Menü Bezárás

Csicsó János: Az Eucharisztia teret, időt és bennünket is összeköt

„Az Eucharisztikus Kongresszus összeköt bennünket. Most a mi feladatunk, hogy hidakat építsünk a nemzetek között” – mondja Csicsó János Londonban szolgáló plébános, a Magyarok Nagyasszonya Angliai Magyar Katolikus Főlelkészség lelkipásztora. Az elmúlt hónapokban ő igazán sokat dolgozott ezeknek a hidaknak az építésén.

Csicsó János atya a moldvai Bákóban (Bacău) született 1971. november 12-én. Teológiai tanulmányait Magyarországon, Pécsett végezte, pappá is a dunántúli Baranya megye székhelyén szentelték 1999. június 19-én. A pécsi egyházmegyéből érkezett a brit fővárosba 2011 nyarán; azóta maga is mozgatója lett a lelki mellett a magyar közösség kulturális életének is. Zarándoklatokat is rendszeresen szervez, többször jártak már Csíksomlyón és Skóciában. Az Eucharisztikus Kongresszus előkészületeibe is aktívan bekapcsolódott, elsősorban az említett, a magyar, valamint az angol nyelvet beszélő népek közötti hidak építésén fáradozva.

„Magyar közösségünkkel a Szent István Házban ünnepelt szentmiséinken az első perctől kezdve imádkozzuk az Eucharisztikus Kongresszusért az otthoni templomokban mondott imádságot és az eddigi világméretű szentségimádásokba is minden alkalommal bekapcsolódtunk – magyarázza János atya. – Tavaly októberben az esperesi gyűlésünkön angol nyelvű prezentációt tartottam az Eucharisztikus Kongresszusról és angol nyelvű tájékoztatóanyagokkal is elláttam az angol atyákat. Tárgyaltam a westminsteri érsekség ifjúsági irodájával is, hogy mozgósítsák az angol fiatalokat és szervezzenek zarándoklatokat erre az alkalomra. Meghívtam budapesti látogatásra az egyik westminsteri segédpüspököt és a velünk szomszédos fehér atyák házfőnökét is, hogy tekintsük meg együtt a kongresszus előkészületeit. Sokat jelentett az itteni angol közösségnek, hogy Erdő Péter bíboros atya személyesen is megszólította Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek urat, meghívót küldve neki Londonba, hogy vegyen részt a kongresszuson, jelesül előadóként. Az Eucharisztikus Kongresszus összeköt bennünket – ahogy az 1938-as kongresszus himnuszában is énekeljük –, és most a mi feladatunk, hogy hidakat építsünk a nemzetek között” – mondja János atya.

Megosztott velünk még egy érdekességet, azt, hogy az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson jelen volt a magyar közösség egyik nagyon kedves jó barátja, a 99 éves Báró Gelsey Vilmos, aki gyermekként ministrált is azon a nagymisén, amelyet az akkori pápai delegátus, Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa celebrált 1938. május 29-én a Hősök terén. „Bátorítom Vilmos bátyánkat, hogy tartson ki és vegyen részt a következő kongresszuson is” – jegyezte meg János atya, s hozzátette: „Így köti össze a teret és az időt és köt össze bennünket az Eucharisztia: 1938 és 2020. London és Budapest.”

Minden forrásunk belőle fakad – zárta beszélgetésünket az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatának többes számú átiratával, magyar és angol hívei nevében Csicsó János atya.

Kép és szöveg: Varga Gabriella