Menü Bezárás

Az Eucharisztia összeköti az eget és a földet – fakultációk szerdán a NEK-en

A teremtett világ megóvásának egyik legfőbb akadálya a haszonelvű gazdasági szemlélet

A NEK szeptember 8-i, szerdai napján a teremtett világ védelmére hívta fel a figyelmet Székely János szombathelyi megyés püspök. Magdalena Noszczyk, a Laudato Si mozgalom európai vezetője szerint többek között a klímaválság miatt nagyon sokan nélkülözik a mindennapi kenyeret.

„Az Eucharisztia összeköti az eget és a földet, átfogja és áthatja az egész teremtést. Az Oltáriszentség fény és motiváció forrása környezetért való aggódásunk számára is, és arra késztet minket, hogy az egész teremtett világ őrei legyünk” – idézte Ferenc pápa Laudatosi’ kezdetű enciklikáját Nemes Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnökségi tagja. Ismertette, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ezen szerdai fakultációja egyben az Egy Kenyér, egy Föld – Teremtésvédelmi találkozó, amely a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvénye is.

Székely János szombathelyi megyés püspök köszöntőjét egy a teremtett világ szépségeiért és annak megőrzéséért írt imával kezdte, majd kifejtette, az Eucharisztiában Krisztust teljes egészében vesszük magunkhoz, benne az ő gondolatait, lelkét, szellemiségét is, és életünket is e szerint alakítjuk. Ekkor nem elég az oltáron megtörni a kenyeret, meg kell törnünk a magunk kenyerét is a legszegényebbek számára is, és meg kell óvnunk a teremtett világot, hogy legyen egészséges kenyér és iható víz a legszegényebb családok asztalán is.

A püspök rámutatott: a teremtésvédelem, környezetvédelem nem csak a zöldmozgalmak sajátja, mert az az emberiségnek az egyik legnagyobb kihívása. De a Szentírásnak is az egyik üzenete Földünk megóvása, vagyis mi is felelősek vagyunk Istennek, hogy megőrizzük az Ő remekművét gyönyörűnek – tette hozzá, felidézve Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát is. Székely püspök a következő nemzedékek előtti felelősséget is hangsúlyozta, hogy számukra egy élhető és szép bolygót adjunk át. De a szegények előtti felelősségre is kitért, mert – mint mondta – a környezetpusztítás leginkább őket érinti.

A főpásztor rámutatott: a teremtett világ megőrzése nemcsak klímavédelmet, a biológiai sokféleség megóvását jelenti, hanem az embernek, a teremtő Isten képmásának megóvását is. Úgy vélte, hibás hozzáállás, ha az emberi életet nem a fogantatástól a természetes halálig védjük, illetve ha a kultúrák, az ember társadalmak sokféleségét nem óvjuk.

Leszögezte, hogy a teremtett világ megóvásának egyik legfőbb akadálya a haszonelvű gazdasági szemlélet. Rámutatott, az Egyház tanítása szerint a gazdaság célja nem a profit, hanem az ember, mégpedig minden ember és az ember teljes egészében, a test és a lélek. Ebből Székely püspök azt a következtetést vonta le, hogy a teremtésvédelem elképzelhetetlen igazabb és emberibb gazdasági rendszer felépítése nélkül. Ferenc pápára hivatkozva azt mondta, a teremtett világ megóvása nem egy szabadon választható feladat, hanem mindannyiunk kötelessége.

Magdalena Noszczyk, a Laudato Si európai vezetője az érdeklődő híveknek röviden bemutatta a teremtésvédő mozgalmat. A lengyel aktivista beszédében a Miatyánk ismert sorát idézte: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Felhívta a figyelmet arra, hogy mi nem tudjuk elképzelni egyetlen napunkat sem kenyér nélkül, de – többek között a klímaválság miatt – nagyon sokan nélkülözik a mindennapi kenyeret.

Noszczyk kontinensről kontinensre haladva bemutatta azokat a kihívásokat, amelyek a teremtett világot, így a mindennapi kenyeret is veszélyeztetik, egyben hangsúlyozta, mindenütt helyben kell meglátni, hogy hol a baj. „Minden tudásunkat és képességünket fel kell használnunk, hogy megállítsuk a klímaválságot” – idézte Ferenc pápát a teremtésvédelmi mozgalom európai vezetője, egyben felhívta a figyelmet mozgalmuk Egészséges Bolygó, Egészséges Emberek petíciójára is.

A fakultáció végén a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület mutatkozott be. Nobilis Marió atya felidézte, a magyarországi mozgalom úgy indult, hogy Ausztriában részt vett egy teremtésvédelmi konferencián, ezt követően fogalmazódott meg benne is a kérdés: mit akar Krisztus a környezeti problémára válaszolni az Egyház révén? Végül 2008-ban egy körlevelet fogalmaztak meg a teremtett világ iránti felelősségünkről. Az ezt összeállító csapat együtt maradt és 2011-ben egyesületté alakultak. A kerekasztal-beszélgetésen kiderült, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagjai különböző irányokból érkeztek a civil szervezet égisze alá. Van, aki a karitász kapcsolatát fedezte fel a teremtésvédelemmel, mások világi környezetvédelemből jöttek. Kiderült, a teremtés hetét minden év szeptember végén, október elején Szent Ferenc napjához igazítva tartják, céljaik közé tartozik a közösségek teremtéstudatosságának növelése, így a plébániák rendezvényeinek teremtéstudatos szervezése is.

Hitben és nem látás szerint járunk az Úrral

A magyar felmenőkkel rendelkező David-Maria Jaeger ferences szerzetes Tel-Avivban, zsidó családban nőtt fel. Középiskolai tanulmányai után elsöprő hitbéli változáson ment keresztül és áttért a keresztény hitre.

A NEK szeptember 8-i, szerda délutáni fakultációjában az Eucharisztiát – XIII. Leó pápa „Mirae Caritatis” enciklikája nyomán – úgy írta le: azt „bizonyos értelemben a megtestesülés folytatásának és kiterjesztésének kell tekinteni”. Az Eucharisztiában „Krisztus Teste egyszerre sok helyen van jelen, vagyis mindenütt, ahol a szentséget megszentelik” – idézte.

A szerzetes előadásában felemlítette, hogy az eucharisztikus kongresszusok kifejezetten ezt ünneplik: „Krisztus igazi áldozatát, igazi Testét és Vérét, amely mindenütt jelenvalóvá válik, ahol az Ő személyében felajánlják. Az Eucharisztiát, s nem mint eszmét vagy eszményt, bármilyen nemes vagy felemelő is legyen az, hanem mint valódi áldozatot és valódi jelenlétet.”

Az eucharisztikus áldozat – szögezte le – „titokzatos módon ugyanaz az áldozat, amelyet az emberiség Megváltója egy bizonyos napon – az emberi történelem folyamán belül egy bizonyos pillanatban – egy bizonyos helyen, a Föld egy bizonyos pontján ténylegesen felajánlott.”

David-Maria Jaeger olvasatában az Eucharisztia a maga misztériumában szükségszerűen tartalmazza az Úr földi életének újbóli bemutatását – sőt úgyszólván újrajátszását. „Mert a keresztre szegezett Test történelmi test volt – olyan, amelyet a benne és általa leélt egész élet alakított ki, fogantatásától kezdve egészen a Kálváriáig” – fogalmazott. Így folytatta: „Mi hitben és nem látás szerint járunk az Úrral, és soha nem élvezhetjük a tanítványok megismételhetetlen kiváltságát, akik ott voltak. Az az idő nincs többé, nem lehet visszalépni.”

Kép és szöveg forrása: NEK

Vélemény, hozzászólás?