Menü Bezárás

Az irgalom és a jóság vezet az üdvösség felé – Reggeli dicséret és katekézis hétfőn a NEK-en

„Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek. Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött” – hangzott Szent Jakab apostol leveléből (Jak 2,12–13) az idézet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szeptember 6-i, hétfői napjának reggeli dicséretében (Laudes), amelyet Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezetett.

Ehhez kapcsolódóan Veres püspök az irgalom fogalmát emelte ki, amelyről megjegyezte: ez „Isten szeretetének sajátja”. Ahogy egykori professzorát idézte, Isten azért irgalmas, mert „botrányosan jó”. A szívtelen szolgáról szóló jézusi példabeszédet felhozva azt mondta: „Nem mondhatja magát Isten gyermekének az, aki nem irgalmas.”

Felelevenítve Szent Pál Isten kegyelmi működéséről szóló tanítását, Veres András azt húzta alá: az apostol egyformán használja az irgalmasság, a szeretet és a jóság fogalmát. Ebből azt kell tehát megértenünk – mondta a püspök –, hogy „az irgalmasság inkább Isten szeretetének együttérzését, a jóság pedig inkább szeretetének ingyenességét emeli ki. Tehát mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy a Jézusban megismert isteni irgalmasságot és jóságot keresztény életünk alapmagatartásává tegyük”. Rámutatott: az irgalom és a jóság az Ószövetségben is szorosan összefonódik, vagyis – vonta le a következtetést Veres András – nekünk is ez az út vezet az üdvösség felé.

A püspök aláhúzta, különbség van a Lélek ajándékai és gyümölcsei között, a szeretet pedig a legalapvetőbb ajándék. Felidézte: Jézus az őt megszólító fiatalembernek azt mondta: „Senki sem jó, csak egyedül Isten”, azért, mert Ő maga a szeretet, vagyis a jóság teljessége. Mi, emberek azonban csak töredékesen vagyunk jók – fogalmazott Veres András –, aszerint, hogy mennyire él bennünk Isten szeretete. A jóság a szeretet közegében árad, ezért törekednünk kell Isten szeretetében, jóságában, irgalmasságában élni – zárta gondolatait a győri megyés püspök.

Az Isteni Liturgia meghalad teret és időt

Az Eucharisztia ortodox értelmezéséről beszélt hétfő délelőtti katekézisében a NEK programjában, a Hungexpón Hilarion Alfejev volokolamszki metropolita.

Az ortodox püspök elmondta: a katolikusok és az ortodoxok nem egységesek az Eucharisztiában, egységesek viszont abban a meggyőződésben, hogy az eucharisztikus kenyérben és borban a megszentelés után Krisztus valóságosan van jelen.

Kiemelte: az ortodox egyház szilárdan hisz abban, hogy az eucharisztikus ünneplés – vagy ahogy a felekezet nevezi, Isteni Liturgia – mindent átfogó istentisztelet, amely meghaladja mind a teret, mind az időt. „Egyesíti a mennyei birodalmat a földi birodalommal, az élőket a holtakkal, az angyalokat az emberekkel, a szenteket a bűnösökkel” – mondta.

Az üdvösséghez vezető út elképzelhetetlen az Eucharisztia nélkül és nincs üdvösség az Egyház nélkül – fogalmazott, hozzátéve: az Egyház szintén elképzelhetetlen az Eucharisztia nélkül, ezért az Egyház, az Eucharisztia és az üdvösség fogalma „elválaszthatatlanul összekapcsolódik teológiánkban”.

Jézus Krisztus nem félig emberi és félig isteni: ő teljesen emberi és teljesen isteni – szögezte le a metropolita. Hilarion szerint Krisztus emberi természete teljesen istenített, isteni természete pedig, „humanizált”.

Amikor a szentáldozásban részesülünk, nemcsak elménkben és szívünkben egyesülünk Krisztussal, hanem testünkben is – emelte ki. A metropolita hozzátette: a katolikusok és az ortodoxok a terminológiában eltérnek, de „mindannyian osztozunk az egyesülés lehetőségébe vetett mély hitben”.

Nem elég ugyanakkor a szentáldozás vétele ahhoz, hogy elérjük a megistenülés állapotát – szögezte le –, míg Krisztus teljesen egyesül velünk, amikor teste és vére a mi testünkbe és vérünkbe kerül, mi nem mindig vagyunk képesek egyesülni vele. „Ő bennünk van, de mi gyakran kívül vagyunk rajta” – magyarázta.

Katekézise zárásaként a metropolita kijelentette: „Csak méltatlan őrzői vagyunk annak a gazdag hagyománynak, amely magától Krisztustól és az egyház korai atyáitól szállt ránk.”

Forrás: NEK
Fotó: Ambrus Marcsi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük