1922. február 9.: a gyulafehérvári székeskáptalan körlevele megérkezik, amelyben egyházmegyénk Kegyelmes Főpásztora, Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök úr 1922. május 1. püspökségének negyedszázados jubileumi napjának megünneplésére szólítja fel az összes erdélyi egyházmegyei híveket.
Csíkgyimesi hívek 1922. május 1. ünnepélyes istentisztelettel szentelték meg. A káptalan levéltárába pedig a következő az istentiszteleten elmondott szentbeszéd küldetett be.
„Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech”
Kedves Híveim! Mai nap az Úr Jézus Krisztus két apostolának vértanúsági emléknapját szenteljük. Szent Fülöp és Jakab apostolok e napon végezték be földi pályafutásukat. E napon születtek újra az ég számára. Ha egyéb nem volna, e két hős vértanú apostol példája is elég tárgyat nyújtana mostani elmélkedésünkre. Ránk, erdélyi római kathólikusokra azonban a mai nap még nagyobb ünnepséggel, közelebbi emlékkel szolgál. E napon szentelték fel 25 évvel ezelőtt a mi Püspök Atyánkat püspökké. 25 évvel ezelőtt e napon jegyezte el magát az erdélyi egyházmegyével, kötött frigyet az Úr Jézussal az apostoli utód egyházmegyénk főpapja lévén. Melchisedeck kenyeret és bort áldozott a teremtő Istennek és ezért az Úr Jézus előképe lett. Ezért mondjuk Jézusról: Te pap vagy mindörökké Melchisedeck rendje szerint. Minden pap egy második Krisztus, Krisztus helyettese, az egyházmegye főpapja még inkább. Egy oly főpapról, mint a mi kedvelt püspök Atyánk ugyan mondhatjuk: „Te pap vagy Melchisedeck rendje szerint.” Te pap vagy Jézus szent Szíve szerint. Hisz’ lánglelkűnek hívja mindenki, jelszava is: Jézus szent Szívében üdvösség!
Legyen a mai elmélkedésünk e két pont körül csoportosítva. Mit kaptam e lánglélekből én és mit kaptatok ti?
Isten teremtő ereje folytán szülőinktől kapjuk testünket, lelkünket pedig közvetlen Istentől. Ezen lélek első csiszolói, nemesítői a szülők, különösen az édesanya. Édesanyámnak köszönhetem Isten után papi hivatásom első csíráját, az ő imádságos lelke ébresztette fel kisinges gyermek koromban Isten szeretetére, imádására lelkem értelmét. A rossz példák, rossz társak ifjú diák koromban az édesanyai első emléket nagyon elhomályosították. Isten, vallás, egyház gyűlöletre is ragadtak. S vajjon ki, mi gyógyított ki ebből a lelki betegségből?!
Kegyelmes főpásztorunk ezen szent olvasó által…
Ha valami nagy összeg pénzt adott volna, az elment volna, ez pedig megmaradt és kiszámíthatatlan lelki kincset szerzett. Ez vezetett a papságra, ez őrizzen itt utolsó leheletemig. Íme, ezt köszönöm a mi főpapunknak.
S vajjon ti?!
1920-ban bérmáláskor saját szájából hallottam: „Valahogyan ezt a csángó népet különösen szeretem, jobban, mint a többi híveim.”
Távolabb vagyunk tőle, mostoha viszonyok között élünk, s miképp a jó szülő a leggyengébb gyermekét, úgy a jó lelki főatya is inkább szereti mostohább sorsú híveit.
Hányszor volt itt?! míly örömmel jött? hogyan örvendett Csíksomlyón, ha jó csángó híveit láthatta? 1917. máj. 17. midőn még a repülőkről az égből is gépfegyver szedte az áldozatát, akkor is eljött, hogy nemcsak a katonákat, hanem a fronton szenvedő híveit is felkeresse, vigasztalja. Szeretetét tettben is megmutatta. Felsőloknak orgonát vett, Középloknak gyönyörű iskolát építtetett. Külső körülmények akadályozták abban, hogy Gyimessel is tettben nem tudta kimutatni az ő szeretetét. Éltesse az Úr Isten, hogy kimutathassa irántunk is szeretetét. (Amint a 139. lapon csatolt saját, kezű leveléből is olvashatjuk.)
De nem azért tiszteljük, üdvözöljük, hogy csak minket szeret. Ő sem magának tulajdonítja ezen üdvözleteket. Jézusé minden! Soli Deo, honor et Gloria!
Assisi Szent Ferenc városról városra, faluról falura prédikált. A nép ünnepelte, magasztalta. És az alázatos szerzetes nagy méltóságteljesen fogadta. Társai megütődtek ezen. Hogy lehet? ! Ez a durva csuha íly büszke barátot hogy takarhat?! „Csak rajta fiuk! Az Ur Isten képviselői vagyunk. Nem személyünknek, hanem Istennek adják e buzgó lelkek e tiszteletet. Mi se személyünknek, hanem Istennek fogadjuk és adjuk!”
Így vagyunk mi is. 25 éve jár körül a mi kegyelmes főpásztorunk e szétszórt egyházmegyében, és szórja, lövelli az édes Jézus végtelen szeretetének sugarait. Apostoli szolgájában az Úr Jézust tiszteljük. Miképp a szolga is a Mesternek tulajdonít mindent.
Kőből, fából, ércből szobrokat, feszületeket csinálunk, csókjainkkal illetjük, nem mintha azon anyagot imádnánk, hanem azon szeretetnyilvánításokat a legfőbb szellemi lénynek, Istennek ajánljuk.
Hogyne hálálkodnánk egy lelkes lénynek, ki nemcsak az Ur Isten képmására van teremtve, hanem valóságos helyettese is?!
Csókoljuk lábadot kegyelmes Atyánk, melyekkel egyházmegyénk legtávolabbi zugát, faluját bejártad békében úgy, mint háborúban. Csókoljuk kezedet, mellyel annyi anyagi lelki alamizsnát osztottál, Isten áldását annyiszor szórtad ránk. Gyermeki szeretetteljes csókjaink megszámlálhatatlan halmazával töltjük a te szíved-lelkedet, mely Jézus szent szívéből annyit merített, embertársaira annyit árasztott. Bármikor bármerre mégysz örömet gerjesztesz mindenütt. Verőfényes, üde május elseje valóban a te megjelenésed mindenkor, mindenütt!
Légy áldva és imádva azért édes Jézus s adassék tisztelet a Te hű Érted élő 25 éves hitvaló apostolodnak, Károlynak most és mindörökké. Ámen.
Domus historiába saját kezű bejegyzés (125. oldal)
Hálát adok a jó Istennek és Szűzanyjának, hogy bérmautam utolsó részében reám jött betegeskedésem dacára eljöhettem, s 600 csángó hívemnek nyújthattam a sz. Lélek adományait. Buzdítottam György Lajost, tartson ki e jó nép szeretetében, és építsen az év tizedek óta Készülő Kőből való Templom elkészültéig Istennek tetsző, tiszta, vallásos, józanéletű nemzeteket.
Csíkgyimes 1926. május 31.
+ Gusztáv Károly
erdélyi püspök