Menü Bezárás

A hit, remény és szeretet példájával elindult Gyulafehérvárról Budapestre a FerBiT csapata

„Mennyei atyánk, aki Egyszülöttedet útul adtad nekünk, hogy általa eljussunk hozzád, add, hogy hűséges állhatatossággal kövessük Őt, aki előttünk jár.”

Szeptember 7-én, kedden délidőben az Úrangyala imádság idején fogadta Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a ferences biciklitúra Budapestre induló részvevőit. A kerékpárosok áldását kérve jelentek meg az érsekség udvarán, a Márton Áron-szobornál. A főpásztor a következő szavakkal szólt hozzájuk: „Zarándoklatunk kezdetén idézzük emlékezetünkbe, hogy szent elhatározásunkat milyen szándékkal kívánjuk mérlegelni. Azok a helyek, amelyeket meg akarunk látogatni, Isten népének áhítatáról tanúskodnak. A nép gyakran azért igyekszik eljutni oda, hogy onnan visszaérve megerősödjön keresztény életében és kész legyen a szeretet műveinek minél tökéletesebb gyakorlására. De az ott élő hívek számára nekünk, zarándokoknak is vinnünk kell valamit, mégpedig hitünk, reményünk és szeretetünk példáját, hogy az ott lakók és a jövevények ezen épülve lelkiekben gazdagodjanak.”

A szertartáson jelen volt Kerekes László segédpüspök is, továbbá az érsekség több munkatársa. Minden jelenlévő érezte azt, hogy komoly vállalást tettek az útra készülő zarándokok és az érseki áldás után szíves szóval, jókívánságokkal és biztatással búcsúztatták a kerékpárosokat.

Szép nyárvégi időjárás és rengeteg autó fogadta az úton a tizenhat biciklistát. Végül tizenöten szeretnék a távot teljesíteni, de az első napra csatlakozott hozzájuk a gyergyószentmiklósi Bege Rajmund is, aki régi Ferbites. Bár nincs annyi szabadsága, hogy a közösséggel tartson, de ezt az egy napot mindenképpen ebben a társaságban szerette volna eltölteni, ahol családtagnak érzi magát. Ő maga egyébként már kilenc alkalommal vett részt a ferences biciklitúrákon és egyszer Bonaventura testvérrel még Rómába is eltekertek.

Induláskor éppen csak felpakolták a csomagokat a Magyarországról érkezett kísérőkocsira, amely Budapestig fogja szállítani a személyes holmijaikat – nem volt idő és lehetőség az ismerkedésre.  Az első pihenőidőt használták ki a bemutatkozásra. A többség Székelyföldről jelentkezett a csoportba, de Észak- és Dél-Erdélyből is érkezetek útitársak. Sajátos zarándoklatukkal ők is egész Erdélyt fogják képviselni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Bemutatkozásuk és önvizsgálatuk során sokféle személyes szándék és egyéni felajánlás elhangzott, de abban teljes volt az egyetértés, hogy a szeretet kohéziója tartja majd össze ezt a társaságot. Szükség is lesz minden szeretetenergiára, mert a tűző napon teljesített első 70 kilométer után a második napon 120, azután pedig 160 kilométer lesz a napi penzum.

Amennyire felemelő és ünnepélyes volt az elindulás, éppen annyira lélekmelengető volt a megérkezés Dévára. A város határában Pogocsán Ferdinánd Zoltán alpolgármester szervezésében a Páduai Szent Antal-plébánia közösségéből népes családos csapat, sok gyermekkel várta a biciklistákat. Az üdvözlés és boldog ölelések után a felvezető rendőrautó nyomában büszkén pedáloztak a tekintélyesre duzzadt menet élén a pap bácsi mellett a dévai gyermekbiciklisták a plébániára. Az esti szentmise előtt Szőcs Szabolcs művészi szaxofonjátékát kapták ajándékba az érkezők, ami sok hallgatót könnyekig elérzékenyített.

Összegezve a nap történéseit és előre tekintve az előttük álló napok kihívásaira, érdemes felidézni az érsek atya által figyelmükbe ajánlott részletet Szent Pál apostolnak a korintusiaknak írt második leveléből. „Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalommal tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.”

Szöveg és kép: Gulyás László

Vélemény, hozzászólás?