Menü Bezárás

Ahol szeretet van, ott van a jövő – Szabó Konstantin tanúságtétele hétfőn a NEK-en

Kárpátaljáról érkezett a NEK-re Szabó Konstantin görögkatolikus pap. Szülőföldje magyarságának, egyházának megpróbáltatásokkal teli múltjáról, felzárkózó jelenéről és reményteli jövőjéről beszélt tanúságtételében az Eucharisztikus Kongresszuson.

Mekkora önfegyelem kell ahhoz, hogy életed legnagyobb pillanatát a testvéreddel se oszd meg! – konferálták fel az Eucharisztikus Kongresszus hétfői programján a kommunista Szovjetunióban titokban, a családtagok tudta nélkül felszentelt kárpátaljai görögkatolikus papot, Szabó Konstantint.

Tanúságtételében megjegyezte, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében az Ungvári Unió 375. évfordulóját, az egyházmegye 250 évvel ezelőtt történt kanonizációját, valamint Romzsa Tódor vértanú püspök boldoggá avatásának 20. évfordulóját is ebben az évben ünneplik.

1944 októberében a szovjet hadsereg megszállta az akkor Magyarország részét képező Kárpátalját, ahol azzal szembesültek, hogy ott a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a domináns, amit a fiatal, alig egy hónapja szentelt püspök, Romzsa Tódor irányít. A Lembergi és Sztaniszlávi Görögkatolikus Egyházmegyéket addigra már beolvasztották az orosz pravoszláv egyházba, de ezt a kárpátaljai görögkatolikusokkal nem sikerült megtenni, ezért Romzsa püspököt meggyilkolták. A merénylet még elszántabbá tette a papságot és a híveket. A szovjetek viszont elvették a templomokat, tíz papot koholt vádakkal letartóztattak, a paplakokat, ahol sokgyermekes papcsaládok éltek, rekvirálták. A papfeleségeket, akik főként tanítónők voltak, elbocsátották. 1949-ben megkezdődött a likvidálás, az egyházmegyéből 127 pap lett hitvalló, közülük 30 vértanú.

Negyvenketten pedig megkezdték a katakombaszolgálatot – emlékezett vissza a nehéz időkre Szabó Konstantin. „Ebben a korszakban titokban szentelt püspökeink Chira Sándor, Orosz Péter, Szabó Konstantin, Szemedi János, Holovács József és Margitics Iván voltak, s mellettük 47 titokban szentelt pap teljesített szolgálatot” – idézte fel a görögkatolikus lelkipásztor, hozzáfűzve: a titokban teljesített szolgálatot a civil munka mellett kellett végezniük. Anyakönyv vezetésére nem volt lehetőségük, de megkeresztelték a párttitkár gyermekét, sőt a KGB őrnagy fiát is, „persze titokban, bezárt ajtó és befüggönyözött ablak mellett” – jegyezte meg némi éllel.

Az enyhülés éveire áttérve visszaemlékezett 1989 végére, amikor megtörtént a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye legalizációja, ezt követően már nem büntették a Szent Liturgia végzését. Az egyházmegye rehabilitációjára, bocsánatkérésre azonban nem került sor, és a néhány óra alatt elvett ungvári székesegyházat, valamint püspöki palotát is csak évek múlva sikerült visszaszerezniük. A pravoszlávok által elvett 440 templomból 117-et kaptak vissza, jelenleg 291 templomuk van, emellett 30 további épül. „Elég messze vagyunk a ’49-es állapotoktól, de amit negyven év alatt leromboltak, azt negyven év alatt nem lehet visszaállítani” – jegyezte meg Szabó Konstantin.

A lelkipásztor közölte: a szentségi élet Kárpátalján megőrizte hagyományos voltát, sok parókián lassan gyarapodóban van a havi gyónás, illetve a karácsonyi és húsvéti lelkigyakorlatok végzése is, valamint szépen növekszik a templombúcsúra történő felkészülés és ezen belül a gyónás és az eucharisztia vétele. A hívek kedvelik a zarándoklatokat, főleg az Istenszülő kegyhelyeire, különösen a magyarországi Máriapócsra, amely a Kárpát-medencei görögkatolikusság fontos lelki központja.

Szabó Konstantin jelezte: Kárpátalján hármas kisebbségben élnek: mint magyar kisebbség a 40 milliós országban, mint görögkatolikusok a nagy pravoszláv tengerben és mint magyar ajkú hívek a Munkácsi Egyházmegyében – ezért 2016 szeptemberében Milan Sasik megyéspüspök az egyházmegye magyar egyházközségei és magyar hívei számára püspöki helynököt nevezett ki.

Jelenleg az egyházmegyében 45 egyházközségben 23 parókián és 22 fílián 17 pap lát el szolgálatot és kiterjedt intézményrendszerük van. A jövőbeni terveik között szerepel az ungvári egyetemi kollégium létrehozása, az óvodák működésének biztosítása, iskolarendszerük bővítése elemi iskolákkal, ifjúsági üdülőközpont a kerület részére, öregek otthona, napköziotthon létrehozása, a tiszaújhelyi kúria felújítása a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet részére, karitászközpont kialakítása, valamint templomaik felújítása. A görögkatolikus lelkipásztor azt mondta, amikor tanulmányozza politikus papjaik múltját, nincs mivel büszkélkednie. Viszont hitvalló és hithű papjaiktól, akik életéből erőt merít, az adott szó betartásának a fontosságát, a kötelesség teljesítését és a kereszténység el nem árulását tanulta – hangsúlyozta Szabó Konstantin.

Az ellenség ma is ugyanaz: a sátán, a gonosz, amely, mint diabolosz, most is megosztani akar, eltéríteni a Jóistentől, faramuci társadalmat létrehozni, amelyben minden a feje tetején áll. Ahol minden, ami értek, ami szent, ami szép és jó, az nem kell – nyomatékosította a hitvalló. Meghatódva elmesélte, édesanyja úgy távozott ebből a világból, hogy édesapja letartóztatása után ottmaradt egyedül egy másfél éves gyermekkel, majd végigüldözték Kárpátalján, sok helyen fel sem vették munkára, és ennek ellenére haláláig senki nem kért tőle bocsánatot. A jövőről szólva azt a vágyát fejezte ki, hogy szülőföldjén, Kárpátalján olyan kormány legyen, amely az egyházat partnerként tekinti. „Aki értékeli azon törekvéseinket, hogy az egyház a közjót szolgálja. Gyermeket és ifjúságot nevelnek erkölcsre, szépre és jóra, hitre oktatnak. Akik próbálnak szembe szegülni a rosszal, a hazugsággal, a természetellenes és istentelen jelenségekkel” – húzta alá a lelkipásztor nyílt színi tapsot kiváltva. Úgy vélte, ebben nyújt segítséget a szentségi élet, ugyanis istenfélelem nélkül a kárhozatba irányítjuk életünket és jövőnket. „Ahol van szeretet, és tudunk áldozatot hozni, ott van a jövő” – hangsúlyozta Szabó Konstantin.

Tanúságtételét a görögkatolikus Szent Liturgia végén elhangzó imával zárta: „Krisztus Istenünk, ki magad vagy a törvény és a próféták teljessége, ki végrehajtottad Atyád egész üdvgondozását, töltsd be örömmel és vígsággal szívünket!” Ennek megfelelően a híveknek, zarándokoknak azt kívánta, hogy az Eucharisztikus Kongresszus sok örömöt és vígságot hozzon az egész világnak.

A hallgatóság óriási tapssal köszönte meg Kosztyu atya tanúságtételét, amely sokak szemébe könnyeket csalt.

Forrás: NEK
Fotó: Ambrus Marcsi

Vélemény, hozzászólás?