Menü Bezárás

Egy éve találkoztunk Jézussal Budapesten – egy németországi zarándok, Mustos Edit visszaemlékezése

2021. szeptember 5–12. között rendezték meg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Egy év távlatából szeretnék visszatekinteni a készületekre és a Budapesten megélt eseményekre. Az írásomnak nem a tényszerű tudósítás a lényege, hiszen sokkal több programból lehetett válogatni, mint amin egy ember részt tudott venni, s ha valaki kíváncsi, minden előadás és program elérhető a NEK YouTube-csatornáján. Sokkal inkább a személyes emlékeimet, benyomásaimat szeretném megosztani.

Kenyérszínben

Hosszú út vezetett az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig. A türelem és a remény útja. A világjárvány miatt plusz egy évet várakoztunk, és csak remélni tudtuk, hogy a körülmények lehetővé teszik a Kongresszus megtartását. 2020 májusában Varga Gabriella, az Életünk újság felelős kiadója és főszerkesztője, valamint a NEK Titkárságának külhoni sajtókapcsolati munkatársa még megkért, hogy vessek papírra néhány gondolatot a kongresszusra való készület kapcsán.

Távol és mégis közel

Május hónapban figyelmünk Máriára irányul, így önkéntelenül is felidézem, amikor a fatimai Mária-jelenések 100. évfordulóján a kölni magyar katolikus hívekkel mi is Fatimába zarándokoltunk. A magyar keresztutat – amely összeköti a Szűzanya jelenéseinek völgyét a pásztorgyerekek falujával – már az első napon végigjártuk. A forró májusi délutánon nem gondoltam, hogy Urunk szenvedésének állomásait felidézve és átelmélkedve valami egészen más esemény is mély nyomot hagyhat a szívemben.

A Mária-jelenések előtti évben, 1916-ban a látnokgyermekeknek ugyanezen az úton három alkalommal jelent meg egy angyal, a Béke Angyala, s a legutolsó alkalommal megáldoztatta őket. A jelenés helyén hófehér szoborcsoport örökíti meg, amint a gyerekek térden állva fogadják az Oltáriszentséget. A szentáldozás készítette fel a gyermekeket a következő eseményekre, megpróbáltatásokra, áldozatvállalásra.

Mennyire fontos lenne, hogy tudatosodjon bennünk: az Oltáriszentség vétele megerősít és megőriz. Krisztushordozókká válunk a világban.

Lucia nővér visszaemlékezéseiben leírja, hogy még csak 7 éves volt, amikor a plébániájukon elsőáldozó lehetett. Amikor Krisztus testét először vehette magához, édesanyja intelmeit a szívébe vésve imádkozott: „Uram, tégy szentté, őrizd meg szívemet mindig tisztán Számodra!”

Ez a rövid, egyszerű ima számomra mindent kifejez abból, amit Krisztus testének magunkhoz vétele kell hogy jelentsen: Ő, aki Szent, aki a saját testével táplál minket, Ő tudja a mi szívünket is átalakítani és tisztán megőrizni, hogy Őt hordozva haladhassunk az életszentségre vezető úton.

A karantén ideje alatt bár szentáldozáshoz nem járulhattam, mégis az Oltáriszentség bátorító és erőt adó közelében lehettem a liturgiák közvetítése kapcsán a Lelkészség kápolnájában. De otthon is megtaláltam a módját a szentségimádásnak: szamosújvári testvér-egyházközségünk kápolnájában mindennap online csendes szentségimádáson vehettem részt, amelyek alkalmával nemcsak Krisztus valóságos jelenlétét tapasztalhattam meg, hanem a közösség megtartó erejét is, hiszen tudtam, hogy az ottani hívek közül is sokan virtuálisan egy térben imádkoznak velem. A szentségtartón az Eucharisztikus Kongresszus logója látható, így minden alkalommal külön emlékeztetett, hogy minden forrásunk egyedül Krisztus.

A kölni hívekkel is készültünk a kongresszusra. Krisztus Király előestéjén és az Úrnapjához kapcsolódó világméretű szentségimádásba minden alkalommal bekapcsolódtunk. Szeptembertől elindítottuk a szentségimádás iskoláját – havonta egyszer találkoztunk, közösen megnéztük Fábry Kornél atya szentségimádás-iskolájának egy-egy részét, ezt csendes adoráció, majd szentmise követte –, de a vírus félbeszakította. Így viszont, hogy nyertünk egy évet, lett lehetőségünk folytatni. A szentmiséken pedig mi is elimádkoztuk az Eucharisztikus Kongresszus imáját.

Ajándéknak is tekinthettük ezt az újabb évet, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő, velünk lévő, köztünk élő, erőt adó és bátorító Krisztust ebben a helyzetben is felismerjük, egyre jobban szeressük és embertársainkhoz elvigyük, hogy általunk is az egész világ lelki megújulását szolgálhassa.

Öröm napja – 2021. szeptember 5.

A hosszú készület ideje alatt bátorságért imádkoztunk, hogy Krisztus erejét és örömét minden emberhez elvigyük. Majd elérkezett 2021. szeptember 5-e, az Öröm napja. Az elsőáldozással egybekötött nyitó szentmisén mindenki találkozhatott Jézussal Budapesten. A püspökök bevonulása alatt ezrek énekelték a Veni Sancte Spiritust, majd a köszöntő utolsó szavai arra hívtak, hogy „engedjük, hogy ezen a szentmisén és kongresszuson az Úr vezessen bennünket, és kitárt karral fogadjon bennünket, amikor az Oltáriszentségben találkozhatunk Vele!” Megilletődött, néma csend következett, amíg bő egy perc múlva megkondultak a szentmise kezdetét jelző harangok.

A bátorítás továbbfolytatódott a szentmise olvasmányában. „Mondjátok a csüggedt szívűeknek: »Bátorság! Ne féljetek!« Íme, eljön Istenetek” (Iz 35,4). A Szentlélek úgy irányította, hogy valóban örülhessünk, amit kértünk, amiért éveken át imádkoztunk, az már a legelső napon megvalósulhasson.

Angelo Bagnasco bíboros a prédikációjában is ezt erősítette meg: „Nem vagy egyedül egy ellenséges világmindenség közepén. Az eucharisztia átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön. Jézus jelen van ezen az oltáron és velünk marad mindennap a világ végezetéig. Az Ő arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia.”

Jóság napja – 2021. szeptember 6.

Remetehegyi szállásunktól hosszú volt az út a Hungexpóig. De már az úton csupa jósággal találkoztunk: a buszsofőr „kezét csókolom”- mal köszönt, a jegyellenőrök szép napot kívántak. És hogy milyen jó dolguk volt a kongresszus résztvevőinek, azt talán csak kevesen tudják. Ugyanis a Volánbusz – egyelőre 40 darabos – új Mercedes-Benz eCitaro flottáját az Eucharisztikus Kongresszusra érkezők próbálhatták ki elsőként. A Zöld Busz Program keretében ezek a gyönyörű, elektromos buszok Budapest agglomerációját fogják kiszolgálni, de üzemeltetési tapasztalatszerzés céljából szeptember 5. és 12. között a kongresszus helyszínei közötti személyszállításba vetették be a járműveket. Nem kis meglepetésünkre szolgált, amikor a csendes, kényelmes buszon minden ülés mellett USB-csatlakozót fedeztünk fel.

A reggeli álmélkodás azonban nem ért véget. Az Expóhoz érve óriástranszparensek üdvözöltek és sok-sok vidám önkéntes köszöntött, akik kedvesen, segítőkészen irányítottak a pavilonokhoz vezető úton, amelyen kórusmuzsika segített ráhangolódni az előttünk álló eseményekre.

A délelőtti program mindig reggeli dicsérettel kezdődött. Ezt egy katekézis, rövid kulturális műsor és tanúságtétel követte, majd szentmise zárta. Délben finom, meleg egytálételek szolgáltak testi táplálékul, ebéd után pedig négy különböző fakultáció közül választhattunk. Mindennek a megújult Hungexpo pazar, világszínvonalú épületei adtak otthont az Eucharisztikus Kongresszus idejére.

A nyitó szentmisén már távolról láttuk a missziós keresztet, de az A Pavilonban kialakított oltártérben közelről is megcsodálhattuk.

A több mint 3 méter magas tölgyfakereszt Ozsvári Csaba ötvösművész (1963–2009) alkotása. A növényi ornamentikák között ókeresztény pávaszimbólumokat fedezhettünk fel, de a gyönyörű ötvösmunka egyben ereklyetartó is: a levélminták magyar, illetve magyar vonatkozású szentek és boldog ereklyéit ölelik körül.

A kereszt metszéspontjában ezüsttokban Szent Kereszt-ereklye rejlik, a kereszt száraiban pedig 34 kis ereklyetartót láthatunk az alábbi szentek és boldogok ereklyéivel: Szent Adalbert, Boldog Salkaházi Sára, Boldog Batthyány-Strattmann László, Szent Gellért, Szent Imre, Szent István király, Szent László király, Szent Margit, Szent Erzsébet, Kassai vértanúk, Boldog IV. Károly király, Szent Hedvig, Zoborhegyi Szent Zoerard-András, Zoborhegyi Szent Benedek, Szent Márton, Boldog Gizella, Boldog Apor Vilmos, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Meszlényi Zoltán, Becket Szent Tamás, Boldog Brenner János, Boldog Drinai Vértanúk, Boldog Gojdics Pál Péter, Boldog Hopkó Bazil, Boldog Scheffler János, Boldog Anton Durcovici, Boldog XI. Ince pápa, Boldog Kolesár Anna, Boldog Vladimir Ghika, Boldog Alojzije Stepinac, Szent Kinga, Boldog Iuliu Hossu, Boldog Vasile Aftenie, Boldog Ioan Bălan.

Az előttünk járó szentek és boldogok ereklyéit átölelő kereszt előtt olyan atyák tanítását és tanúságtételét hallgathattuk, akik szenvedések, üldöztetések közepette is bíztak a Szeretetben, s akiknek erőssége valóban az Úrban való öröm volt (vö. Neh 8,10).

„Isten jó!”  – hangsúlyozta a kameruni püspök, Joseph-Marie Ndi-Okalla. „Az Ő jósága, hogy itt lehetünk ma.” És ekkor még nem is sejtettük, hogy ez csak a kezdete mindannak a jónak, amit a kongresszus ideje alatt kaptunk és megélhettünk.

A délutáni fakultációkkal csak a Hungexpón ért véget a napi program. A Szent István téri színpad kulturális műsorokkal, beszélgetésekkel, mesével, néptánccal, zenével, könyvbemutatókkal nyújtott felejthetetlen élményt minden korosztálynak.

Békesség napja – 2021. szeptember 7.

Amikor félévvel a háború kitörése előtt, a reggeli dicséreten jegyzeteltem, még nem gondoltam, hogy az általam akkor fontosnak vélt szavak milyen súlyt kapnak majd egy év távlatából visszatekintve. Ternyák Csaba érsek úrtól az első papírra vetett és magammal hozott mondat: „Az Atya közelségében keressük a békét!” Majd így folytatódik a jegyzet: „Szívünk békéje kihat a közösségre és a társadalomra.”

Most, amikor egész Európa azt kérdezi, mikor lesz végre béke és egyáltalán hogyan érhető el a várva várt béke, amikor az emberek jelentős része békétlenségben és egzisztenciális félelemben él, hol keressük a békét? Milyen egyszerű lenne a világ sorsa, ha mindenki jó helyen: Isten jelenlétében keresné szívének békéjét.

Gérald Lacroix bíboros katekézisében további választ kaptunk: „Értelmet, kegyelmet és békét ad az a forrás, amely Belőled fakad.” Tanításának végén közös éneklésre hívta meg a jelenlévőket. 2008-ban Quebec volt a 49. Eucharisztikus Kongresszus házigazdája, amelynek jelmondata: Az eucharisztia Isten ajándéka a világ életéért. A bíboros az akkori kongresszus himnuszát tanította meg nekünk: „Ó, Istenünk, életünk forrása, / köszönjük Neked ajándékodat, e kenyeret és bort a világ életéért. / Dicsőítő énekekkel érkezünk lakomádra, / hogy kezünkbe vehessük Isten életajándékát. / Ezért dicsőítünk téged, Urunk.”

Befejezésül az eucharisztiában jelenlévő Krisztus békéjével küldött minket. Benne bízhatunk, mert Ő a béke és a kiengesztelődés kimeríthetetlen forrása.

A Hungexpo napi programján kívül a szakrális és kulturális programok lenyűgöző tárháza várta a kongresszus résztvevőit. Megítélésem szerint egy hónap sem lett volna elég, hogy mindent megnézzünk, meghallgassunk, így mindennap újabb és újabb döntést kellett hozni. A Békesség napján Szent István örökségére esett a választás: a bazilika altemplomában keresztény magyar alkotóművészek gyönyörű kiállítását tekintettük meg, amely 1000 éves kereszténységünk értékeit mutatta be.

Türelem napja – 2021. szeptember 8.

A meghívott előadó és tanúságtevő püspökök, atyák és világiak mindennap tartalmas útravalóval látták el a jelenlévőket, jobbnál jobb beszédeket hallhattunk, hiteles életpéldák által gazdagodhattunk. A türelem napján azonban Charles Maung Bo mianmari bíboros tanítása minden várakozásunkat felülmúlta.

Mosolygós arccal, végtelenül kedvesen először a magyar egyházról, majd Mianmar fiatal keresztény egyházáról beszélt. Ezután tért át a türelem témájára, amelyet a Szűzanya születésnapján egy Ferenc pápa által népszerűsített Mária-tisztelettel illusztrált. Csomóoldó Boldogasszony a türelem példája: a Szűzanya türelmes engedelmessége kioldja a csomókat. Életünk testi, szellemi és lelki csomóinak kibogozásához – amelyet akár mi, akár mások okoztak – türelemre van szükség. Azt is megtudtuk, hogy a Mennyországhoz vezető út a türelem és a szelídség. Az élet nem egy gyorsétterem, hanem türelmes zarándoklat. A gyors internet összeköti az okostelefonokat, de csakis a türelem köti össze a szíveinket. A modern generáció gyors megoldásokat keres mindenre, de Jézus az Eucharisztiában türelmesen várja, míg hozzá hasonlókká nem válunk.

A szerdai nap forgatókönyve egy kicsit eltért a többitől: a Hungexpón nem volt közös szentmise, mert délután a város különböző templomaiban különböző nyelveken kapcsolódtunk be a közös imába. Mi a Mátyás-templom magyar nyelvű szentmiséjén vettünk részt, este pedig az Erkel Színházban a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje zárta le a türelem csodálatos napját.

Remény napja – 2021. szeptember 9.

Különleges ajándéknak tartom a kongresszus idején történt találkozásokat. Ide érthetünk mindenféle találkozást, akár egy számomra teljesen idegen ember mosolyát is. De nagyon sok régi ismerőssel „összefutottunk”, sokszor olyan helyszíneken vagy embertömegben, hogy ha előre megbeszéltük volna, akkor is nagyon nehéz lett volna a kivitelezés. De a remény napja a nem remélt dolgoknak is más fényt adott.

A reggeli dicséretről hoztam magammal az első gondolatot: „A remény a missziós lelkület nélkülözhetetlen eszköze.” Európai kereszténységünkből talán pont ez a reményteli missziós lelkület hiányzik. Az a hitvallás, amikor az életvitelem által válok misszionáriussá a környezetemben, remélve, hogy a Jóisten általam is el tudja vetni a jó magot. Erre a reményre adott megerősítést pár órával később a tanúságtétel: „Isten pontosan ott tart téged, ahol lenned kell!”

Este a Moszkvai Patriarchátus Kórusának koncertje felért egy meditatív imával a Zeneakadémián. Az ortodox egyházi zene hangzásvilága, valamint a szláv énekesek, különösen a basszus hangképzése egyedülálló és lenyűgöző.

Hit napja – 2021. szeptember 10.

A Hungexpo utolsó napján zenészként mindenképp említést kell tennem a liturgiák zenei szolgálatáról. A reggeli dicséreten és a szentmisén mindennap más kórus énekelt. A különböző szerzetesközösségek egyedi zsoltározásai reggelente figyelmünket Isten szépségére irányították, ráhangoltak az előttünk álló tanítások befogadására. Különleges élmény volt csütörtökön a lovári nyelvű „Le Devleske” mise, amely az Eucharisztikus Kongresszusra készült. Pénteken pedig zsidó dallamvilágot jelenített meg a Budapest Mise.

A katekézis és a tanúságtétel között egy-egy zenei vagy táncos kulturális műsort hallgathattunk, nézhettünk meg. A zárónapon pedig Cakó Ferenc homokanimációs művész a kongresszusra készített élő előadásával elvarázsolta a közönséget.

A nap legmaradandóbb élménye – nekünk magyaroknak – Áder János köztársasági elnök tanúságtétele volt, amelyben véletlen és isteni sugallat, hit és tudomány, ima, irodalom és képzőművészet is helyet kapott. Több részt is szívesen idéznék belőle, de inkább megnézésre ajánlom. Egyetlen mondatot írok ide, amely mindegyikünk életének irányadója lehet: „Jeleket kapunk, de csak rajtunk múlik, hogy a véletlent vagy Isten keze munkáját látjuk benne.”

Az Eucharisztikus Kongresszus egész heti eseményeinek lezárásaként pedig Bozanić bíboros reggel elhangzott mondatát idézem: „Az Úr ad erőt az út folytatásához.”

Hűség napja – 2021. szeptember 11.

Szombaton délelőtt és kora délután a Margitsziget adott otthont a családoknak. Öröm volt látni a sok-sok gyermeket, fiatal édesanyákat, édesapákat. Rengeteg szabadtéri program, színpad, beszélgetősátor, gyónási lehetőség, látnivaló kínálkozott kicsiknek és nagyoknak.

Mi egy cserkészcsapat műsorát néztük meg, amelyen Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros is jelen volt. Az előadás után ő tartott a gyerekeknek interaktív katekézist, ahol a kicsik mindenfélét kérdezhettek tőle.

Felmásztunk a Víztoronyba is, amelynek minden szintjén az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus különböző eseményeit nézhettük meg fényképekből, akkori plakátokból összeállított tablókon.

Innen igyekeztünk a Kossuth térre, ahol már órákkal az esti szentmise és fáklyás körmenet előtt elkezdődtek a felvezető programok. Közvetlenül a szentmise előtt I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka tartott ünnepi beszédet, amelyben kihangsúlyozta a keleti és nyugati kereszténység összetartozását. Felhívta figyelmünket, hogy életünk és a teremtés nem a mi tulajdonunk, hanem a Teremtő Isten értékes ajándéka. Ezt hálával fogadhatjuk és Isten dicsőítésével válaszolhatunk rá. Az Eucharisztiában való részesedés arra hív minket, hogy tegyünk tanúságot hitünkről, megosztva Isten ajándékát az emberekkel. A beszéd végén Erdő Péter bíboros megköszönte a pátriárka jelenlétét, tanítását és átnyújtotta neki a missziós kereszt másolatát, Bartholomaiosz pátriárka pedig megcsókolta a keresztet és megáldotta vele a jelenlévőket.

A történelmi zászlók ünnepélyes bevonulása után kezdődött el a szentmise, a Szent Jobb és a Szent Korona jelenlétében ünnepeltük az Eucharisztiát az Országház előtt. Szentbeszédében Erdő Péter bíboros a missziós lelkület útját mutatta meg nekünk a kongresszus jelképe, a Missziós kereszt példája által, amelyben szentek és boldogok ereklyéit helyezték el. „Mert a szentek mutatják meg nekünk, hogyan tudjuk mai életünkben Krisztus jelenlétét hordozni ezer féle helyzetben, találékony és áldozatot vállaló szeretettel.”

A szentáldozás után következett a körmenet: az Oltáriszentséget imádkozva, énekelve, gyertyákkal kísértük a Hősök teréig, ahol szentségi áldásban részesültünk.

Szeretet napja – Statio Orbis – 2021. szeptember 12.

Hajnalban keltünk, hogy a lezárások és az átvizsgálások miatt időben odaérjünk. A beléptetés már 6.00h-kor megkezdődött, 9.00h-kor pedig a felvezető programok. Az Andrássy úton kivetítőkön nézhettük, ahogy az Alitalia gépe landol és a Szentatya kiszáll a repülőből.

Az igazán felemelő ünnepi szentmise prédikációjában Ferenc pápa kijelölte számunkra az utat és irányt mutatott, hogyan váljunk Krisztushordozóvá a világban: „Járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket. ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Csakúgy, mint ők, mi se elégedjünk meg a kevéssel: ne érjük be olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová.”

A pápai áldás előtt a Szentatya köszönetét fejezte ki, majd ezzel folytatta: „A himnusz, amely végigkísérte a kongresszust, így szól hozzátok: A kereszt volt ezer évig reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga! Ezt kívánom nektek: legyen a kereszt számotokra a híd a múlt és a jövő között.”

Hálatelt szívvel fogadtuk az áldást, majd megújult erővel indultunk, hogy örömmel és missziós lelkülettel folytassuk földi zarándokutunkat.

Hálát adunk neked,
Urunk, Jézus Krisztus,
aki az Eucharisztiában
a szeretet forrásához hívsz,
hogy testeddel és véreddel
táplálj és éltess minket.

Segíts, hogy áldozatod
és jelenléted erejéből
nagylelkűen forduljunk
minden embertársunk felé.

Add, hogy a kiengesztelődést szolgáljuk
az emberek és a népek között;
tettekkel és szavakkal is hirdessük:

te vagy az egyetlen Úr
és minden élet forrása!

Ámen.

Helyszíni képek és szöveg: Mustos Edit, Köln

1 Comment

  1. Mária Paldeak

    Váratlan nagy örömmel olvastam ezt a világos ,èrtelmes gyönyörű beszámolót.Sajnos nem voltam ott jelen de most egy kicsit átéreztem az egy év előtti Nagy ünnep lelki jelentőségét.
    Kedves Edit köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.