. Szívd be az általa kibocsátott oxigént és ajándékozd meg a tüdődből kiáramló széndioxiddal. Pár perc múlva már vele lélegzel.

Mivel éppen jó meleg idő van leveszem a cipőmet, a zoknimat és a mohán elkezdek mezítláb sétálni. Az egyik oldalon az írják, hogy a föld negatív töltésű, a testünk pedig tele van pozitív töltéssel. Így le tudjuk magunkat földelni, a fölösleges energiáinkat le tudjuk adni, harmonizálni tudunk.

Ezután üljünk le, akár egy kidőlt fára, zárjuk be újra a szemünket és élvezzük a „nem tevést”, de ne a semmittevést. Észre fogjuk venni, hogy mennyi eddig meg nem hallott hang, válasz fog minket, a lelkünket elérni, amire eddig csak vártunk. Néha már bosszankodtunk is, hogy miért nem jön, pedig már ott volt, csak nem hallottuk meg.

És Wass Albert hogy is jön ide?

A hazafelé úton, a vonaton egy szomszédos fülkében egy kis csoport beszélgetése hozzám is beszűrődött. Éppen azon vitatkoztak, hogy Wass Albert melyik könyvét kell elolvasni. Ekkor hangzott el a Tavak és Erdők könyve című mű. Hazaérve meg is kerestem ezt a könyvet. Láss csodát, hát erről szól, amit az előző sorokban leírtam. A könyv a Bajor-erdőben készült, sokszor egy kivágott fa csonkjára tett írógépen.

„Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.” „Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.”

De már Kós Károly, Jókai Mór és még sokan mások már a japánok előtt is gyönyörű tájleírásaikkal erre a csobbanásra, belemerülésre hívták az olvasót.

Próbáld ki Te is, és meglátod, hogy csak nyerhetsz vele.

Funke Attila

Fotók: Bajor-erdő. Forrás: Pixabay