Menü Bezárás

Ferenczi Julianna: Mindegyik vallomás egy-egy tanúságtétel

Ferenczi Julianna 1994 óta, azaz 27 éve dolgozik a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskolában vallás és földrajz szakos tanárként – e mellett feleség és két gyermek édesanyja. „Nagyon szeretem a hivatásomat, hiszem és vallom, hogy Isten erre a feladatra hívott meg engem” – mondja önmagáról. A hittan.ro alkotói pályázatát, amelyen kilenc diákjával vett részt, lelki feltöltődésként élte meg. Hogy miért, azt bővebben is kifejti az alábbi beszélgetésben.

– Mi ösztönözte arra, hogy diákjaival részt vegyenek a hittan.ro Eucharisztia-tisztelet jegyében szervezett pályázatán?

– Természetes volt számomra, hogy részt veszünk a pályázaton. Már az első tanítási munkanapomtól kezdve igyekeztem a tanóra tudásalapú kereteit tágítani, átlépni, és arra nevelni diákjaimat, hogy szívesen vegyenek részt minden olyan tevékenységben, ami testi, lelki, szellemi fejlődést és feltöltődést ad.

A kiírást meglátva, rögtön elküldtem minden 1–4-es osztálycsoportba a feladatot – hiszen akkor online térben történt az oktató-nevelő munka. A második kategória láttán kissé elbizonytalanodtam, mert olyan feladat állt előttem, amit addig soha nem készítettem. Láttam már e-book könyvet, de még nem készítettem ilyet. Aztán vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy megtanulom én is, a diákjaimmal párhuzamosan, a könyv készítését. Elküldtem az osztálycsoportokba, tanultam én is, ők is; ez volt az első lépés.

– Végül mindkét kategóriában indultak tanulói?

– Öt elemi osztályos és négy gimnazista diákom vett részt a pályázaton. Az alacsony létszámú jelentkezés meglepett, de azt tapasztalom, hogy amióta online térben zajlik az oktatás, egyre több diák veszíti el a nem kötelező feladatok iránti érdeklődését. Senkit nem erőltettem, néhányszor figyelmeztettem őket, hogy közeledik a leadási határidő, gondolják meg. Mindig szabadon hagyom őket a döntés meghozatalában.

– A munkát is önállóan végezték a diákok?

– Teljesen önállóan dolgoztak. Segítettem az anyaggyűjtésben a nagyobb diákoknak, és megbeszéltük, hogy mi az, ami belekerülhet egy ilyen könyvbe. Ettől a pillanattól mindenki saját maga elképzelését, kreativitását vitte bele az alkotómunkába. Önállóan készítették az interjúkat, ők maguk vették fel, vágták meg és szerkesztették a kiskönyveket. Soha semmilyen pályázatnál vagy versenyre való készülésnél nem szoktam a szájukba tenni semmit, arra nevelem őket, hogy a feladatot maguk kell megoldják, nem igazságos a többi versenyzővel szemben, ha én belenyúlok a munkájukba: az már nem gyermekmunka lenne.

A kisebb osztályokban többnyire a kollázst választották, mert órákon is szoktunk ilyesmit készíteni különböző témákban és ezt az alkotómunkát nagyon szeretik. Voltak gyerekek, akiknek az egész család segített, ötleteltek, megbeszélték, telefonon is hívtak az anyukák, hogy mit szólok egy-egy ötlethez. Én mindig igenlően válaszoltam, nem szerettem volna befolyásolni őket.

– Éppen ez a tény, hogy a családtagokkal közösen gondolkozva és dolgozva formálódtak az alkotások, csodálatosan összekapcsolta a NEK-készületet a márciusban nyílt család-szentév üzenetével. Ön szerint hogyan hatott ez a tevékenység a családokra? 

– A mi pályázó gyerekeink vallásos családokban nevelkednek, mert ha nem így volna, talán nem is neveztek volna be a pályázatra. Mindennapjaikban jelen van a kapcsolatuk az Oltáriszentséggel. Úgy gondolom, hogy mélyebb, személyesebb lett ez a tisztelet, mert napokig ez volt a téma otthon, beszélgettek, alkottak és ezáltal elmélyült a gyerekekben Jézus jelenléte és szeretete.

– Összességében mit adott Önnek és diákjainak ez az egész aktivitás? Mi volt benne a legszebb és mi a legnehezebb?

– Nehézségünk nem volt. Mindannyian kihívásként éltük meg, tudva, hogy egy tanulási, fejlődési lehetőség áll előttünk. A kezdetekkor még nem sejtettük, hogy milyen sok lelki hozadéka is lesz ennek a pályázatnak.

Mindannyiunknak fejődött a digitális kompetenciája. Öröm és sikerélmény volt, amikor egy-egy lépést megtanultunk a kiskönyv szerkesztésénél és erről értesítettük egymást. Megismertek nagyon sok Oltáriszentségről szóló verset, egyházi éneket. Történelmi ismereteik is bővültek. Példaképeket ismerhettek meg a szentek életének tanulmányozása által. Lelki feltöltődés volt, hiszen e pályázat nélkül nem foglalkoztunk volna ilyen mélyen az Eucharisztia misztériumával, a családok gyermekeikkel nem beszéltek volna Jézus jelenlétéről. Meghatódva, könnyes szemmel hallgattam egy-egy édesanya vagy barát, ismerős személyes vallomását az Eucharisztia iránti tiszteletéről, az imaéletéről. Mindegyik interjú egy-egy tanúságtétel számunkra. Ezek voltak a legszebb pillanatok. Szép és megható volt az is, amikor a pályázó gyerekek bemutatták társaiknak az alkotásaikat és beszélgettünk ezekről. Ezáltal az osztályközösségek is bepillantást nyerhettek az alkotásokba, az Eucharisztia misztériumába, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fontosságába. Minden osztályközösség elismerően gratulált a pályázó gyermekeknek.

– Az Ön közösségében ezen kívül milyen módon van jelen az Eucharisztikus Kongresszusra való készület?

– Minden szentmise végén rendszeresen elimádkozzuk a Mennyei Atyánk, minden élet forrása kezdetű imát. Szentségimádások is vannak fiataloknak és gyerekeknek egyaránt.

– Véleménye szerint a mai világban miként lehet azokat a fiatalokat közelebb vezetni az Oltáriszentséghez, akik még nincsenek, nem kerültek elég közel hozzá?

– Semmiképp nem a lexikális tudás átadása a fontosabb, hanem inkább tanúságtevő példaképek jelenlétére, személyes megtapasztalásra van szükségünk ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljünk az Oltáriszentség misztériumához. Ezt az utat csak közösen tudjuk megtenni, apró kis lépésekkel, közös programokkal. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok nagy része keresi a személyes megtapasztalást, ehhez kell, hogy mi eszközök legyünk, lehetőséget, alkalmat adjunk nekik.

Varga Gabriella
Fotók: Ferenczi Julianna archívuma

 

A Ferenczi Julianna által felkészített kisdiákok rajz- és kollázsalkotásai

 

Ambrus Viola
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, III. osztály

 

Baróti Szabina
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, IV. osztály

 

Csata Rajmond
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, II. osztály

 

Csata Richárd
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, IV. osztály

 

Péter Klaudia Antónia
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, IV. osztály

 

A Ferenczi Julianna által felkészített felső tagozatos diákok digitális kiskönyvei

 

Bege Katinka
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, VII. osztály

 

Farkas Natasa
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, VI. osztály

 

Ferenczi Eszter
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, VII. osztály

 

Péter Laura Teodóra
Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva, VI. osztály

 

SZERETETTEL GRATULÁLUNK!

 Szerkesztőség