A tiszta szív őszinte lelkesedésével szolgálta Isten ügyét. Példája minket is kötelez s helytállásra int. Nem véletlen, hogy a nagy kortárshoz, Prohászka Ottokár püspökhöz hasonlították, akivel jó barátságban él. Jandik József, a Regnum Marianum házfőnöke Mailáth Gusztáv Károly halálakor, 1940. március 18-án így jellemezte a püspököt: „A tizenkilencedik század fordulóján Prohászka Ottokárral együtt Mailáth püspök az, aki egy új szellemi világ kialakításán dolgozik. Prohászka Ottokárral együtt indulnak el az esztergomi szemináriumból. Prohászka ott spirituális, Mailáth Gusztáv Károly tanulmányi felügyelő volt. Prohászka szárnyaló diadalmas világnézetének ő adta a pedagógiai alapvetést. […]. Könyveket, tudományos értekezéseket nem írt. Ő élt és vonzott.”[1]
Mailáth püspök több mint négy évtizedes püspöki szolgálatával végképp beírta nevét a főegyházmegyénk történetébe. Esztergomi egyházmegyés papként kapta püspöki kinevezését az akkori Magyarország legnagyobb egyházmegyéjébe. Nem idegenként jött a számára részben ismert egyházmegyébe. Ez az 50 ezer négyzetkilométernyi terület 15 vármegyére oszlott, amit 16 esperesi kerületbe szerveztek. Ez összességében 227 plébániát és 3200 filiát foglalt magába.[2] A lakosság számbeli meghatározásához Varga E. Árpádot idézem. Szerinte: 1880-ban 287 883 katolikus élt, ami a következő század első évtizedében szinte a duplájára emelkedett. Ebből az 1910-es népszámlálás szerint 405 455 római katolikus egyént számláltak[3] egyházmegyénkben. A létszámbeli szaporulatot bizonyos tényezők befolyásolták. Gyimesbükkön „a faipar fellendülése s a vasúti forgalom idézte elő a feltűnő szaporodást.”[4] A létszámbeli gyarapodás elsősorban nem a magyar katolikusokra jellemző. Az 1900-as népszámlálás a magyar katolikusok számbeli fogyásáról tanúskodik. Szembetűnő lett a székely megyék elrománosítása.[5]
Az új püspöknek a nagy egyházmegye már az indulásnál felkeltette érdeklődését. Első körlevelében bejelentette, hogy már megkezdte az egyházmegye végiglátogatását, hogy megismerhesse hívei életkörülményeit.[6] Eddigi tapasztalatait is összegzi. Örömmel töltötte el, hogy hívei életében felismerhető az Isten szeretete és az Egyházhoz való tartozás öröme, a vallás szeretete. De emellett kitért a hiányosságokra is: a családban legfőbb bűn, hogy nem nevelik keresztény szellemben a gyermekeket. A közélet vétkei is szembetűnőek: kevés az egyenes jellemű egyén. Ennyivel nem érte be, hanem sürgette a megújulást. Le kell vetni a régi embert és fel kell ölteni az újat. Ennek eszközei között a rendszeres imádságot, a vasár- és ünnepnapok megszentelését és a szentségekhez való gyakoribb járulást ajánlja. Sürgeti, hogy álljunk ellent a hitközönynek. Jézus Szentséges Szívének ajánlja egyházmegyéjét. Kifejezett óhaja Mailáth püspöknek, hogy Jézus Szíve tiszteletére oltárokat és szobrokat emeljenek minden templomban. Kéri híveitől, hogy legyenek buzgók a hitben a jó olvasmányok által, ami a szent evangélium és a szentek életének ismerete által valósulhat meg.[7] Mailáth püspökként többször végiglátogatta egyházmegyéjét. Bérmálni hétévente tért vissza, de emellett szerét ejtette, hogy püspöki vizitációként gyakrabban megjelenjen. Amerre járt, örömet okozott, vigaszt nyújtott, a zaklatások közepette megnyugvást vitt. Személyes vagyonának és püspöki jövedelmének nagy részét szétosztotta a rászorulók között, illetve a felnövő nemzedékek taníttatására és a nevéhez fűződő intézmények támogatására fordította. Nem véletlen, hogy szép jelzőkkel illeték a korabeli írások: ő a diákok püspöke, az ifjúság ismerője, a szegények püspöke.[8] Nagy társadalmi megmozdulásokat kellett átélnie emelt fővel, Isten segítségét kérve, a hit erejében bízva állt helyt. A kortársak megnyilatkozásait olvasva és saját feljegyzéseit kutatva állíthatom, hogy Mailáth püspöknek sikerült méltósággal vállalnia mindent. Nagy támaszt jelentett püspöki öntudata. Hívein kívül a másvallásúaknak, sőt a különféle állami vezetőknek is megnyerte a tetszését szelíd, megnyerő modorával. Püspöki szolgálata elsősorban a hívei szabad vallásgyakorlásának biztosítására irányult, de szem előtt tartotta egyházmegyéje társadalmi, politikai és gazdasági gondjait is. Az első világháborút megelőző években a liberális kormányok igyekeztek az egyházat tevékenységében korlátozni. Ez alkalmul szolgált a románságnak és a szászoknak önálló szervezeteik létrehozására. Az impériumváltás bizonyította, hogy az egyháznak kultúra- és nemzetfenntartó ereje van, ez pedig indokolttá teszi létét, munkáját pedig szükségessé.
Mailáth püspök buzgósága lelki megújulást eredményezett. Neki köszönhető a katolikus közszellem erősödése és a diákok nevelésének megújulása. Ez azt a feltételt támasztotta, hogy a meglévő köznevelési intézményeket korszerűsíteni kell, s a hiányokat új épületekkel pótolni. Így érthető, hogy fő törekvése az iskolaépítés volt. Úgy látta, hogy a közösségi élet megszilárdításához szükség van a templom mellett az iskolára is. Püspökként való érkezésekor talált a nagy kiterjedésű egyházmegyében hét státusgimnáziumot. Ezek a brassói, a csíksomlyói (később a csíkszeredai), a gyulafehérvári, a kézdivásárhelyi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a székelyudvarhelyi, s ezek mellett még árvaiskolák, mesteriskolák, zárdaiskolák és más iskolák kerültek a püspök érdeklődésébe. Mindjárt nekilátott a meglévők bővítésének s a hiányzók építésének. Ízelítőnek, a teljesség igénye nélkül sorolok párat. 1905-ben a Jobbágytelkén kéttantermes iskola és egy tanítói lak felépítését támogatta 10 ezer koronával.[9] A köszvényesi új háromtantermes iskola építését támogatta 6000 koronával.[10] A hatolykai iskola tervével nem volt megelégedve, így 1000 koronát utalt ki annak újratervezésért.[11] A hátszegi leányiskola átalakítását polgári iskolává 60 ezer koronával támogatta.[12] A szőkefalvi új iskola egy tanteremmel és egy kántortanítói lakkal épült fel 1905-ben 8500 korona segéllyel.[13] Pár évvel később, 1912-ben a gyulafehérvári Takarékpénztár által 30 ezer koronát utalt ki, amellyel a székelykáli iskola építését 7000 koronával, a miklósvári iskola építését 4800 koronával, az ákosfalvi iskola építését 942 koronával, a jobbágytelki iskola építését 8000 koronával, a deményházi iskola építését 500 koronával, az egrestőiét 400 koronával, míg a segesvári iskola építését 8000 koronával támogatta.[14]
Az iskola önmagában még nem elég. Törekedett arra is, hogy a helyben lakás céljából a tanítóknak, kántortanítóknak, illetve tanároknak házról gondoskodjon. Volt rá példa, hogy a helyi közösség anyagi lehetőségeit kerekítette fel a kért összeg kifizetésére. Nyárádköszvényes esetében 1910-ben a kántortanítói lak építése 6038 korona 60 fillérbe került. Ebből az összegből a hitközség 4038 korona 60 fillért fizetett, a fennmaradó 2000 koronát pedig Mailáth püspök.[15] Deményházán 1912-ben egy tanítói lakot gazdasági épületekkel akartak építeni. A szükséges épületanyagot beszerezték, a pénzbeli költség 4000 koronára rúgott. Ebből 3500 koronát a templom pénztárából akartak fedezni, a püspök úrtól 500 koronát kértek. Mailáth püspök saját kezével ráírta a kérésre, hogy megadatik.[16] Gyimesközéplokon 1910-ben a kántortanítói lak építése 9588 korona 61 fillérbe kerül. Szerettek volna melléje még egy tornatermet is építeni, ami 4635 korona 6 fillérbe kerül. A Fogarasy alapból 6508 korona 59 fillérrel rendelkeztek.[17] A gyulafehérvári érseki levéltárban, valamint a Batthyaneumban őrzött iratok nem a teljes képet nyújtják. A valóságban több az az iskola, kántori lak, illetve tanítói lakás, amelynek építését Mailáth püspök támogatta. Nyilván a kutatás folytatásával még sok mindenre fény derülhet.
Ez csak az épület, illetve a tanítói személyzet, de neki a tanuló ifjúság volt a szeme fénye. Nem fáradt bele az iskolák látogatásába, a tanítás ütemének figyelemmel kísérésébe, a diákok vallásos nevelésének elmélyítésébe, számukra Mária Kongregációt szervezett, a szentségek vételére buzdította őket. Az olvasókörök által a képesség fejlesztésére törekedett, és a rendszeresen megszervezett különféle iskolai ünnepségek által nemzeti és keresztényi értékek és évfordulók jelentőségének elmélyítését szorgalmazta. Az egyes iskolák kiváló tanulóit továbbtanulásra külföldi egyetemekre küldte, számukra ösztöndíjról gondoskodott, de ő maga is még zsebpénzt adott, hogy költségeiket tudják fedezni. Tanúskodik erről az a számtalan sok levél, amelyet vitt neki a napi posta. Mailáth püspök ezeket figyelemmel átolvasta, kiértékelte, s mindenikre választ is írt. Leánytestvérei, Sarolta és Etelka figyelmeztették, hogy sok időt elveszteget a diáklevelek megválaszolásával, nemegyszer az éjszakai pihenése rovására, de Mailáth püspök nem hallgatott nővéreire, mindig válaszolt a hozzá fordulónak.
A különböző szentévek alkalmából római zarándoklatra vitte az egyes iskolák legjobbjait vagy éppen a tanárok által javasoltakat. Nemegyszer ő fizette úti költségüket. Szívesen csatlakozott a magyar diákzarándoklatokhoz, amelyek szinte állandó jelleggel a húsvéti ünnepekre időzítették az Örök Város felkeresését. 1902-ban XIII. Leó pápa aranymiséje, 1908-ban X. Pius pápa aranymiséje alkalmából a diákoknak külön zarándoklatot szervezett és ősszel, 1902. szeptember hónap második felében 80 tanító, kántortanító, illetve tanárnak fizette ki az Esztergomból szervezett tanítók zarándoklatának fejenkénti 2000 korona összegét.[18]
Kész volt az Apostoli Szentszéktől, tekintettel a megfeszített szellemi munkára, felmentést kérni, tanárok és a diákok részére a nagyböjt idejére szerdai és pénteki napok kivételével az esti étkezéshez kisebb adag húseledelt engedélyezni.[19] Évről évre megszervezte a nagyböjti lelkigyakorlatokat, amelyek a lelki élet fontosságát hivatottak szolgálni. Rendszeresen felkereste évi két alkalommal is a Státusgimnáziumokat, mindig úgy szervezve a püspöki vizitáció programját, hogy abban szerepeljen az elemi, illetve a középiskolás óráknak a meghallgatása, de legyen alkalmuk a diákoknak elvégezni szentgyónásukat Mailáth püspöknél. Ezekre előre fel kellett iratkozni. Mailáth becsben tartotta ezeket a lapokat, s a későbbiekben is imádkozott külön is ezekért a diákokért. Nem egy ilyen találkozó meghatározó lett a diák életének további alakulásában.
Igyekezett a diákokat takarékosságra nevelni. Szorgalmazta az úgynevezett Péterfillérek gyűjtését, amellyel az Apostoli Szentszéket támogatta a világegyház kormányzásának költségei fedezésében. A püspöki hivatalba beküldött összegek nyugtáit olvasva azt látjuk, hogy amíg az egyes egyházközségekben szinte elenyészően kevés gyűlt, addig az egyházi katolikus főgimnáziumokban és a zárdai iskolákban jóval több gyűlt össze, például 1903-ban a gyulafehérvári Státusgimnáziumban 60 korona, a kézdivásárhelyi kantai római katolikus főgimnáziumban 116 korona.[20]
Figyelmet érdemlő Mailáth püspöknek az első világháborúhoz való viszonya is. Szívén viselte a fronton harcolok sorsát. Nemcsak arról gondoskodott, hogy segítsen Biejik Imre tábori püspöknek és káplán segítőinek, Biza Lajosnak és Újlak Istvánnak, hogy tudják szervezni a fronton harcolóknak a lelki programot, úgy szervezte programjait, hogy elérjen távoli s közeli frontokra vigasztalni, gyóntatni és bérmálni. Segített beszerezni imakönyveket és vallásos irodalmat a harcolóknak, s arról is gondoskodott, hogy püspöki körlevelei eljussanak az otthontól távolra kerülteknek. A sebesültekre is volt ideje. Sorra látogatta a katonakorházakat, sőt még a püspöki palotája egy szárnyát is átengedte a fronton sebesültek kezelésére. Nagyon sok levél érkezett az egyes frontokról, ő pedig válaszolt mindenikre. Ezekből a levelekből sok minden kitűnik. Nem csupán helyzetismertetést találunk a legtöbbükben, hanem a tanulság levonása ma is segíthet. Ferenczy László önkéntes a harctérről 1916. március 10-én megköszöni Mailáth püspök levelét és főpásztori intelmeit, majd beszámol arról, hogy lelkiállapota jó, mielőtt eljöttek volna hazulról Székelyudvarhelyen a tábori lelkész meggyóntatta, s gondoskodott arról, hogy a másik lelkész Gyulafehérváron megáldoztassa. Tájékoztatja a püspököt arról, hogy szentmisére a szomszédos faluba kell menniük, de a hit segít minden akadályt legyőzni. Úgyis csak kéthetente van szentmise, s arra igyekeznek minél többen eljutni. Ott érzi az ember az ima szükségét. Szent Ágoston mondását kissé változtatva, azt mondja: „Aki nem tud imádkozni, az jöjjön a háborúba.” Majd a jövőre gondolva azt írja: ha innen Isten minket hazasegít, akkor elmondhatjuk, hogy kijártuk az élet iskoláját. A püspök megnyugtatására írja: „Jól vagyunk. Kezdünk kitavaszodni, szép idők jönnek. Találkozunk sok Státusgimnáziumbéli tanulóval, akik szintén jól vannak.” S ami a legszebb a levélben, hogy befejezésül nemcsak a püspök imáját kéri a levélíró, hanem ő is megígéri, hogy imádkozik Mailáth püspökért.[21] Meglepő az az őszinteség, amellyel beszámolnak helyzetükről, érződik a püspökbe vetett bizalmuk, aki szent mentség számukra. Sok levelet a tábori lelkészek küldtek. A nagy egyházmegyéből állandó jelleggel 35-40 lelkésznek kellett a frontokon lelkészi feladatot teljesítenie, akiknek a nyilvántartása, szolgálatuk idejének meghatározása sokban függött Mailáth püspöktől is. Szívügye volt, hogy egy-egy bérmálásra vagy nagyobb egyházközségi eseményre hazakérje őket. Ilyenkor mindig helyettesről kellett gondoskodniuk, mert jelenlétük az egyes katonai táborokban reménykeltőnek számított. Volt, aki végigharcolta az első világháborút, például Badilla János, de olyan is volt, aki pár hónapnál tovább nem bírta. A katonalelkészek, ha nem teljesítettek lelkészi szolgálatot, akkor segíteniük kellett az operációk végrehajtásánál.[22] Természetesen fizetés járt a katonai lelkészi frontszolgálatért, ami sokakat vonzott, de nem mindenik állt helyt. Általában 30 év körüliek jöhettek számításba, akiknek testi egészségük jó és teherbírásuk nagyobb volt.[23]
1916 kora őszén, Románia belépésekor az első világháborúba, ennek a sok visszaéléssel zajló eseménynek sebei gyógyítására Mailáth püspök végigjárta a keleti határokat. Személyes benyomásait így örökítette meg a Gyimesbükki Plébánia Domus Historiájában: „1917. május 17-én az oláh betörés után első ízben Gyimesbe jöttem, hogy Gyimesbükkön tábori misét mondjak a 10. lovas hadosztálynak, a 16. honvéd dandárnak és a bajoroknak. Több száznak kiosztottam a bérmálás szentségét, pápai áldást adtam a jelenvoltakra, köztük Báró Rohr vezérezredesre, az első hadsereg fővezérére és Bauer tábornokra, s előbb magyarul, majd németül beszéltem derék csapatainknak és szövetségeseinknek. A tábori korházakat meglátogattam (a bajoroké a Vasúti Indóházban) és ebédre Boér Jánossal, az oláh fogságból szerencsésen megmenekült lelkésszel együtt Lengerer ezredesnek és honvédeknek vendégei voltunk. Egy ellenséges repülőből istentisztelet után reánk lőttek, egy tizedes sebesült meg. Isten oltalmazza Erdély e szép vidékét s a derék hűséges csángókat. Rákóczi vára legyen ezentúl is intő jel az ellenséges indulatú szomszédnak: ne bántsd a magyart!”[24] Ugyanebben az évben a bukovinai harctéren három helyen bérmálta a honvédeket.[25] Július 9-én a Magyar Királyi Honvéd Nehéz Tüzérezred Papp dandár V. zászlóaljból 13 honvédet részesített a bérmálás szentségében.[26] Stamft Rezső tábori lelkész arról tájékoztat a Tp. 414–1917-es levelében, hogy a magyar királyi honvéd hadosztályból öt frontharcost bérmált 1917. július 16-án.[27]
Mailáth püspöknek is figyelmet érdemlő papjaihoz való magatartása. Olyan szeretettel viseltetett velük szembe, hogy bármiben fordulhattak hozzá, amiben tudott, segített. Nem véletlen az otthonról hozott neveltetése. Püspökké szentelésének harmincadik évfordulóján egyik volt diákja idézte Mailáth püspök édesapjának, id. Mailáth Györgynek a nevelési elvét. Mailáth György udvari kancellár, országbíró[28] és Prandaui báró Hillebrandt Stefánia[29] házasságában ugyanis hét gyermek született, és ő mindig így figyelmeztette: „Akármilyen pályát választotok, igyekezzetek azon erőtökből egész ember lenni, mert a félembert utálom.”[30]
Mailáth püspök életpályáját kutatva elmondhatom, hogy édesapjának intését megfogadta. Nem volt félig ember, hanem a tiszta szív őszinte lelkesedésével szolgálta Isten ügyét. Példája minket is kötelez s helytállásra int. Nem véletlen, hogy a nagy kortárshoz, Prohászka Ottokár püspökhöz hasonlították, akivel jó barátságban él. Befejezésül idézem Jandik Józsefet, a Regnum Marianum házfőnökét, aki Mailáth püspök halálakor, 1940. március 18-án így jellemezte a mi püspökünket. „A tizenkilencedik század fordulóján Prohászka Ottokárral együtt Mailáth püspök az, aki egy új szellemi világ kialakításán dolgozik. Prohászka Ottokárral együtt indulnak el az esztergomi szemináriumból. Prohászka ott spirituális, Mailáth Gusztáv Károly tanulmányi felügyelő volt. Prohászka szárnyaló diadalmas világnézetének ő adta a pedagógiai alapvetést. […]. Könyveket, tudományos értekezéseket nem írt. Ő élt és vonzott.”[31]
[1] Jandik József: Az ifjúság nagy nevelője. Megemlékezés gróf Mailáth Gusztáv Károly érsekről. Vörösmarty Nyomda, Székesfehérvár. é. n. 8.
[2] Biró Vencel: Székhelyi Gr. Mailáth G. Károly, Az Egyházmegyei Tanács Kiadása, Cluj 1940, 68.
[3] Varga E. Árpád: Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája 1880–1992. In Magyarság és Európa 1994/4. szám, Budapest, 36.
[4] Magyar Statisztikai Közlemények. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi Népszámlálása. Budapest, 1912.
[5] Péter János: Ijesztő számok. In. Közművelődés XXV. (1902/32) 259–260.
[6] 4841–1897. évi VII. körlevél. Kelt Károlyfehérváron, 1897. nov. 23-án
[7] U.o.
[8] Marton József: A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye a 20. században. Pro-Print Könyvkiadó Csíkszereda, 2014., 91.
[9] Gyulafehérvári Érseki Levéltár (a továbbiakban GyÉL). I. 13/e. 479–1901. vegyes iratok 1878–1943.
[10] GyÉL. I. 13/e. 1261–1904. vegyes iratok 1878–1943.
[11] GyÉL. I. 13/e. 2618–1904. vegyes iratok 1878–1943.
[12] GyÉL. I. 13/e. 4491–1904. vegyes iratok 1878–1943.
[13] GyÉL. I. 13/e. 4267–1904. vegyes iratok 1878–1943.
[14] GyÉL. I. 13/e. vegyes iratok 1878–1943.
[15] GyÉL. I. 13/e. vegyes iratok 1878–1943.
[16] GyÉL. I. 13/e. vegyes iratok 1878–1943.
[17] GyÉL. I. 13/e. vegyes iratok 1878–1943.
[18] GyÉL. I. 1/a. 3904–1903, Cat. 1., 1065-ös doboz.
[19] GyÉL. I. 1/a. 3904–1903, Cat. 1., 1065-ös doboz
[20] GyÉL. I. 1/a. 3905–1903. Cat. 1. 1065-ös doboz.
[21] Batthyaneum, Mailáth öröksége, lelt. szám. 29. 041.
[22] A Szív, 2015/dec.
[23] U.o.
[24] Gyimesbükki Historia Domus 70.
[25]GyÉL I. 13/e 1918, vegyes iratok 1878–1943. Bukovinai harctéren bérmáltak jegyzéke 1916–1917. 3-as doboz
[26] Uo. Tábori posta 6–1917. júl. 28.
[27] GyÉL. I. 1/a. Tp. 414–1917. 468-as irat, 1065-ös doboz
[28] Kulcsár Péter: Országbíró. In. Magyar Katolikus Lexikon VIII. kötet (2003) SZIT Budapest, 531.
[29] Biró Vencel: Székhelyi Gr. Mailáth G. Károly, Az Egyházmegyei Tanács Kiadása, Cluj 1940, 1.
[30] Batthyaneum, Mailáth öröksége, lelt. szám. 31. 339.
[31] Jandik József: Az ifjúság nagy nevelője. Megemlékezés gróf Mailáth Gusztáv Károly érsekről. Vörösmarty Nyomda, Székesfehérvár. é. n. 8.
