Menü Bezárás

Angelo Bagnasco: „Itt az ideje, hogy áldozatot hozzunk egymásért…”

Mi történik, ha a járvány után a Katolikus Egyház visszatér a megszokott liturgikus élethez? Vajon a világ katolikusai, miután megszokták a távollétet a szentmiséktől, újra beülnek majd a templomok padsoraiba? A világjárvány számos ma még megválaszolatlan kérdéssel szembesítette az embereket, a közösségeket, természetesen az egyházat is. Ezek egyike, hogy milyen lesz a liturgikus élet a karantén után. Nemrégiben Ferenc pápa személyi titkára üzenetben figyelmeztette római paptársait, hogy menjenek a hívek közé, különben el fognak fordulni az egyháztól, mert úgy érzik, hogy az egyház is elhagyja őket.

Persze az sem kizárt, hogy pont ellenkező folyamat indul el és a kényszerű távolságtartás elmélyíti a szentségek és a közösség iránti köteléket. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója, Angelo Bagnasco az utóbbi álláspontot képviseli ebben a kérdésben. „Biztos vagyok benne, hogy a vészhelyzet megszűnését követően a keresztények nagyobb tudatossággal térnek vissza a templomainkba” – nyilatkozta Angelo Bagnasco bíboros az olasz Il Secolo XIX című lapnak adott márciusi interjújában. Hozzátette, hogy szerinte ezután másként fogunk együtt élni hívőként, akár polgárként is.

Jobbára csak találgatások fogalmazódnak meg, hogy hol hogyan reagálnak a közösségek a megváltozott világra, és valószínűleg mindkét irányú folyamatot érzékelhetjük majd idővel.

Angelo Bagnasco a jövő évi budapesti katolikus világtalálkozó egyik meghívott előadója. A bíboros 1943-ban született, 1966-ban szentelték pappá. 1998-ban püspökké, majd 2000-ben érsekké nevezte ki II. János Pál pápa. 2006-ban XIV. Benedek megbízásából Genova érseke lett. 2007-től bíborosi rangot tölt be és az olasz püspöki konferencia élén áll, az elmúlt négy évben az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának az elnöke. A CNN vatikáni szakértője, John Allen úgy vélekedett róla, hogy mind a világi politikában, mind a médiában jártas. Az egyháztörténész Matthew Bunson szerint Bagnasco nehézsúlyú szellemi boxbajnok.

Szavaira nemcsak egyházi körökben figyelnek. A világjárvány idején is sokan hallgatták őt, amikor március végén szentmisét mutatott be a genovai San Martino Kórház üres kápolnájában, amelyet élőben közvetítettek. Egy megrendítő élményével szemléltette a helyzetet: „Kisfiú koromban, amíg a vacsorát vártam, az egyik utcaközben játszottam a háborús kőtörmeléken” – emlékezett vissza. „Amikor felkiáltottam az utcáról, édesanyám kitárta az ajtót és a nevemen szólongatott, mert félt, hogy elkeveredek a sötét lépcsőházban. Követtem a hangját a negyedik emeletig, ahol anyám karon fogott és átölelt.” […] „Ez most a mi életünk sötét lépcsőháza. Isten megnyugtató hangja és kitárt karjai irányítanak bennünket.”

A bíboros állást foglalt abban a vitában is, amelyben arról egyeztettek, hogy milyen intézkedéseket vezessenek be a járvány idején a templomok látogatásánál. Bagnasco egyetértett azzal, hogy a miséket „zárt kapussá” kell tenni, de a plébániák templomai nyitva maradjanak a magánlátogatók előtt. „A liturgikus ünnepségek ideiglenes felfüggesztése egyértelmű áldozathozatal a hívek részéről, azonban polgári kötelességünk a közjót szolgálni, az életet és az egészséget megóvni.” A bíboros hangsúlyozta, hogy még a vallástalan emberek is „bátorítónak” és „reményt keltőnek” tartják, hogy a katolikus templomok ajtajai nyitva állnak.

Bagnasco a karatén idején szerzett tapasztalatairól így beszélt: „Azt hallom, hogy egyre növekszik a személyes és a családi ima, valamint a hajlandóság arra, hogy elgondolkodjunk, vajon mi is történik, és levonjuk a tanulságot.”

A bíboros sürgető kérésben fogalmazta meg, hogy később se feledkezzünk meg a válságból levont leckét felidézni. „Reménykedem, hogy nem pontosan ugyanott fogjuk kezdeni, ahol korábban abbahagytuk. Itt az ideje, hogy áldozatot hozzunk egymásért, hogy közel maradhassunk, még akkor is, ha fizikálisan eltávolodtunk.”

Forrás: CRUX / NEK

Fordította: Tóth Franciska