Menü Bezárás

Változóban az egyház tradicionális szexuálmorálja?

Talán többen vagyunk, akik intézményekről, tevékenységekről hallanak címszavakat és nem ismerik ezek részletesebb célját, terveit. Bejárta a sajtót a német egyház szinodális mozgalmának (Synodal Weg) híre anélkül, hogy a részleteket a hívek nagy része ismerné.

Prof. Dr. Eberhard Schockenhoff morálteológus a német püspöki konferencián (2019. március 13.) egy előadást tartott, amelynek lényege az volt, hogy „az egyház szexuális tanítását manapság sok ember lényegtelennek tartja vagy egyenesen elutasítja”. Ezért konkrét javaslatokkal állt elő, a tanítás revíziójának céljából. Ez magába foglalna olyan változtatást, hogy a házasságon kívüli szexualitást, az önkielégítést (self-sex), a mesterséges fogamzásgátlást és a homoszexualitást pozitívan kellene értelmezni. Véleményét a Szinodális Út konferenciája többségileg magáévá tette, és azt az interneten a „Pressemitteilungen der deutschen Bischofkonferenz” közzé is tette. Az eseményről a kölni Dómfórum rádió is jóváhagyólag tudósított (2019. március 13).

Érvelésében kifejtette, hogy az Egyháznak továbbra is meg kell tartania az élethűségre alapuló, házastársi férfi-nő kapcsolatát. Ez a magatartásforma azonban már nem elégíti ki a mai kor gyakorlatát. A hivatalos tanítás nem veszi figyelembe a modern antropogén-, szociális-, pszichológiai- és társadalom-tudományok fejlődésének eredményeit. Ezek a szexualitásnak négy alapvető funkcióját különböztetik meg: 1. az erotikus (Lust) tartamot, amelyhez az ember saját vágyakozása tartozik, 2. a kapcsolat (Beziehung) fontosságának érzését, amely során a szex erősíti a kapcsolatot a felek között, 3. az identitásérzés megerősítését, amely az ember önérzetét emeli azáltal, hogy mások számára is kívánatos, és végül a 4. az utódok nemzését. A szexualitásnak polivalens tényéből következne, hogy nem utasítható el, ha egy-egy aktusban alkalmasint csak egy-egy dimenzió valósul meg (például nem mindegyik aktusnak szükséges az utódnemzéshez járulni), más alkalmakkor azonban a nyitottság adott. Az esethez hasonlóan az akut önkielégítési vágy kielégítése sem tekinthető negatív tartalmúnak, amennyiben az utódnemzés indítéka egy más alkalommal fennáll vagy az egyedüllét, esetleg a partner kímélése magyarázná a cselekedetet. A szexuális élmény hangsúlyozza az egyéni identitást, az elementáris létezés megélését, amelynek pozitív jellege van. Sőt a homoszexuális kapcsolatra se lehet elítélőleg tekinteni, mert ez is magába foglalhatja a barátság, a megbízhatóság, a hűség és a segítőképesség fogalmát. Ezen vélekedésnek társadalmi és a német politika vonzatát jellemzi Marcus Söder (A Keresztény Szocialista Unió elnöke, aki maga is kancellári babérokra törekszik) jóváhagyó nyilatkozata (Tagespost, 2020. június 13.): akik az azonos neműek házasságát kritizálják, azok elmaradottak („rückständig”) vagy tévedésben vannak.

Az Egyház vélekedése szerint a morális igény szempontjából nem maradhat ki egyetlen részfunkció se. A német püspöki kar nem egységes a szexualitás értelmezésében. Dominik Schwaderlapp kölni segédpüspök, aki kivált a „Szinodális Út” törekvéseiből, kritikájában kifejti, hogy ha a fenti négy elem bármelyike elmaradna, úgy a szexaktus csupán egy erotikus önigazulássá („Lust und Identitätsfindung”) sekélyesedik. „A szerelem közlése” („Mitteilung der Liebe”) és az „élet igenlése” („Stiftung von Leben”) egymással felbonthatatlanul összefügg és ezért a mesterséges fogamzásgátlás, maszturbáció, homoszexualitás ellentmond az egyház megítélésének. XVI. Benedek állásfoglalása szerint (Deus Caritas est), amennyiben az ember csak a testét és a nemiségét mint materiális anyagot használja és mindössze a biológiára vezeti vissza, úgy teljes lényének értelmét kérdőjelezi meg. Schockenhoff kritizálja II. János Pál pápát is, aki egyik intésében (1988) emlékeztetett arra, hogy az egyház tanítása a szexualitásról (a házasság szentségi voltáról) nem egy emberi kitaláció, hanem a Teremtő által az emberi természetbe van beillesztve, azaz kinyilatkoztatási tény. Ez szerinte egy „meredek megállapítás” (steile Behauptung), amely kihúzza a további kritika alól a talajt. Az értelmezés igencsak kérdéses, ez csak feszültséget idéz elő az isteni önközlés és a jelenlegi kinyilatkoztatási teológia között. Az immunizáló stratégia akadályozza az egyházat abban, hogy belássa történelmében előforduló tévedéseit, mint például Szent Ágostonét, aki egy méreggel vegyített képet („vergiftetes Bild”) festett a szexuális kéjről, amely az áteredő bűn következménye, és csak az utódok nemzése miatt tűrhető. Ferenc pápa Amoris laetitia dokumentumában egy gyenge fénysugarat lát, amely az egyház védekező és szkeptikus elképzelését ellentételezi, ez ugyanis a szerelmi kapcsolat erotikus dimenzióját emeli ki.

Marcus Christoph (SJM) morálteológus szerint Schockenhoff célját veszti, mert érvelése éppen az erotika érték nélküliségét és banálissá tételét eredményezi. Az aktus kiüresítése ugyanis azáltal történik, hogy a „teljes odaadást” és a „teljes befogadást” olykor az egyszeri kéjérzet (pl. önkielégítés), máskor az identitás erősítés (házasság előtti aktus vagy homoszexuális praktikum) helyettesíti. Érvelését egy hasonlattal támasztja alá: amennyiben az Európai Közösség bio (bio-Siegel?) kvalitás sokoldalú kritériumaiból egy termelő a saját igényére akarna akárcsak egyeltlen könnyítő tényezőt is megváltoztatni, akkor a termék már nem felelne meg a követelményrendszernek, értékéből veszített.

A Szinodális Út irányvonala és több politikus nyilatkozata eszünkbe juttathatja Pál apostol intését: (Gal 1,10): „Vajon az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Kérdéses, hogy a német püspöki kar súlya milyen mértékben tudja a világegyház többi képviselőjét meggyőzni a tradicionális álláspont megváltoztatására. Említésre méltó egy kelet-európai püspök példája Krakkóból (Marek Jedraszewski), aki Chestohovában tartott prédikációjában a következőket mondta: Ne engedjétek, hogy a genderelmélet és a LGPT (lezbisek és homoszexuálisok egyesülete) ördöge Lengyelország szívét betöltse. Csak remélni lehet, hogy a fenti elképzelések nem vezetnek a különböző nemzeti egyházak eltérő gyakorlatához és az egységes szemlélet megbontásához.

Szathmáry Csaba (Köln)

Fényképek forrása: Pixabay