Menü Bezárás

Ha elszakadunk Istentől, önmagunktól is elszakadunk – laudes szerdán a NEK-en

Az emberi szívből mindig árad a remény – kezdte szentbeszédét Stanisław Gądecki poznańi érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szerda reggeli laudesében.

A főpásztor ezt a reményt Acház király fiának, Ezékiásnak (Hiszkijának) a születéséhez kötötte, akinek uralkodásától sokat vártak, és ezek a remények be is teljesültek: Ezékiás vitte véghez Júdeában az első nagy vallási reformot, ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat és darabokra törette a rézkígyót. Gądecki érsek szerint ez az időben távoli történet két dologra tanít minket. Egyrészt, hogy a békét ne háborúra készülve érjük el, hanem úgy, hogy Isten törvénye érjen el az emberek szívébe és azt tartsuk is be. Ekkor lesz lelkünkben shalom, azaz messianisztikus béke, amely „nemcsak a háború hiányát jelenti, hanem az emberiségnek az Istennel, az embereknek egymással, valamint az embernek a természettel való összhangját is”. Másrészt azt is tanítja nekünk ez a történet – véli a lengyel főpap –, hogy „a tekintélynek engednie kell az erkölcsi törvény által vezettetni magát”. Leszögezte, az igazságosság mindenki által egyaránt elismert törvénye nélkül az emberek semmiben nem képesek teljes és biztos egyetértésre jutni. Ez a rend csak Istenben maradhat fenn. Ha elszakadunk Istentől, önmagunktól is elszakadunk – mutatott rá Gądecki érsek.

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és a jámborság lelke, s eltölti őt az Úr félelmének lelke” (Iz 11,1–3). A próféciára vonatkoztatva Gądecki érsek kijelentette, az csak Jézus személyében teljesült be. „Ma teljesedett be ez az Írás fületek hallatára” – idézte Szent Lukácsot. Mint fogalmazott, csak neki van birtokában a Szentlélek teljessége; a szentek nem az „Ő lelkének teljességét”, hanem „az Ő teljességét” kapják meg. A főpap hangsúlyozta, Jézus a Szentlélek által az erőszaknak mint a célok eléréséhez szükséges lehetséges eszköznek minden formáját elutasítja, sőt – fűzte hozzá – „határtalan, könyörületes szeretettel békét fog hozni, egészen odáig menve, hogy saját vérét áldozza a mi vétkeinkért”. A keresztáldozattal pedig minden nemzet véget nem érő zarándoklatba kezdett „Sion hegyére”, azaz az Egyházba, ahonnan az Evangélium fénye a kegyelemteljes szeretet révén való békekötést tanítja.

A lengyel főpap Szent Bonaventurát idézve azt mondta: „Annak megértése, hogy Krisztus mint jel jelen van a szentségben, nem okoz nehézséget, de annak elfogadása, hogy ő valóban ott van a szentségben, ugyanúgy, mint a mennyben, igen nagy nehézséget jelent; és ily módon, nem könnyű abban hinni, hogy ez a legdicséretesebb dolog.” Azaz – mondta – a Jézussal való együttlét nem merülhet ki a szentáldozásban, arra kell törekednünk, hogy egész életünket eucharisztikussá tegyük, hogy cselekedeteink a szívünkben élő Jézusról tanúskodjanak.

Gądecki érsek szerint az emberek közötti békéhez először a szívekben kell változásnak bekövetkeznie, ehhez pedig minden embernek és csoportnak Krisztust kell szolgálnia. Enélkül a béke sérülékeny lesz, mivel a személyes önzés és emberi hiúság a társadalmi struktúrákra negatív hatást gyakorolnak.

Végül a lengyel főpásztor az izajási próféciát a nap ünnepeltjére, a Szűzanyára is vonatkoztatta: a Szűzanya születése a Fiú születésének másolata lett. „Minden emberben […] a gyermeki identitás rejtetten mindig jelen van” – mondta az érsek, hozzáfűzve, az élet az első ajándék, amit kapunk. Krétai Szent Andrást idézve kijelentette, „ma felépült a világmindenség Teremtőjének tabernákuluma; ma az Isten felfoghatatlan tervének ereje által a teremtés a Teremtőnek új lakhelyet készít”, és ezért mi mindannyian a Szűzanyának, a Béke Anyjának gyermekei vagyunk.

Forrás: NEK
Fotó: Thaler Tamás

Vélemény, hozzászólás?