Menü Bezárás

Hogy ma se halványuljon el Jézus nagy ajándéka: önmaga – Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök szerint ezt segíti elő az eucharisztikus kongresszus

Ebben a pillanatban – Szent Imre herceg ünnepén – nyolc erdélyi település is szerepel azon a világtérképen, amelyen a legközelebbi, immár hetedik világméretű szentségimádáshoz eddig csatlakozott helyszínek láthatók. A Gyulafehérvári Főegyházmegyéből Salamás, Ditró, Gyergyószentmiklós, Gyergyócsomafalva, Csíkszereda, Barót, Árkos és a kovásznai Szent István Király-plébánia hívei közül többen is részei és részesei lesznek november 21-én, Krisztus Király főünnepének előestéjén a nagy imaláncnak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület következő állomásán. Arról, hogy Erdélyben miként élik meg a katolikusok a jövő évi világesemény közeledtét, nemrég Tamás József nyugalmazott segédpüspök atyát is megkérdeztük. A következőkben őt idézzük.

„Jézus Krisztus legnagyobb ajándéka, hogy feláldozta értünk önmagát a kereszten, az utolsó vacsorán pedig a kenyér és a bor színében eledelül adta magát nekünk. Az eucharisztikus kongresszusok olyan célból indultak el annak idején és azért váltak ennyire jelentőségteljessé, mert ezt a nagy ajándékot a kereszténység méltó módon akarja ünnepelni, méltó módon akarja a Krisztus iránti szeretetét kimutatni. A kongresszusok ennek a szeretetnek az elmélyítését célozzák: azt, hogy a mi mai világunkban se halványodjon el Jézusnak ez a nagy ajándéka, hanem hálásak tudjunk lenni ezért, hiszen minden forrás belőle fakad, ahogy a jövő évi eucharisztikus kongresszus mottója, a 83. zsoltár szavai is kifejezik ezt. Minden forrásunk belőle fakad, éppen ezért mi belőle élünk, és ahogy Szent Pál apostol is mondja, bele kell gyökereznünk, hogy élet legyen bennünk. Mert Jézus ezért jött: hogy életünk legyen, mégpedig bőségben legyen.

Főegyházmegyénk meghirdette az idei esztendőt az eucharisztia évének, hogy ez az időszak közvetlen előkészülete legyen a nagy világeseménynek. Persze az előkészület már három éve megkezdődött, és ebbe mi is belekapcsolódtunk, de kezdetben ez még nem volt annyira intenzív, mint ma. Később vált azzá. Az imádságot az eucharisztikus kongresszus megvalósulásáért meghonosítottuk, minden vasárnap, van, ahol mindennap is a szentmise végén elimádkozzák. Az új pasztorális évnek is az volt az alapvető célja, hogy előmozdítsa az egyházmegye lelki megújulását az eucharisztia fényében. A konkrét célkitűzések között a szentmise ünnepi jellegének tudatosítása, a hívek szentségimádásokon való aktív részvételének az előmozdítása és az örökös szentségimádási napok ünnepélyesebbé tétele szerepelt. Az Eucharisztia évére egységes házszentelési képet is terveztünk, a hátoldalán Szent Ágoston gondolataival az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusról: »Ha eltávolodunk tőle, elveszünk, ha felé fordulunk, feltámadunk, ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk, ha visszafordulunk feléje, újjászületünk, ha benne lakunk, akkor élünk.« A szentmisekatekézishez megjelentetett kiadványaink is segítették az eucharisztia fontosságának, szerepének elmélyítését; ezek a segédanyagok kis közösségekben, lelkiségi csoportokban, megbeszéléseken igazán jó szolgálatot tettek. A papi rekollekciók keretében is a kongresszusra próbáltunk összpontosítani. A nagyböjti szentidőben szerettünk volna triduumokat tartani az egyházközségekben, előkészületképpen, de sajnos a koronavírus ezt is tönkretette, ahogyan a megkezdett felnőttkatekéziseket sem tudtuk folytatni.

A magyarországi Missziós Kereszt mintájára programot indítottunk Együtt Jézussal – az Oltáriszentség útja címmel. Hajas László székelyudvarhelyi művész készített nyolc monstranciát, amelyeket 2019. advent első vasárnapján a gyulafehérvári székesegyházban Jakubinyi György érsek megáldott, majd a monstranciákat útnak indították az egyházmegye nyolc kerületébe, hogy körbejárjanak minden egyházközségben. Megkezdett vándorútjukat szentségimádások, szentmisék, különböző közösségi programok kísérték, de a pandémia miatt ez is megakadt.

Több plébániánkról tervezték a részvételt a nyitószentmisén, a közös első szentáldozáson. Megkezdtük a regisztrálásokat, a vonatos és az autóbuszos utazások szervezését. A koronavírus miatt minden lecsendesedett, de reméljük, hogy hamarosan újra sikerül fellendítenünk az előkészületet és különösképpen a lelki előkészületet. November 21-én, Krisztus Király ünnepének előestéjén az egyórás világméretű szentségimádási láncban is azt fogjuk kérni az Úr Jézustól, hogy vezesse ki az emberiséget a járványból, hogy visszatérhessünk megszokott életünkhöz és terveinket megvalósíthassuk.”

Lejegyezte: Varga Gabriella

Névjegy

Exc. és Ft. Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök 1944. november 12-én született Madéfalván, nyolcgyermekes családban. Édesapja, Tamás Gergely és édesanyja, Bíró Erzsébet a román vasúttársaságnál dolgoztak. Gyermekeikkel rövidesen Csíkszentsimonra költöztek, József püspök atya az általános iskolai tanulmányait is ott végezte 1951 és 1958 között. Vallásos környezetben nevelkedett, rendszeresen ministrált, majd jelentkezett a gyulafehérvári római katolikus líceumba. Teológiai tanulmányait 1962 és 1968 között végezte szintén Gyulafehérváron, 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök a Szent Mihály-székesegyházban. Papi jelmondatául Assisi Szent Ferenc szavait választotta – „A nagy király követe vagyok” –, de ezt a világi hatalom nem engedte rányomtatni a szentelési emléklapra, ezért végül a „Legyen meg a te akaratod” gondolatot választotta. Első szolgálati helye Medgyes volt, 1968 és 1972 között teljesített segédlelkészi szolgálatot a Szeplőtelen Fogantatás-plébánián. Onnan útja Türbe vezette, ahol 1972 és 1978 között volt a Szentlélek-egyházközség plébánosa. Ezt követően a gyulafehérvári Papnevelő Intézet tanára és spirituálisa (a kispapok lelki nevelője) volt 1978-től 1997-ig. Közben 1996. december 18-án az Apostoli Szentszék gyulafehérvári segédpüspökké és Valabriai címzetes püspökké nevezte ki. Saját elmondása szerint kinevezése két évig húzódott, mivel vonakodott a feladattól, nem tartotta magát alkalmasnak, de végül engedelmességből elfogadta azt. 1997. március 1-jén a csíksomlyói kegytemplomban szentelte püspökké Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és a két társszentelő, Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek és Janusz Bolonek romániai apostoli nuncius. Püspöki jelmondata: „Legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Püspökké szentelése után Csíkszereda lett a székhelye, mivel a főegyházmegye híveinek kétharmada Székelyföldön él. Segédpüspökként gazdasági ügyekkel nem kellett foglalkoznia, feladata volt jelen lenni az emberek között és kapcsolatot ápolni a közösségekkel. Ferenc pápa 2019. december 24-én elfogadta lemondását, szolgálatát azóta nyugalmazott segédpüspökként folytatja.